Ma (az ÚR 2013. mért esztendejének március ídusa körül) kezdődik a Konklávé (azaz a római katolikus egyház első emberének választása), ezért most egy nagyobb zárójelet nyitva úgy döntöttem, hogy erről fogok tudósítani.:), így akit ez érdekel, nézze sűrűbben blogomat, s kövesse figyelemmel képes beszámolómat az év füstös eseményéről:)
A szállásárak máris az egekbe szöktek, minden termék, portéka ára egyik napról a másikra sokszorosára ugrott. Még hogy nem nagy „üzlet” ez a választás…
Az egész esemény az úgynevezett "pro eligendo Pontefice" misével kezdődött ma reggel 10 órakor. Hogy odaérjek az esemény színhelyére (a Szent Péter Bazilikába), hajnalok hajnalán (azaz hajnali 8-kor kellett kelnem:))! 9:30-ra ,már a sor elején álltam, ahová bevallom férfiasan besurrantam, hisz olyan hosszú volt a sor, hogy lehetetlen lett volna bejutni...Így azonban sikerült, és viszonylag jó helyről tulakodtam végig a két órás misét. Hosszú volt a ceremónia, de nem tűnt annak a helyszínről figyelve. Különleges atmoszférája van ennek a Bazilikának, az énekek egészen „mennyeiek” voltak, csak ne lökdösött volna folyamatosan pár filippínó apáca és fiatal katolikus papnövendék, valamint megannyi lelkes idősebb hívő.
Kétszer is találkoztam a jelölttársakkal, köztük E. Péter budapesti lakossal (aki mindenkit üdvözöl természetesen és kéri, hogy szurkoljunk: ne ő legyen a pápa…furamód itt mindenki, akit mikrofonvégre tudtak kapni azt nyilatkozta: reméli nem őt választják….micsoda álszerénység!:)). A magyar jelöltet – csakúgy mint 2005-ben –„titkos esélyesként” emlegetik. „Hajrá magyarok, Isten áldjon!” halk kurjantással szóltam feléje, de rezzenéstelen arccal haladt tovább, biztos már a finom ebédre gondolt, amit kevéssel a kivonulás után fogyasztottak el.:)) Volt vidámabb pápajelölt is, 1-2 még mosolygott is, volt elvétve 1-1, aki integetett, s az egyik kedvencem hüvelykujját felfele mutatva haladt kifele széles mosollyal (lehet, hogy ő is meghallotta E.P.-nek pár perccel korábban szánt jókivánságomat és arra reflektált??:)).
A mise természetesen arról szólt, hogy a misét celebráló bíboros arra kérte Istent és a Szentlelket: megfelelő utódot küldjön J.Ratzinger után (amikor a lemondott pápa neve elhangzott kb. 3perces taps következett, ami 1 katolikus mise keretében azért picit furcsa hatást kelt…). Jól lehetett követni a hosszú liturgiát, ugyanis egy 70 oldalas kis füzetet osztottak szét, amelyben a teljesség igényével minden részlet szerepelt. A misét csak egy-egy gyermeksírás, no meg egy óriási mennydörgés „zavarta meg” (kiderült, hogy időközben kint csak úgy zúdult az égi áldás…). Maga az esemény inkább hasonlított egy színes, össznépi dzsemborihoz (sok zászlóval, színes emberrel, egyéniségekkel, apácákkal, szerzetesekkel, bámészkodó japán turistákkal, akik még ekkor is kattintgatták fényképezőgépüket), mint egy Istentisztelethez, olyan volt, mintha egy választási showban lennénk. Elsősorban latin nyelven, de olasz, francia, angol, német, s még maláj és szuahéli nyelven celebrálták a misét, melynek végén mindenkit határozott udvariassággal, gyorsan kikergettek a Bazilikából.
