Munka: a héten is sokat fordítottam olaszról angolra, ezen kívül kedden kaptam egy olyan feladatot, amihez tényleg lövésem sem volt: ismét egy nagy cégnek kellett tanácsot adni egy eléggé összetett kérdésben (elnézést azoktól, akiket konkrétabban érdekelne hogy ki az, mi az, s örüljenek azok, akiket ez egyáltalán nem érdekel, mert tényleg nem lehet írni róla, titok:))!
A kutatással, kereséssel még csak-csak boldogultam, de amikor azt mondták, hogy írjam is meg az elemzést, tanácsot (természetesen angolul) ráadásul kevés időm volt rá, eléggé elkeseredtem. Este kaptam a feladatot, ezért legalább nyertem egy éjszakát:)). Hazajöttem, kértem 1-2 embert, hogy imádkozzon, világosodjak meg & hadd tudjam megcsinálni ezt a dolgot, mert tényleg totál homály volt a fejemben. Jómagam is kértem Istent, hogy adjon ötleteket, mert nem tudtam, hogyan fogom megoldani a feladatot, ráadásul egyre lázasabb voltam.
Képzeljétek el, kisebb csoda történt: bementem szerda reggel, bekapcsoltam a gépet, elkezdtem írni, s legnagyobb meglepetésemre 4 óra alatt megcsináltam az elemzést. Ezután már eléggé torz lehetett az arcom, mert a főnök délután 4 körül kb. megparancsolta, hogy menjek haza pihenni.:)
Meg is fogadtam tanácsát, hazaérve bevettem pár vitamint, gyógyszert és elkezdtem kicsiben alkalmazni a híres „Ujlaki-módszert”. Aki nem ismerné ezt a még szabadalmaztatás előtt álló, ám kiváló hatású orvosi módszert, annak elmondom, hogy ezt 1 híres orvos ismerősöm találta ki: lényege a sok ágyban fekvés, alvás, pihenés sok folyadék fogyasztással.
