Nemcsak a napi csendességem miatt volt igen kellemes e nap, annak ellenére, hogy szinte egész nap ömlött az eső, hanem azért is, mert a hosszú hétvége alkalmából megérkezett első „vendégem”, akivel egy 3 órás séta során végigjártam a környéket (Piazza di Spagna, Piazza del Popolo, Villa Borghese, Pacipálya, lovarda).
Visszatérve az irodába egy rövid ebéd erejéig betértem a konyhába, ahol összeismerkedtem egy munkatársammal, s olyan jól elbeszélgettünk, hogy 20 percet késtem az angol óráról. De bevallom őszintén, hogy ezt egy cseppet sem bántam, mivel tényleg klassz volt beszélni vele mindenféléről, kezdve az utazásról, Olaszországról, Magyarországról, s valahogy eljutva hitbéli kérdésekről, Istenről, egyházról (becsszó nem én irányítottam:)). Sajnos az közös bennünk, hogy mindketten elveszítettük már Édesapánkat, de ennek „köszönhetően” tényleg tudtunk őszintén beszélgetni, többek között arról, hogy miért van halál, miért veszi el Isten azokat tőlünk, akiket szeretünk, s hogy egy ilyen szomorú eset közelebb visz, vagy inkább eltávolít Istentől. Én több mint öt éves „tapasztalattal” a hátam mögött azt mondom, hogy Isten az, Aki vigasztal, bátorít, enyhíti azt a hatalmas űrt, amit Apukám hiánya okoz. Így tényleg mindenkinek csak ezt tudom ajánlani „receptként”, hogy forduljon Istenhez akkor (is), ha ilyen jellegű Veszteség éri. Valamint, hogy foglalkozzon minél többet, töltsön minél több időt szeretteivel az ember, azokkal, akik közel állnak, törődnek vele.
Bevallom nincsen nap (főleg itt Rómában), amikor ne jutna eszembe Apukám, s ki kell emelnem, hogy nagyon hálás vagyok amiatt, hogy ilyen Apukát adott nekem Isten, aki Anyukámmal (akiért szintén nagyon hálás vagyok) együtt felnevelt. Nem mondom, hogy ők (voltak) a tökéletes szülők, mert ilyen nem létezik (még a mesében sem). Azonban nagyon jó szülők, nélkülük, az ő szeretetük, nevelésük, gondoskodásuk nélkül most biztosan nem lennék, nem lehetnék itt- Sajnos sokszor elmulasztom, elmulasztottam ezt nekik elmondani, éreztetni velük, sőt nem egyszer épp ellenkezőleg viselkedtem s mivel ennek pótlására részben már nincs is lehetőségem, ehelyütt csak ennyit szeretnék leírni: KÖSZÖNÖM ÉDESAPÁM, KÖSZÖNÖM ÉDESANYÁM!
