Szeptember első napját azzal ünnepeltem, hogy extra sokaig aludtam, el sem hittem h. f2-kor mentem el valami kajáért, s csak du. 4kor indultam be a városba, feledezni mennyi idő alatt érek kb. majd be (BKV-val) a munkahelyre,ill. a környéket is jobban szemügyre vettem, h. milyen lehetőségek vannak arrafelé. Valahogy ismét beleakadtam a Trevi kútba, úgy látszik minden út ide vezet...:))
Aztan Sz D. barátom külön kérésére megnéztem a Szt. Pál bazilikát, ami az 1ik leggyönyörűbb templom a világon, s mivel épp ment 1 mise, igy belehallgattam. Túlfűtött szívű protestáns érzelmű barátaimnak ez igen sokkolólag hathat, de nagyon jót tett ez a délután a kis lelkemnek, mert a pár perces prédikáció után vidáman imádkozgattam, dicsöítettem Istent e gyönyörű templomban /ahol Jozzeff Ráccinger alias XVI. B. pápa arcképe már a mennyezeten világít:))/, s a szépnek annyira nem mondható vúdsztoki állapotokat idéző környéken.
Innen egyenes (s hosszú) utam vezetett a tengerpartra (Ostiára), ahol majdnem lekéstem a felhőkbe boruló óriáshullámokkal tarkított naplementét, meg is mártoztam térdig a habokban, kellemes volt a víz, a homok pedig puhán repítette lábamat a part felé, ahol megcsodáltam a gyönyörű teliholdat, mely a hullámzó tengeren óriás-aranyutat képezett. Tényleg azt éreztem, hogy Isten kedvesen jókedvet adott fejembe, szívembe, s végül hasamba is, ugyanis elfogyasztottam első olasz fagylaltomat, ami valóban mennyei eper-csokiskex volt nutellával leöntve.
Ezen édességkülönlegességből erőt merítve visszafelé leszálltam a Colosseum metromegállónál, ahol csodák csodájára elém tárult a világ egyik legimpozánsabb épülete, háttérben telihold barátommal!:)) Erről csináltam is 1 world press photo-s képet, de nem teszem fel egyelőre!
