Szerdán (10.10.) este ismét nagy lelkesedéssel mentem házicsoportra, ahol ezúttal már annyian voltunk, hogy alig fértünk be az amúgy elég nagy nappaliba. Először a vasárnapi Istentiszteletről beszélgettünk, kielemeztük a pozitív (s a negatív) dolgokat egyaránt, majd volt egy rövid Bibliatanulmányozás, ezúttal azt a történetet vizsgáltuk meg, amikor Jézus vámszedőkkel s egyéb bűnös emberekkel eszik, beszélget, vállal közösséget, s ezen a farizeusok mennyire kiakadnak.
Talán a nagy létszám oka folytán sem volt olyan jó ez a mostani alkalom, kevesen beszéltek sokat (s még csak nem is én….gondolhatjátok akkor milyen lehetett:)), így kicsit szomorúan jöttünk haza a többiekkel, azzal a véleménnyel, hogy amennyiben ilyen népszerű lesz ez az amúgy nagyon jó kis szerdai alkalom, akkor máris újításokat kell bevezetni!:)
A csütörtök (10.11.) nemigen volt színes (hacsak nem fekete, kijózanító), így menten rátérek a péntekkel kezdődő hétvégére, de előtte felelek egy „nézői kérdésre”:))!
Szóval nem olyan az ittlétem, mint amire számítottam, annál sokkal jobb, egyben ugyanolyan!:) Hogy mit is jelent ez?
Nos egyrészt (ami szinte mindennél fontosabb volt) nem voltam benne biztos, hogy találok egy megfelelő gyülekezetet sok érdekes, kedves, vicces emberrel, de végülis így másfél hónap elteltével már azt gondolom, hogy megadatott ez. Nem állítom, hogy ez a tökéletes közösség, mert mint mindegyiknek, ennek is sok hiányossága van, érezni, hogy emberek alkotják, olykor felületesek, stb., de számomra ez most a megfelelő közeg az épülésre, építésre lelkileg-testileg egyaránt.
Ezen kívül azt is szeretem (néha), amikor egyedül fedezek fel, csinálok dolgokat (persze csak mértékkel, mert alapból társasági lény vagyok:)), ismerem meg saját magamat és azt az Istent, akinek köszönhetően ma itt lehetek.
Másfelől viszont tudtam, hogy nehéz lesz a munka – mivel ilyen közegben még sosem voltam – s hogy ezt hosszú távon nem fogom, nem tudom, s nem is akarom csinálni, ugyanis látom munkatársaimon, hogy megy tönkre a (magán)életük (igazából ilyen nincs is nekik), hajszolják a szakmai sikereket, pénzt, melyet el is érnek, de olykor ebben kimerül egész mivoltuk.
Szóval összességében jó itt lenni, megpróbálok a jelennek élni (máshogy nem is tehetnék:)), egyelőre nem látom nagyon a jövőt, max. 1-2 hétre előre.:) Ez egyrészt jó, izgalmas, másrészt kétségbeejtő (kéne hogy legyen. Egyelőre nem az, kíváncsian várom az előttem lévő időszakot) :))
