Megéheztünk, így útra keltünk (végre már tömegközlekedéssel:)) a város legjobb pizzanegyedébe hajtott pizzaszeletet vacsorálni. Ezúttal a padlizsános-paradicsomos-bazsalikomos változatot választottam, eleinte kissé megbántam, ugyanis a 2. harapás után látomásban elém került pár vigyirgó barátom képe, akik előszeretettel csípös adalékokat tesznek ételeimbe (amit én nem bírok, nem szeretek), ugyanis igen csípősnek bizonyult az amúgy nagyon ízletes tésztaféle. Ám ami nagyon érdekes volt, hogy midőn befejeztem a falatozást, menten elmúlt a csípős érzés számból, s később kiderült, hogy kétszer sem csípett, úgy vélem tehát kijeletnhetjük: csoda történt Rómában!!:))
Ezután erőtől duzzadva indultunk neki Trastevere apró de annál élettelibb utcácskáinak felfedezésébe. Nemcsak akkor ajánlom a város eme kerületét, ha valaki nagyon jót akar enni-inni netán bulizni, hanem akkor is, ha tényleg régi igazi római hangulatot akar átélni, kevesebb túristával, ám annál több lokálpatriótával!
Barangolásunk során a fenti képen látható (nahát, most veszem észre h. mitt már karom is alig van....ezek szerint "az igazság mégse odaát van"?!) központi teréhez érkeztünk, melynek közepén - míly meglepő - egy templom áll (a Santa Maria in Trastevere), melynek helyén a "hiedelem szerint" Jézus Krisztus születésének napján egy olajfa nőtt ki...
Mi ezt nem láttuk, ám tovabarangoltunk, fölkapaszkodtunk legalább 2 dombra, mentünk lefelé lejtőkön, mire majdnem éjfélkor ráleltünk a minket hazarepítő autóbuszokra...!
