Rohantam haza, mert a csodás Inter játszott délután, s ismételten felejthetetlen 2:0-s győzelmet aratva tartja magát a 3. helyen, 4p-ra az első helyezettől.:) Annak ellenére, hogy bizonyosan sokakat érdekel a meccs mind a 90 percének minden egyes másodpercéről szóló beszámoló, ehelyütt ezt hanyagolom, s inkább a délután-este csodás emlékeiről mesélek.
Istentisztelet után még hosszan beszélgettünk a jelenlévőkkel mindenféléről, rendszeresen előkerül Magyarország, a magyarok, szívesen mesélek nekik hazámról, az emberekről, mindenféléről. Nagyon elrepült az idő, még gyorsan elrohantam venni focimeccs jegyet a november 4-i Roma-Palermo meccsre (akit érdekel annak majd élő közvetítést adok a helyszínről), ugyanis pár otthoni baráttal kilátogatunk az 1960-as Olimpia stadionjába.
Egy vegyes (magyar-albán-angol) kis társasággal ellátogattunk az egyik kedvenc helyemre itt Rómában: az Angyalvárba és környékére. Az egyik templomi ismerősnek köszönhetően ingyen jutottunk be a Tosca c. opera fő helyszínére, melynek tetejéről gyönyörű panoráma tárult elénk (fenti kép is itt készült). Számtalan fényképet készítve örökítettük meg ezt a felejthetetlen élményt, majd körbejártuk a régebben börtönként is szolgáló erődítményt, s egy ritka unalmas érdekes pápákról szóló kiállítás megtekintése s egy kis barangolás után az angyalok hídján keresztül távoztunk.
Mivel nagyon megéheztünk, menten kerestünk egy éttermet, mely (a finom lasagne mellett) leginkább amiatt marad emlékezetes, hogy rajtunk kívül csak japán és filippino túristák ültek az étteremben, így egy kissé furcsa volt: mintha nem is Rómában, hanem Ázsiában lettünk volna…!:). Desszertként pedig egy jó kis fagyit nyallantottunk el (már ha létezik ilyen kifejezés…:)), s egy hosszabb séta során elégettük a felszedett kalóriákat kisebb-nagyobb utcákon keresztül a piazza Cavourtol (itt van a bíróság), a piazza Navonaig.
