Szerdán volt "szokàsos" szerda esti Bibliaòra, ez elég érdekes volt, két történetet vizsgáltunk meg, az elsőben Jézus és tanítványai óriási viharba keveredtek miközben Jézus aludt és már majdnem elsüllyedtek, amikor felébresztik Jézust, aki lecsendesíti a tengert, a vihar megszűnik. Érdekes történet ez, mely megmutatja, hogy Jézus ÚR a természet erői felett is, egyben arra tanít minket, hogy ha mond valamit, akkor az meg is fog történni (ugyanis Ő utasította tanítványait, hogy menjenek hajóval a túlpartra). Sokszor nehéz elhinni, hogy egy-egy nehéz időszakban is ott van mellettünk Isten, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amikor nehézségek „viharában” vagyunk Isten elhagy minket. Pedig ez nincs így. Isten nem azt ígérte azoknak akik hisznek benne, hogy minden könnyű lesz, sőőőt…sok nehézségen kell keresztül menni, de Ő átvisz ezeken!
A másik történet egy őrült, megszállott emberről szólt, akiben gonosz szellemek voltak (kb. 2000 a történet szerint) de Jézus megszabadítja ettől a betegségtől, s meggyógyítja őt. Ezt látva a helyiek nem örülnek, hanem megkérik Jézust, hogy menjen el városukból. Jézus e kérésnek is eleget tesz. A történet világosan megmutatja, hogy Jézus nem erőszakos. Ha visszautasítják, ő nem erősködik, nem „nyomul”. Ő az ember „ajtaja előtt áll és zörget, ha valaki kinyitja az ajtót és beengedi, akkor Jézus bemegy és vele vacsorál”. Szóval mindenkinek egyénileg kell eldönteni, hogy kell-e neki Jézus, vagy nélküle éli le életét itt, s halála után egyaránt…Az immáron megtisztult ember pedig noha szeretné követni, Jézus nem engedi meg neki, más feladatot szán neki: ott helyben kell hirdetnie, hogy Isten milyen csodát tett életében.
Elfordul tehát az, hogy nagyon szeretnénk valamit, de Isten más dolgot szán nekünk. Mást, de nem rosszabbat, sőt jobbat. Csak bíznunk kell ekkor is Benne 100%-osan, még ha olykor ez nagyon nehéz!
Az alkalom után tartottunk egy kisebb koccintást Albánia függetlenségének 100. évfordulója alkalmából (mivel a csoportban 3 albán is van), fenti kép is ekkor készült!
