Elérkezett az első vasárnapom itt Rómában, s mivel még otthon elhatároztam, hogy mindenképp szeretnék gyülekezetbe járni, gondoltam felkeresem a római Golgota Ker. Gyülekezetet (ennek budapesti megfelelőjébe járok ugyebár, egyszer menj el, ha még nem voltál: www.golgotabudapest.hu ez itt a reklám helye!:))
Ennek érdekében már hajnali 9-kor felkeltem, majd útnak indultam, naívan arra gondolva, hogy egy óra csak elég lesz eljutni az Istentisztelet színhelyére. Sem googlemaps, sem római útvonaltervező barátom nem mert / tudott információt adni mennyi idő alatt érek oda. Mondjuk ha tudom, lehet, hogy neki sem vágok, ugyanis röpke 2 óra alatt sikerült eljutnom az Istentisztelet színhelyére (ennyi idő alatt autóval kb. Bécsbe érek Budapestről...:)). Olyan kerületeiben jártam Rómának, amiről valószínűleg még az ókori rómaiak sem tudtak, elképesztő állapotok uralkodtak egy-egy villamos szakaszon. No de sebaj, ezen 2 óra alatt Isten azt hiszem a kitartást, a mások elfogadását, ill. a fokozott imaéletet akarta tanítgatni!:))
Tényleg nehezen tudtam megtalálni az utcát (a helyiknek vagy nem volt fogalmuk, vagy csak kb.-ra tudták megmondani merre van a hely), autóúton, kis utcákon, nagy csomópontokon át vezetett utam, mire megérkeztem az akkor már 1 órája tartó Istentiszteletre. A kb. 30 fős kis gyülekezetben egy középkorú férfi átadva helyét leülteettt egy székre.
A prédikáció tartalmas volt, a lelkész arról beszélt Pál Efézusbeliekhez írt levele kapcsán, hogy Isten kiválasztott minket magának, nem azért mert szépek okosak vagy gazdagok votunk (vagyunk), hanem mert szeret minket, s kegyelemből van üdvösség hit által. Mondandóját az amerikai (de igen jó taljánsággal szónokoló) pásztor személyes példával is alátámasztotta, így eléggé hiteles is volt. Mondjuk eléggé affektált, kicsit színpadias volt az előadásmódja, de ezt tudjuk be (minden előítélet nélkül) gyökereinek.:))
Alkalom után páran odajöttek köszönni, de ennyiben kb. ki is merült a beszélgetésünk. Odamentem a lelkészhez (akivel előzőleg volt 1 emailváltás érkezésemről), eléggé felszínes volt, de hát ez van:)! 1 fiatal próbált egyedül beszélgetést kezdeményezni, ő volt a "menjünkodaazújemberhez" ember, vele váltottam szót, aztán hogy ne 2 óráig tartson a hazaút is leszerveztem magamnak 1 fuvart legalább 1 metróállomásig, így röpke 1 óra alatt hazaértem:))! Eléggé kimerülten kezdtem meg a 3 órás siestámat, melynek végén felfrissülve útra keltem megnézni az esti Inter-Roma rangadót, amely ha sok örömöt nem is, de kedves (idősebb) emberek megismerését eredményezte. Ugyanis annyira nem voltam bátor, hogy 1 római bár-ba (kocsmába) nézzem a meccset, így felkerestem a lakásomtól mintegy 45 percre lévő Inter Club-ot. Ez "Cinecittá" egyik garázsában található, s messze van ugyan de legalább "barátok közt" néztem végig a jóiramú, sokgólos találkozót, nem pedig halálfélelemben.
Ez a nagy utazásokkal tarkított nap megtanított arra, hogy Isten a nagy távolságok ellenére/mellett (s még ha úgy is tűnik, hogy eltévedt, elveszett az ember) Ő mindenhol elérhető, megtalálható, így mindenkit csak arra tudok bíztatni,- ahogy már Szt. Ágoston is megtapasztalta s leírta- hogy úton-útfélen: "tolle lege!" azaz "vedd és olvasd!"
