Vasárnapra nemcsak a templomi feladatok, teendők miatt akartam meggyógyulni, hanem hogy hétfőn már munkába tudjak újra állni, hogy ne hiányozzak annyit...,mert ez mégse jó reklám nekem…:(, meg egy hétnél többet nem tudom mikor voltam utoljára beteg…
Nem voltam nagyon jól, de gondoltam 1-2 óra nem fog megártani, így összeszedtem magam, s elmentem az alkalomra. Az e heti téma: „minden vallás Istenhez vezet” címet kapta. Bevallom eléggé érdekes volt a fura cím ellenére, akit részletesebben érdekel a téma, annak kifejtem szívesen.
Istentisztelet után már eléggé rosszul voltam, de meggyőztek a többiek, hogy menjek el, s nézzem meg velük a Lazio-Roma meccset, ami a nagy városi derby, ezt úgy kell elképzelni, mint az otthoni Fradi-Újpest meccset, csak itt 70ezer ember tombol, nem 7 ezer :) (hát igen, eddig is tudtam, hogy akaratgyenge vagyok, főleg ha fociról van szó :)). Persze nem a stadionba mentünk, egyrészt mert egy hete már voltam, másrészt mert ezen a napon ömlött az eső, harmadrészt mert elég veszélyes (példának okáért egy róma szurkolót megkéseltek…), hanem egy ismeretlen ismerős lakásába, ahol kb. 10-en teremtettünk stadioni hangulatot.
Ezután hazasiettem, mert éreztem, hogy ez a nap nem volt jó hatással a gyógyulásomra, s ezért bebújtam az ágyba, s csak az esti Inter meccsre merészkedtem ki szobámból, amit ezúttal elvesztett a csapat, de legalább az ellenfél is fekete-kék volt!:)
Hétfőn reggel megpróbáltam felkelni, s bemenni, de lázat mutatott a hőmérő, meg igencsak köhögtem, ezért itthon maradtam, s jó kisfiút színlelve sehova nem mentem, csak a háziorvoshoz akartam végre ellátogatni, hogy mondja már meg, hogyan gyógyulok meg 2 perc alatt…Sajnos a háziorvos az általam ismert címről elköltözött, ezért maradt a pálinkás-vitaminos-algopyrines kúra, amit lassan egy hete mívelek. Persze a napom totálisan megfordult, mivel egész nap alszom, éjjelre felébredek, így mikor már unom a netezést, blogírást, olvasást, skypeolást, megnézek egy filmet, mely rendszerint hajnali f4-4ig tart…
Este a lakótársam anyukája érkezett vacsorára, így én ki sem mozdultam eleinte szobámból, ám mivel megéheztem megtámadtam a konyhát. Gondoltam valakivel be kell vennem a gyógyszerem (meginni a pálinkát), ezért megkérdeztem a nénit kortyolna-e velem, mire lelkesen igent mondott. Ő megkóstoltatta velem a híres olasz csirkemájat, mire én vele a magyar marhamájat. Ő erre rákontrázott egy eredeti parmezán sajttal, mire én pick szalámival feleltem. Aztán ő tökpürével támadott mire én mangalicakolbásszal, végül csokitortával kínált, de én KO-val kiütöttem a 2. pálinka körömmel!:)
Összességében tehát egy kellemes, beszélgetős gasztronómiai meccset vívtunk, azt hittem végre kifizethetem a lakbért (még mindig semmit nem fizettem mióta itt vagyok), de ez a téma őt sem érdekelte, én meg nem erőltettem…
