Aztán szombaton elérkezett a harmadik költözésem napja is, egy kedves, szerény srác fogadott be a maradék 5 napra, meghívtam ebédre, megittunk majdnem egy üveg magyar vörösbort, így a fárasztó pakolás után kellemes pihenéssel telt az amúgy szürke, esős délután. Mint utólag kiderült, igen bölcsen tettem, hogy szundítottam egy órácskát, utána ugyanis egy hosszú este (és éjszaka), majd álmatlan hétköznapok következtek, no de erről esetleg később…
Nagy volt az izgalom, várakozás, ugyanis este egy 9 fős társasággal focimeccsre mentünk, nem is akármilyenre, a csodálatos INTER vendégszerepelt a Lazio vendégeként. Igyekeztünk hamar kiérni, azonban néhány késő miatt csak 45 perccel a meccs előtt helyezkedtünk el a fekete-kékbe borult vendégszektorban. Nagyon barátságos volt a hangulat, ugyanis a két csapat szurkolói „testvérkapcsolatot” ápolnak. A várakozás a percek múlásával egyre fokozódott, már a játékosok bemelegítését óriási ováció fogadta, nem beszélve a hazai csapat kabalafigurájának díszrepüléséről: ugyanis egy gyönyörű sas utazta körbe a stadiont a találkozót megelőzően. Maga a meccs első félideje igen unalmasra sikeredett, de a hangulat kiváló volt, sokat énekeltünk, buzdítottuk a csapatot; a félidőben 0:0 volt az állás. A 2. félidő annál eseménytelibbre sikeredett, folyamatosan az Inter támadott, sok-sok helyzetet alakított ki, két kapufát talált, gólt azonban csupán az ellenfél egy igen kétes támadásból…Így a találkozót követően az eredmény miatt szomorkodtunk, amiatt, hogy 45 percig nem engedtek ki a meccs után a stadionból idegeskedtünk, de a felejthetetlen közös élménynek örültünk. Hazafelé a buszon egyikünk bedobta az ajánlatot mi lenne, ha legurítanánk 1-2 sört, ezért e hirtelen ötlettől vezérelve előbb megettünk egy gyrost, majd leöntöttünk pár sört egy tabuzással egybekötve. Nem kell gondolom mondanom ki nyerte a játékot, ami igen sokáig tartott, ugyanis hajnali 3-kor kerültünk ágyba…
