Ezen a vasárnapon korábban érkeztem templomba, ugyanis elhatároztuk, hogy ettől a héttől kezdve az Istentisztelet előtt, az előkészületi rohanás közepette megállunk egy fél órányira Isten előtt, letesszük kezébe az alkalmat, imádkozunk az alkalomtartóért, emberekért, gyülekezetünkért.
Az alkalom fő mondanivalója az volt, hogy Jézus a sarokkő, tőle indul ki a hit, Ő az alap, ahonnan ki kell indulni és ahova mindig vissza lehet s vissza is kell térni.
Alkalom után elmentem megnézni egy szobát, amely ugyan nagyon szép, de igencsak messze van a munkahelyemtől, bár igaz, hogy gyönyörű, egy amolyan kis falu a város szélén, az ablakból narancsfa és pálmafa tárult elém, világos az egész lakás, egyszóval szép.:) Csak hát nincs közel…
Délután ellátogattam még néhány ismerőssel a Quirinale-ra, ahol megnéztük az őrségváltást, illetve a köztársasági elnök első megjelenését a két ház elnökével (ugyanis hosszú egyeztetés után sikerült megválasztani őket a február végi parlamenti választásokat követően). Ezután a Trevi kút forgatagában töltöttünk el pár percet, majd megunva a tömeget elmentünk egy elitkörnyékre fagyizni (mindenesetre nagyon megérte ellátogatni e helyre, igazán ízletes ezen édesség itt Rómában). Este meg akartam nézni szeretett csapatom soron következő találkozóját, azonban a nagy esőzések miatt elhalasztották a találkozót. Ehelyett elmentünk San Lorenzo kerület egy újonnan nyílt hamburgerezőjébe, ahol a kedves-szép-aranyos pincérnő megismerésével egyidejűleg Róma egyik legfinomabb burgerét fogyasztottuk el.
Azonban mivel „nem csak kenyérrel él az ember”, ahogyan az Ige tartja, ezért e kövnyetkez Igéken is elmélkedtem e napokban:
„Nem tudjuk mit tegyünk, csak Rád tekintünk” (II. Krónika 20:12). Sokszor én is így vagyok ezzel, azaz, hogy nem tudom, mit kell lépnem, csinálnom, sokszor sajnos nem is figyelek Istenre úgy/annyira, mint ahogyan kellene/lehetne. Minden nap nagyon sok döntést kell hoznia az embernek, ezért nem mindegy, hogy mit, hogyan csinál. Van tehát hova fejlődni, ha eszébe jutok a kedves olvasónak, imádkozhatna értem, hogy e téren növekedjem, illetve, hogy legyek nagyobb bizalommal és bátrabb a megannyi bizonytalanság ellenére.
A másik Ige, mely megérintett, hogy: „veled van az Úr mindenütt , amerre csak jársz” Ezt az Igét, melyet Isten mondott Józsuénak (aki bevitte a zsidókat az ígéret földjére) már olvastam ebben az évben, s mivel 2013-ban sok újdonság ért eddig, ezért ez eléggé bátorítólag hatott rám, ugyanis a megannyi bizonytalan tényező mellett Isten szilárd oszlopnak tűnik. Sokszor van (és lesz is) olyan dolog, kérdés, melyben nem vagyok/leszek biztos, főleg akkor, amikor új dolgokat tapasztalok meg, tanulok, új helyzetbe kerülök (mint leendő munkahelyem is), de azt tudhatom, hogy Isten mellettem van. ÉS ez JÓ!:) Ő az, aki bölccsé tesz és megtanít arra, melyik úton kell járnom, ahogyan azt a Zsoltáríró megfogalmazza (Zsolt. 38:2-ben).
