Mivel csütörtökön kaptam egy nehéz feladatot, ezért pénteken igyekeztem még jobban koncentrálni, azonban nem teljesen értettem mit is kell csinálni, mert amikor odaadtam ellenőrzésre délután a "remekművem", a munkatársam azzal adta vissza igen komoly, borús arckifejezéssel, hogy ezen van mit dolgozni még…! „Jó gondolat”, gondoltam magamban, de nekem már se kedvem, se energiám nem volt ehhez, gondolataim egész máshol jártak. Mindazonáltal újra nekirugaszkodtam, hát kíváncsi leszek az eredményre…
Már alig vártam, hogy félnyolcat üssön az óra, ugyanis ekkor a távozás mezejére léptem, s a munkatársakkal egy aranyos kis kocsmában fogyasztottuk el az „aperitivo”-t. Végre kicsit kötetlenebbül lehetett elmélyíteni velük a kapcsolatot, nemcsak munkáról volt szó (hanem leginkább a „magyarok dicsérete” zengett), hanem az élet egyéb érdekes dolgairól is beszélgettünk.
Mivel az olaszok jó sokat szeretnek beszélni (a semmiről) majdnem este tizenegy óra volt, amikor kis utcákban való barangolás után rátaláltunk egy híres étteremre, ahol még vacsorázni akartak a többiek. Én már akkorra teljesen tele voltam a sok kis pizzától, amit az italok mellé fogyasztottunk, de nem hagyhattam, hogy a magyar virtus szégyenben maradjon, ezért én is rendeltem egy jó nagy adag „carbonara” tésztát, s érdeklődve vártam milyen lesz. Kissé csalódnom kellett, noha nagyon finom volt, azért az én általam elkészített szénégetők pasta-ja sokkal finomabb!:) Aki nem hiszi, az csapja fel a Gábor-féle legendák könyvét, s ott több száz oldalon olvashat e gasztronómiai csodáról.:) A vacsora mellé járt rosszfajta jófajta házibor, s egyre növekvő jókedv. :)
Vacsora után nem ért véget az este, hanem még egy kocsmában megittunk egy „kilépő-italt”, amit ne kérdezzetek mi volt, mert valami borzalmasan rosszízű, ám méregdrága alkohol volt. Ezt követően szép lassan elfogyunk, még a Campo dei Fiorin egy kocsmába bemenve lejtettem 1-2 táncot (épp aktuális kedven zeneművemre), majd az estét a Piazza Navonan egy padon ülve, merengve az élet nagy dolgain, vidáman zártam, s szép lassan hazaballagtam arra gondolva, hogy összességében jól telt ez a „sz.”nap is.
ui.: azért ezt a fotót tettem be, mert ez az egyik kedvenc helyem (Angyalvár, Angyalok hídja) Rómában!:)
