Köszönöm Istennek (fenti képen látható) Szüleimet, akik nélkül nem tölthettem volna el itt e csodálatos közel négy hónapot. Köszönöm kedvességüket, szeretetüket, mellyel felneveltek, köszönöm, hogy lehetővé tették, hogy megismerjem Istent, megmutatták a Hozzá vezető első lépéseket azáltal, hogy elvittek még kis koromban templomba.
Nagy ajándék számomra életemnek ezen új szakasza. Köszönöm Istennek, hogy annak ellenére, hogy mindent és mindenkit magam mögött hagytam Budapesten, itt Rómában új embereket ismerhettem meg, barátságokat köthettem velük, és azt, hogy aktívan részt vehettem a gyülekezet munkájában, Isten országának építésében.
Köszönöm, hogy a munkahelyen helytállhattam, büszkén képviselhettem hazámat, s azt, amiben, Akiben hiszek. Kollégáim befogadtak, megkedveltek, általuk megtapasztalhattam egy teljesen más munkavilágot, sokat tanulva ezáltal a jövő(m)re nézve is.
Azáltal, hogy kijöttem, engedtem, hogy Isten kimozdítson mindennapi megszokott, kényelmes kis életemből, munkámat, barátaimat, családomat, gyülekezetemet „elvesztettem”, hatalmas űrnek kellett volna megjelennie bennem.
AZONBAN az új életkörülmények alapján keletkezett űrt Isten többszörösen és gazdagon betöltötte, „feltöltött” e négy hónap alatt, ismét fontosabb lett a Vele való közvetlen s minél közelebbi kapcsolat.
Remélem 2013-ban lehetőségem lesz ennek folytatására, A visszatérésre.
Soli Deo Gloria!
Arrivederci…
