Csütörtökön kaptam pár állásötletet, s miután áttanulmányoztam őket (semmi érdekeset nem találva), kilátogattam a Szt. Pál Bazilikába, melynek kertje mindig megihlet (erről korábbi bejegyzéseimben már szóltam), s a következőkön elmélkedtem:
„...erősödjetek meg az Úrban és az õ hatalmas erejében." (Efezus 6:10)
Ne lepődj meg, amikor Isten arra hív, hogy hitben elindulj, és megtegyél valamit, amire úgy érzed, nem vagy alkalmas. Azért teszi, hogy Őrá egyre jobban támaszkodj, magadra pedig egyre kevésbé. Ahelyett, hogy elcsüggednél, a hibáidat a tanulási folyamat részének fogod látni, és tovább fogsz haladni nagyobb dolgok felé. Gyakran előfordul, hogy egy feladatra tekintve ezt gondoljuk: „Kizárt dolog, hogy ezt meg tudjam csinálni.” Várj csak! Fordítva tartod a távcsövedet! Magadra nézel ahelyett, hogy Istenre néznél. Amikor Isten elhívta Józsuét, hogy vegye át Mózes helyét, megígérte neki: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). Márpedig, ha Isten megígérte, hogy veled lesz, akkor veled is lesz, és ez minden, amire szükséged van. Az Ő ereje éppen a te erőtlenséged által mutatkozik meg (ld. 2Korinthus 12:9).
„…erősödjetek meg az Úrban [erősödj meg a vele való kapcsolat által] és az õ hatalmas erejében [meríts erőt az õ erejéből, melyet végtelen hatalma biztosít].” Milyen hatalom áll a rendelkezésedre? Végtelen hatalom! Honnan merítheted? Az egyetlen igazi forrásból: Istenbõl! Az Õ erejével felfegyverkezve sokkal többre vagy képes, mint gondolod, és sokkal többre, mint amennyit valaha is véghezvittél a múltban. Vesd hát bizalmad Istenbe, és ne kételkedj magadban!
Fontos, hogy felismerd, melyik terület az, amelyhez a legtöbb értéket tudod hozzátenni – és abban kell helytállnod. Miért nem tesszük ezt? 1) A „hazai pálya” õrzése. Azt gondoljuk: „Ez az én dolgom, senki sem teszi, csak én.” Csak azért, mert mindig is elvégeztél egy bizonyos munkát, még nem jelenti azt, hogy továbbra is végezned kell. Mi van akkor, ha Isten új fejezetet akar írni az életedbe? 2) Túlterheltség. Akiknek túl sok mindennel kell megbirkózniuk, hajlamosak éppen azt elutasítani, ami segíthetne rajtuk, mert azt hiszik, hogy ezzel csak újabb terhet kellene magukra venniük. 3) A mártír-komplexus. Amikor azzal hívod fel magadra mások figyelmét, hogy panaszkodsz, ez könnyen életstílussá válhat – azonban nem működik. 4) Nem tudjuk, hogy mi a jó számunkra.
„...hitben járunk, nem látásban." (2Korinthus 5:7)
Nem arról van szó, hogy ne tudnád, csak éppen folyton elfelejted, és emlékeztetni kell rá: Isten fel tud használni! Igen, ugyanaz az Isten, aki Mózesen, Eszteren, Debórán és Pálon keresztül munkálkodott, ma is munkálkodik olyan gyarló embereken keresztül is, mint te vagy. Győzelmet tud adni a vereség helyett, és a múlt év megaláztatásait az idei évben ünneppé tudja tenni. Egyvalami közös volt mindenkiben, akik a Bibliában nagy dolgokat értek el: mind csak átlagemberek voltak, akik vállalták annak kockázatát, hogy engedelmeskednek Istennek, hittek neki, és így csodálatos dolgokat vittek véghez. El tudod képzelni, milyen lehet Mózes cipőjében járni? Isten felhasználta őt, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, eltörölje az egyiptomi hadsereget, átadja a Tízparancsolatot a Sínai-hegyen, és milliónyi izraelitát tápláljon minden áldott nap a pusztában. Hogy éreznéd magad, ha ilyen ember nyomdokába kellene lépned? Ez a gondolat nyilván mélyen megrendítette Józsuét. Isten azonban megnyugtatta őt: „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). Amint meghallotta ezeket a szavakat, meglett a szükséges biztonságérzete ahhoz, hogy ott tudja folytatni, ahol Mózes abbahagyta. A Biblia azt mondja: „hitben járunk, nem látásban.” Az ördögöt nem az zavarja elsősorban, ha a hitről beszélsz, amíg nem teszel lépéseket is a hitben. Tehát bízz Istenben!
Szeretek olykor ilyen óriástemplomokban elmélkedni, mert bár kis koromban nem vonzottak ezek a helyek (családommal elég sokszor kirándultunk Olaszország több városába, régiójába, s mindig meg kellett nézni az aktuális város dómját, bazilikáját, melyeket én felettébb untam), most valahogy van egyfajta varázsa, csendessége ezeknek az épületeknek.
Este a nagybevásárlás mellett (itt is van Auchan, persze közel sem akkora mint Magyarországon:)) magányomban megnéztem kedvenc focicsapatom továbbjutást érő Európa kupa mérkőzését, ugyanis „meccsnéző társam” lázasan feküdt otthon.
