Az október 24-i Ige után egy masik Igét is olvastam csütörtökön (10.25.), melyet Isten mond: „Nem maradok el Tőled, sem el nem hagylak Téged" (Zsid.13:5) valamint egy bíztató Igeszakasz is elém került: „Ne veszítsétek el bizalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret." (Zsid.10:35-36)
Nos talán ezek közül talán az állhatatosság, ami nekem a legnehezebben megy, rá is kellett jönnöm, hogy ez sem fog egyedül menni, így jobban járok, ha ebben is az Isten Szentlelkének segítségét kérem.
Mint mar említettem, nekem mindig is vágyam (álmom) volt Olaszországban is megélni a hitem, feleletet találni arra a kérdésre, hogy miért kaptam azt az ajándékot, hogy ismerhetek egy nyelvet szinte tanulás nélkül, mely tulajdonképpen rám ragadt. Szerettem volna itt is beszélni az embereknek Istenről, hitről, megtérés lehetőségéről - valamilyen formában. Úgy érzem ez most elkezdett alakulni, kezd megadatni.:)
Mindezek hatására csütörtök este egy számomra nem könnyű, kezdő, piciny kis hitbeli lépésre szántam el magam: 2012. december 20-ra vettem repjegyet Budapestre. November 30-áig van hivatalosan (sz)állásom, hosszabbításról nincsenek hírek (csak a nemhivatalos folyosói pletyi, miszerint nem lesz tovább, azaz nem tudnak hosszabbítani), mindazonáltal hitem szerint Isten itt akar még használni Rómában - most tehát Rajta a sor, s hiszem hogy gondoskodni fog munkáról, szállásról (itt ahol vagyok valószínűleg maradhatok) nekem max, keresni kell:))
Aztán miután megvettem a jegyet, másnap (péntek) ez az Ige került elém: "senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott...De az Úr mellettem állt..." (2. Tim.4:16-17)
A magyarázat pedig az elköteleződésről szólt. Azt tartalmazta, hogy „amíg el nem kötelezem magam, mindig ott van a tétovázás, az esély a meghátrálásra. De abban a pillanatban, hogy végleg elkötelezem magam, Isten is mozdul, az események áradata veszi kezdetét. Mindenféle előre nem látható történések, találkozások, emberek és anyagi eszközök indulnak felém, amilyenekről soha nem is álmodtam. Hittel kell lépni, s megtenni azt, amire Isten elhív. Az életem igazi feladata élni, s nem csupán létezni.”
Hétvégén sokat elmélkedtem ezeken a dolgokon, vasárnap elmondtam nagy vonalakban a lelkésznek is, hogy mit gondolok, miken elmélkedem, s meg is kérdeztem, hogy számít-e rám esetleg jövőre is a gyülekezet építésének munkájában?!?
Hétfőn azt olvastam a kis elmélkedős füzetemben, hogy: A Biblia azt mondja: "véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak."(Jóel 3:1) Amikor Isten egy álmot ad neked, megadja a beteljesítéséhez szükséges forrásokat és kapcsolatokat is. Nem mindenki fog hinni az álmodban. Pál azt írja: Mi következik azonban ebbõl? Ha egyesek hitetlenné váltak, vajon az õ hitetlenségük megszünteti-e Isten hûségét? Szó sincs róla! Sõt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok..." (Róma 3:3-4). Ha álmod Istentõl való, ne vedd figyelembe az elutasítókat, hanem add bele magad teljesen! Azért elõször bizonyosodj meg afelõl, hogy tényleg Istentõl kaptad! Nem születhet másvalaki kívánságaiból. Néha elõfordul, hogy az álmod igazából valaki más veled kapcsolatos vágya. Szülõkkel ez gyakran elõfordul. Azt szeretnék, hogy az életük valamelyik része általad valósuljon meg, ezért olyan dologra késztetnek, amit õk szerettek volna mindig is tenni. Így aztán egész életedben a szüleid tetszését keresed, az õ jóváhagyásukat és elégedettségüket próbálod elnyerni még felnõtt korodban is. Aztán egy nap arra ébredsz, hogy valaki más álmát próbálod élni. Lehet, hogy Istennek ez volt a terve édesanyád vagy édesapád számára, de most te benne ragadtál. Szállj ki! Kérj Istentõl saját álmot! Az álmod nem születhet rossz indítékokból, például büszkeségbõl, féltékenységbõl, haragból, elvetettségbõl vagy versengésbõl. Bizonyítani próbálsz valamit? El akarod nyerni mások dicséretét és tiszteletét? Kompenzálni próbálod az elutasítottságodat? Ismerd el az indítékaidat, kérd Istent, hogy gyógyítsa meg a szíved, majd kérj tõle egy olyan álmot, amit Õ támogat!
Szóval ezen fellelkesülve ismét rákérdeztem a lelkésznél, hogy tényleg számol-e velem jövőre is, tudok-e segíteni az itteni dolgokban, a templomi munkában. Mivel pozitív választ kaptam, s arra a napra, melyet még csütörtökön kinéztem ma egy extra akció volt (amikor felmentem a honlapra már csak egy darab ilyen jegy volt) vettem egy masik repjegyet is:)), 2013 januar 15-re Bp-Roma viszonylaton:))
Szeretném kiemelni, hogy mindezeket egyáltalán nem azért írtam le, hogy ezzel bemutassam milyen lelki ember vagyok, vagy hogy milyen nagy, mekkora a hitem (ugyanis tényleg eléggé jutányos árú repjegyek voltak ezek, és valószínűleg decemberben amúgy sem dolgoznék otthon sem), s hogy ezzel büszkélkedjek, persze nem akarok rögtön szabadkozni sem.
A legfőbb indoka az, hogy az elköteleződésemnek hangot is adjak, az, hogy kifejezzem, én úgy hiszem, hogy (egyelőre) itt a helyem, s kíváncsian várom, hogy Isten hogyan fog munkálkodni mindennapjaimban, hogyan fogja alakítani az eseményeket, ezáltal növelve hitemet, s bemutatva azt az életemen keresztül elsősorban saját magamnak, de reményeim szerint minden kedves olvasónak is, hogy egyedül Belé érdemes vetni a bizalmat, mert Ő hűséges, s szerető Isten!!
