Pénteken (10.05.) sajnos nem jött össze a talàlkozò magyar barátaimmal, àm a munkahelyen igazi hétvégi vidàm hangulatnak köszönhetően mégsem voltam kedvtelen. Azt tudni kell erről a workplace-ről, hogy igen nagy a pörgés, sok a határidő, óriási lírák forognak kockán, tehát pontosan, egyértelműen kell dolgozni, s nagyon gyorsan. Mindig azonnal (vagy inkább tegnapra) kellene minden, szóval mindenki pörög, mint…!
Ennek ellenére avagy emellett vannak vidám percek is a komoly falakon belül:)! Ennek egyik ékes példája volt az a történet, mely szerint még pár hete szobatársam igencsak nótás kedvében volt, s legnagyobb pechemre 1 angol nyelvű dalt választott, s egyfolytában azt énekelte. Refrénje az ő szájából úgy hangzott, hogy: „only the voices”, ráadásul elég magas hangokat ütött meg nem éppen operaénekes tehetségével, inkább egy helyi Ki mit tud előselejtezőben lett volna a „futottak még” kategória előkelő utolsóelőtti helyezettje. Többször bizonygatta nekem, hogy ez 1 nagyon híres szám, de én tényleg nem ismertem (legalábbis úgy nem, ahogyan ő adta elő:))! Aztán egy alkalommal, amikor sétáltam az utcán rádiót hallgatva, felcsendült egy olyan dal, mely kísértetiesen hasonlított a munkatársam által előadottra. Rövid kutatás után rájöttem, hogy bizony egy s ugyanazon dalról van szó! Nos, azóta ez vált a szoba dalává, sőt, mivel rendseresen dúdoljuk, már más szobára is átterjedt e kiváló mélységeket s magasságokat is döngető lírai mű, melyet a Scissor Sisters nevű együttes jegyez, s címe: Only the horses. Akinek kedve támad meghallgatni a munkahelyi „himnuszunkat”, elküldöm a linket, ahol megleli:
