A vasàrnapok nemcsak az Istentiszteletéi, ugyanis az alkalmak utàn: "adtunk a kultúrának", nem is kicsit...: 1998 óta először ellátogattam az Amphiteatrum Flaviusba (ismertebb nevén Colosseumba:)), ami - annak ellenére ami ott zajlott - óriási élmény volt (kép fent csatolva:)).
Itt közel másfél órát töltöttünk ámulva-bámulva, majd átsétáltunk a Caracalla termáiba, ami szintén lélegzetelállító élmény.
Mindezt ráadásul ingyenesen, ugyanis minden hònap 1. vasàrnapjàn ingyenesek a vàrosi mùzeumok, ìgy fizetés hiànyàban ekkor kultùràlòdom leginkàbb (szemléletésképp: egy egy belépojegy 10-12 Euro...:))
A hétköznapok csendesen csorognak... bár olykor egy-egy érdekes / véletlen találkozó azért megtöri a monotonitást.
Egyik este pl. sétálok hazafelé, s épp valakivel beszéltem telefonon magyarul, mire azt látom egyszer csak, hogy szembejön egy hölgy aki kikerekedett szemmel néz rám. Megáll s rámköszön magyarul. Leteszem a telefont, s szóba elegyedünk, kiderült, hogy közel 9 éve él Rómában, itt ment férjhez, s lakomtól nem messze dolgozik. Meg is beszéltük, hogy majd egyszer szervezünk 1 találkozót...
Egyik este pl. sétálok hazafelé, s épp valakivel beszéltem telefonon magyarul, mire azt látom egyszer csak, hogy szembejön egy hölgy aki kikerekedett szemmel néz rám. Megáll s rámköszön magyarul. Leteszem a telefont, s szóba elegyedünk, kiderült, hogy közel 9 éve él Rómában, itt ment férjhez, s lakomtól nem messze dolgozik. Meg is beszéltük, hogy majd egyszer szervezünk 1 találkozót...
Aztán végre visszatért a lelkész és családja a brazil körútból, így végre újra elkezdődött az élet a gyülekezetben. Találkozó-megbeszélés-találozó-megbeszélés kvartett követte egymást, volt piknik is meg vacsoraestek.
