Vasárnap Istentisztelettel nyitottam a napot, ahova bevallom kissé idegesen érkeztem, ugyanis annak ellenére, hogy időben indultam, 20 percet késtem az előkészületekről. Történt ugyanis, hogy a bujkáló napsütésben vártam a buszt, ami érkezett is, én intettem többedmagammal a megállóban, de a sofőrt ez nem érdekelte, s kezünket majdnem elkaszálva tovább suhant megállás nélkül. A pipától nem látva majdnem végig sétáltam az utat, végül lehiggadva érkeztem meg, szép rendben előkészítettük a terepet, s kezdődött az alkalom.
A cím ezúttal az volt, hogy „ha Isten létezik, miért van szenvedés a földön?”
Az alkalmat egy lány története előzte meg, akinek az orvosok rosszindulatú daganatot állapítottak meg a szájában, s olyan életmentő műtétet hajtottak végre rajta pár hónapja, melynek következtében az egész arcát átszabták, beszélni nem tudott, s az orvosok kevés esélyt láttak a teljes felépülésre. A lány sok nehézségen, megpróbáltatáson ment és megy keresztül, s már az is csoda volt, hogy történetét ma ő maga mesélhette el. Nem volt tökéletes a beszéde, de érthető volt minden, amit mondott. Megosztotta velünk, hogy az orvosok miután megvizsgálták a daganatot, megállapították, hogy az nem is volt olyan rossz indulatú és súlyos, amiért ilyen műtétet kellett volna végezni rajta, tehát egy orvosi műhiba miatt ment át sok szenvedésen. Ám a lány bizakodva, örömmel mondta, hogy a nehézségek közepette a keresztyén barátai bátorításainak köszönhetően sosem vesztette el bizalmát Istenben, sőt végig azt érezte, s érzi ma is, hogy e nehézségek ellenére Isten szereti őt, s gondja van rá. Jövőre valószínűleg vár még rá egy műtét, amikor az orvosok megpróbálják beszédét, hangját is teljesen helyrehozni, s a lány bizakodva tekint ez elé is, mondván, hogy reméli szebb hangja lesz, így jobban fog tudni énekelni Istennek. :)
Ez után a gyakorlati példa után jött az Igehirdetés a szenvedésről, az alapige az volt, amikor József (Jákób fia) találkozik testvéreivel, akik Egyiptomba mennek az éhség miatt élelemért, s József felismerteti magát azokkal a testvéreivel, akik sok szenvedést okoztak neki azáltal, hogy előbb egy kútba dobták, majd eladták rabszolgának. Egyiptomban pedig börtönbe került olyan dologért, amit el sem követett, itt több évig ártatlanul ült, de végül Isten felemelte, s Egyiptom második embere lett.
Nehéz, kegyetlen, egyben megható története ez az ószövetségnek, melyből látszik, hogy Isten nem mindig ment ki/meg (azonnal) a bajból, szenvedésből, ám mindvégig velü(n)k van. Nem nyúl bele minden eseménybe, hanem szabadságot adva, illetve az eseményeket történni hagyva, nem robotokként bánik velünk, hanem tág teret engedve olykor rossz döntéseinknek is, vagy (látszólagosan) rossz dolgoknak életünkben.
Isten azonban ismeri szenvedéseinket, ugyanis Jézusban minden ilyesmit átélt itt a földön, sőt, mint Atya elszenvedte egyszülött fiának halálát miattunk, értünk, helyettünk.
Ő nem azt ígéri nekünk, hogy ha Benne bízunk, Őt követjük, sosem fogunk szenvedni, hanem azt, hogy szenvedéseinkben velünk lesz, mellettünk áll, támogat, s megőriz bennünket.
Mindezekről még részletesebben, bibliai Igék és filozófusok mondásai által alátámasztva beszélt a lelkész, akit részletesebben érdekel, annak leírom szívesen, hogy miről beszélt még. Mint minden alkalom után most is volt lehetőség beszélgetésre egy kis süti, ital mellett, majd rendet téve mindenki otthonába tért. Én találkoztam volt osztálytársaimmal, s beültünk egy étterembe, ahol egy ízletes pizza mellett végig izgultuk a hétvégi Inter meccs első félidejét, ezután azonban el kellett jönnünk, mert zárt az étterem. Így egy közeli kávézóba siettünk át, ahol limoncello, sör és kávé társaságában drukkoltuk végig a meccset, melynek végén sajnos csak 2:2-es döntetlent ért el az Inter, természetesen megint a játékveezetők csalása miatt…
Mivel volt a lányoknak még 3 órájuk itt Rómában, ezért a klasszikus gyors városnézést kihasználva: Spanyolország tér (lépcső), kis utcákon át Trevi kút, majd kis utcákon át Pantheon (itt fagyi is), végül kis utcákon keresztül Piazza Navona útvonalat jártuk be. Zárásként az Angyalvár megtekintése után buszra szállva Termini pályaudvarhoz érve cuccokat felszedve még egy gyors borozással befejezve megkoronáztuk ezt a kellemes hétvégét, s míg ők gyermekeikhez hazarepültek, addig én lakomba tértem, hogy egy rövid csendesség után kipihenjem magam az újabb hétre, ami vár rám.
