A csütörtök csendesen telt, buszos csendességem során ezúttal a következő Igén elmélkedtem „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és bennünket környékező bűnt, és állhatatossággal (kitartással) fussuk meg az előttünk lévő pályát” (Zsid.12:1)! Jó kis bíztatás, mit ne mondjak, csak gyakorlati kivitelezése lehet olykor nehézkes!:)
A munkahelyen elolvastam, értelmeztem életem első olasz (munkaügyi) keresetlevelét, szerintem az az ügyfél, akit mi képviselünk (a csúf-gonosz alperes:)) nincs túl jó pozícióban, de gondolom majd kitalálunk valamit.:) Furcsa erről az oldaláról megközelíteni egy pert, de mivel kevés olvasót érdekel e téma, ezért rövidre zárom egy ponttal (.)
Az még említésre méltó eset volt, hogy 18 óra magasságában megéheztem, s mivel volt még egy sonkás szendvicsem a konyhában, leballagtam, hogy elmajszoljam. Lefele menet épp azon gondolkoztam, hogy fenti eledel fél fogamra sem lesz elég, gondoltam magamban milyen jó lenne mást is enni, kimegyek hát a környékbéli kis ételbárok valamelyikébe. Amikor benyitottam a konyhába, szemem a pulton lévő nagy tál tésztasalátára vetült, s a jelenlévő recepciós hölgy megkínált mondván, bátran egyek belőle, nemrég hozta a szakács egy megbeszélés utáni állófogadásra, de nagyon sok maradt. Így nagy örömmel vettem egy villát a kezembe, s falatoztam a finom váratlanul elém kerülő ételből.
Munka után úgy gondoltam sétálok egy kicsit a belvárosban, s mivel végre visszajött a nyár & fülledt meleg van ismét (persze ebből a légkondis irodában nem sokat érzékelek), ezért vígan ballagtam fel-alá a kis utcákban. Megpillantottam egy WaltDisney játékboltot, gondoltam hát betérek, miután tele volt menő cuccokkal. A legjobb mégsem a pókember felszerelés volt a boltban, hanem az, hogy amint beléptem a Muppet Show főcímdala és klippje ment, amit még régebben egy igen kedves ismerősöm küldött, s annak ellenére, hogy nem rajongok ezért a „meséért”, nagyon megható volt ez a pár perc zenehallgatás, mert így ismét gondolhattam rá. :)
Ezután dudorászva hazaballagtam; az este is kellemesen telt, ugyanis sikerült beszélgetnem (na jó leginkább én beszéltem:)), egy otthoni jóbaráttal. Ez (elviekben) nem lenne annyira érdekes, hogy bekerüljön e beszámolóba, de mivel szeretném a kedves olvasó figyelmébe ajánlani a kapcsolattartás kiemelkedő fontosságát, gondoltam megemlítem. Kedves emberek: beszélgessetek, találkozzatok egymással, érdeklődjetek családtagotok, barátaitok felől, ugyanis ez olyan óriási kincs, amivel gazdagíthatjátok a másikat, magatokat, egymást! ;))
