Vasárnap nagyon kellemes nap volt. Egyrészt hét ágra sütött a nap, másrészt sok jó, szép élménnyel gazdagodtam ezen a napon.
A délelőtti Istentisztelet "kalandosan" indult, ugyanis ezen a héten a lelkész és felesége, valamint több, a az előkészületben résztvevő személy elutazott egy konferenciàra, ìgy kevesebben voltunk az előkészìtés soràn szorgoskodòk, ehhez hozzàjött az is, hogy a terem nem volt a bérbeadò àltal megfelelően elrendezve. Volt tehàt kb. 20 percünk, hogy minden a helyére kerüljön, kis csùszùssal teljesìtettük is a "küldetést".:)
Az alkalmat ezùttal a zenekar vezetője tartotta, s természetesen a karàcsony(i ajàndék) volt a központi téma hàrom bibliai versre felfűzve.
Az 1.: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért" Jézus az összes emberért adta életét, mindenkiért, nemcsak baràtaiért, hanem ellenségeiért is. Mégpedig azért, hogy nekünk adja az örök élet ajàndékàt.
A 2.: Jézus mondja: "én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek" Itt a hangsùly azon volt, hogy Jézsus bőséget akar nekünk adni! Mint amikor elmegyünk karàcsonykor a nagyihoz (vagy haza), és terülj-terülj asztalkàm vàrja az embert.:)
A 3.: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék" Az ajàndék kész van, INGYEN kapjuk Istentől (màsképpen ugyanis, ha fizetni kellene érte nem is ajàndék lenne...), neked "csak" el kell fogadnod. KEGYELEM àltal kapod, nem azért, mert tettél illetve tehetnél érte bàrmit is. S ez a legszebb az egészben: nem kell "görcsölve"
Egy karàcsony Jézus nélkül olyan, mint a szülinap ünnepelt nélkül.
Istentisztelet utàn az egyik csalàd meghìvott ebédre, ìgy - az időközben megérkező lelkésszel - egy igazi ròmai csalàdi vasàrnapi ebéden vehettem részt. Nagyon örültem ennek, nem is tudom mikor vettem részt utoljàra ilyen "rendezvényen":) Na majd remélem karàcsonykor pòtolom, ha csalàdom is ùgy akarja!:)) A nagyon finom (és tipikus) olasz ebéd alatt természetesen szinte végig én beszéltem-meséltem mindenki legnagyobb örömre vagy bànatàra, azonban vittem ajàndékba jòfajta magyar bort és kolbàszt, szòval mindenki nagyon jàrt.
Vendégségből "hazatérve" végre volt kis idő egy vasàrnap délutàni szundira, erőgyüjtésre (ami kellett is), hiszen este nagy meccset jàtszott az Inter (s így én is:)). Haverjaimmal beültünk egy aranyos kis kocsmàba (mely Lancelot névre hallgat), ahol òriàskivetìtő is volt. A hely igazi diàkkocsma, de különlegessége, hogy kicsit visszavisz a gyerekkorba, ugyanis tele van bérelhető, jobbnál-jobb társasjátékkal. Ám hogy a lényegről el ne feledkezzünk: izgalmas meccsen természetesen az Inter nyert a Napoli ellen (2:1):))
Fenti képet pedig azért tettem fel, mert az olaszoknál már december 6 és 9 között (ádvent 2. vasárnapja környékén) szokás felállítani és díszíteni a karácsonyfát (hogy aztán január 6-án mindenki leszedje, s kidobja). A város tele van szebbnél szebb fákkal, kivilágítással. Nos ez nem igaz a Spanyol térnél lévő fára, mert mint fenti kép is mutatja a tetején zöld lézer van...
Idétlen...:)
