Hétfőn (10.22) újabb (már-már rutinná váló) munkahét kezdődött…Legalábbis ezt hittem, de mégsem így lett…
Mindig nehéz elkezdeni a hetet, ugyanis a tartalmas és elgondolkodtató hétvégék után nem könnyű visszarázódni a valóságba, hogy nem túristáskodni, hanem dolgozni jöttem ide.:) Mindazonáltal most hamar leperegtek a délelőtti órák, ebédre pedig a Hard Rock Caféba voltam hivatalos, ugyanis megbeszéltük a lelkésszel és a feleségével, hogy beülünk egy kicsit beszélgetni. Leginkább én beszéltem, s ők érdeklődve (?!! :)) hallgattak, ugyanis kíváncsiak voltak arra, hogyan látom a gyülekezetet, milyen ötleteim, észrevételeim vannak, illetve milyen egyéb terveim vannak.
Őszinte, jó beszélgetés alakult ki, melynek végén megkértek arra, hogy – mivel a szerdai házicsoport jellegű Bibliaórán már nagyon sokan vagyunk, s ők elsősorban azokra az emberekre szeretnének koncentrálni, akik még „keresők”, vagy hívő élet kezdetén járnak – vezessek egy másik házicsoportot. Számomra ez nagy öröm é kiváló lehetőség arra, hogy megéljem, elérjem azt, amiért idejöttem Rómában: olaszok között olaszoknak olaszul beszélni Istenről, az Ő Igéjéről. Mivel azonban november 30-án lejár a szerződésem, s egyelőre nem tudom, hogy meghosszabbítják-e a szerződésem, másik munkát pedig még nem találtam, ez a feladatot nem tudtam 100 %-osan elvállalni, úgyhogy még várunk a fejleményekre 1-2 hetet, addig úgysincs szerdai alkalom már. Mindazonáltal jó visszajelzés, megerősítés volt ez a beszélgetés nekem, hogy jó helyen vagyok!:)
Visszatérve tehát a munkahelyre fenti hírektől fellelkesülve dolgoztam tovább, s mivel a magyar barátok még itt voltak Rómában, az este során megtörték annak egyhangúságát: egy rövid Piazza di Spagna és lépcsőmászás után kibuszoztunk egy kicsit a belvárosból és ellátogattunk a római MÜPA-hoz (helyi néven Auditorium), melyet egy kimondhatatlan s leírhatatlan nevű (állítólag) nagyon híres kortárs építész tervezett. Óriási komplexum, 4 hangversenyteremből áll, komoly és könnyűzenei koncerteket egyaránt rendeznek itt, látgatásunk során szintén voltak itt ilyen teltházas események. Mivel én munkából jöttem s öltönyben voltam, akár be is „lóghattam” volna az egyik koncert 2. részére, ám ez mivel sem tisztességes sem szép nem lett volna látogatóim felé, ezért egy körbejáró séta után elhagytuk a Sportarénára hasonlító komplexumot, s felkerestünk egy másik nagyon modern múzeumot, melynek neve: MAXXI, mivel XXI. századi kiállításoknak ad otthont. Miután ezt az épületet is körberajongtuk elvillamosoztunk a Piazza del Popolora, ahol rövid séta után elbúcsúztam a hétfő esti útitársaimtól.
