A délután-koraest további részén sem derült ki, hogy megvannak-e kezeim, de lábaim tuti voltak, ugyanis kb. 20 km-t gyalogoltunk keresztül-kasul Róma kisebb-nagyobb utcáin, terein. A római panorámakép után (fotó erről majd max akkor, ha a kedves nászutas házaspár elküldi a képeket:)) végigmentünk a Circus Maximus mellett (ahol 2006-ban milliók ünnepelték Itália 4. labdarúgó VILÁGBAJNOKI címét, s ahol kb.100 ezren hajtották meg fejüket a spanyol válogatott előtt a 2012-es foci EB döntő után); majd következett 1-2 kis ismeretlen, de annál csodásabb templom után a képen is látható Archibasilica Sanctissimi Salvatoris et Sancti Iohannes Baptista et Evangelista in Laterano (olyan hosszú a hvatalos neve, mint egy brazil szappanopera hősnőjének...:))) Amúgy ez a legrégibb, és – mint Róma katedrálisa, Róma püspökének temploma, a pápai trón (Cathedra Romana) székhelye. Minden templom anyja és feje, ateljes lakott világ anyaegyháza cím birtokosa.
Itt telepedtünk le egy jó félórás pihenőre, mert csodálatos élőben ez az épület, ahogyan érdekes a mellettel lévő Santa Scala (nem összekeverendő a milánói scalaval, mert előbbi szent lépcsőt, utóbbi...no de ez más bloghoz tartozik:)). A hagyomány szerint ezen a lépcsőn ment fel Jézus, amikor Pilátus elé vitték és ezt a lépcsőt Helena császárnő hozatta Rómába. A 28 lépcsőfokon csak térden szabad felmenni (igaz, mellette 2 oldalt van olyan, ahol lehet felbaktatni lábon-talpon, s mi ezt választottuk:)) Néha azért ezek a hagyományok eléggé "celebillatúak"...
