…csörgött is a vekker svejczi pontossággal vasárnap reggel. Kipattantam az ágyból, összekészülődtem, s időben, lelkesen már pakoltam is, készítettem elő a terepet az Istentiszteletre. Ezúttal igen kevesen voltunk, ugyanis sokan hazautaztak szavazni, vagy influenza miatt maradtak távol. Ennek ellenére három új fiatal kereste meg közösségünket, egyikük története igen érdekes: Kanadából érkezett, tavaly turistaként látogatott Rómába, s annyira beleszeretett a városba, hogy visszatérve a juharlevelesekhez összepakolt és szeptemberben Rómába költözött. Olaszul ekkor kezdett tanulni, de már elég jól bírja a nyelvet. Tulajdonképpen mindent hátrahagyott (kivéve munkáját, mert azt eddig is interneten keresztül végezte), s belevágott e kalandba.
Maga az alkalom olyan sok üzenetet tartalmazott, hogy esetleg egy későbbi bejegyzésemben fogok róla bővebben írni, most nem kívánom összecsapni.
Lelkesedésem, s hangom kezdett tompulni, ám kitartottam addig, míg délután haza nem értem, amikor is bezuhantam az ágyba, s egy telefonhívásra ébredve kezdtem rájönni, hogy hangomat út közben elhagytam valahol…
Ám nem volt időm megkeresni, mert készülődnöm kellett a nagy esti eseményre: a milánói „derby”-re az Inter-Milan futballmeccsre. Nem voltak nagy elvárásaim, de mindenkinek jeleztem, akivel beszéltem a hétvége találkozójáról, hogy 1:1-es végeredményt jövendölök…! Voltak akik megmosolyogtak, azonban a végén mégiscsak nekem lett igazam, ugyanis hősies küzdelem végén fent megjelölt eredménnyel zártak a csapatok, én pedig elégedetten távoztam ezen egyedül eltöltött estét követően a Burger King-ből (!!), ahol a találkozót láttam. Egy kocsmába akartam menni barátokkal, de a választások miatt ritkábban jártak e hónap utolsó napjaiban a helyi buszok, villamosok, így nem jutottam el kedvenc helyemre, a barátok pedig szép sorban mondták le mindenféle indokra hivatkozva a nap eseményét…
Hétfőn-Kedden (02.25-26.) egész Itália az országgyűlési választások eredményének várakozásában égett, ugyanis itt vasárnap és hétfőn lehetett az urnák elé járulni, hogy a polgárok megválasszák Olaszország új honatyáit/anyáit és szenátorait. Egész délután-este választási műsorokat néztem (természetesen a munkakeresés mellett…:)), az eredmények óránként változtak, hol a jobb, hol a baloldal vezetett, volt, amikor mindkettő hátrányba került a már említett ex-komikus párttal szemben. Végül döntetlen körüli eredmény született, így most megy a tanakodás, hogy ki alakítson és milyen módon kormányt március közepén.
Az egyik legaranyosabb kérdés, amit e témakörben láttam az az volt, hogy mi lesz előbb: Olaszországnak új kormánya, vagy a római katolikus egyháznak pápája?!:))
