Mivel az első este (éjszaka) sokáig tartott (hajnali fél négy körül kerültem ágyba), ezért az első nap (01.16.) kezdése is tolódott, dél után kecmeregtem ki ágyamból és kinézve szobám ablakából legnagyobb meglepetésemre havas táj fogadott. Mondták is a háziak, hogy bizony itten ritka a hó, mint a fehér holló, biztos én hoztam rájuk ezt a rossz időt, úgyhogy majdnem vissza is küldtek Budapestre, de végül éles diplomáciai érzékemnek köszönhetően sikerült maradásra bírnom őket, már csak azért is, mert idő közben elkezdett zuhogni az eső, mely hamar elmosta a fehér tájat.:))
Ezután volt kollégám szomorú hírrel hívott fel: nem tudunk menni a vasárnapi Roma-Inter focimeccsre…:(! S mivel az elérhető árú jegyek elfogytak, így két szék közt a pad alá estem, s max. TV-ből fogok tudni szurkolni szeretett csapatomnak…
Vígaszképp vendéglátóim az időjáráshoz illő ebédet tálaltak (az ún. „polenta”-t), mely tulajdonképpen kukoricakása volt kolbásszal paradicsomszósszal és parmezán sajttal leöntve, kísérőként finom háziborral. Ebéd után rendbe szedtem magam, összekészülődtem, s bevonatoztam Rómába, ahol találkoztam az egyik haverommal, és turistáskodtunk egy kicsit: a Piazza del Popolo fölötti „Pincio” panoráma megtekintése után sétálgattunk egy kicsit, beszámoltunk egymásnak az utóbbi hónapban történtekről, majd elmentünk a szokásos szerdai bibliaórára.
Jó volt újra látni a „régi arcokat”, mindenki nagy szeretettel fogadott, jól esett a felém áradó szeretet. Az estét ezúttal is pizzavacsorával kezdtük, majd körbeültünk, s mindenki beszámolt pár percben az ünnepekről, arról, milyen volt az elmúlt időszak és a 2013-as vágyairól. Kedves, őszinte este volt, melynek végén imaközösséget tartottunk, ahol minden aktuális témát Isten elé vittünk imádságban nyíltan, őszintén.
Mostanában igencsak megtapasztaltam, hogy mennyire fontos az imádkozás, különösképp a közös imádkozás egy emberért, betegségért, egy eseményért, egy vágy beteljesüléséért, vagy épp Isten vigaszáért, bátorításáért. Tényleg nagy ennek az ereje, s az embereket is közelebb hozza egymáshoz. Erre két példát is tudok említeni, az egyik egy szívrohamon átesett nagyon kedves ismerős, barát története, aki közvetlen életveszélyben volt egy hete, s ma már elindult a lassú gyógyulás útján, a másik pedig egy másik ismerősöm szülőjének szívproblémájának javulása. Tehát mindenkit csak bíztatni tudok: vigyük Isten elé a magunk, s mások életét hittel, bátran, bizalommal!
Az összes beszámoló közül kétségkívül a lelkész feleségéé volt a legmenőbb, ő ugyanis karácsony után egy amerikai konferencián beszélt 20 ezer fiatal előtt hitéről – akit érdekel, megnézheti az erről készült videót: https://urbana.org/urbana-12/videos?openvid=56564055 .
A beszámolók után még jó sokáig maradtunk beszélgetni, sokat nevettünk, megünnepeltük az elmúlt hónap születésnapjait (köztük a lelkész feleségének 30. születésnapját….ezek a fiatalok…:)) majd éjjel fél egy felé tértünk nyugovóra. Mivel jelenlegi vendéglátóim Rómán kívül laknak, én az egyik srácnál aludtam.
