Pénteki napom olyan volt mint a csütörtök, üres marad a naptárban. Érdekességként azért 3 képet felteszek, mert kérték páran, hogy meséljek arról, milyen a hely, ahol dolgozom. Előző bejegyzéseim során már írtam az emberekről, most a helyről lesz szó, de nem elsősorban szavakban, inkább képekben. Kellemes lapozgatást.
Mint már írtam egy szobában vagyok egy ügyvéd (sráccal), ő adja nekem a munkát elsősorban, ő kritizál, ő dicsér, ő értékel. Fenti képen láthatjátok kobakját ahogy mosolyog, nagyon boldog volt, hogy lefényképeztem, s pénteken azért is nagyon örült (és megdicsért), hogy milyen jó munkát végeztem a fordítással, amivel megbízott. Ennek én is örültem, éreztem, hogy ha csiga tempóban is haladok, de azért legalább a munka gyümölcse megfelelő lesz. Viccből kérdezte, nincs-e kedvem bejönni-e hétvégén is dolgozni, ugyanis szinte lehetetlen, hogy a keddi leadásig megcsináljuk az egész fordítást.
Én persze (szintén viccből) azt válaszoltam, hogy, de persze, hogy van.:)....
