Egyik hétvégén (otthoni ismerősökkel) tettünk egy kis kirándulást a múltban...
Mindenkinek, aki Rómában jár, ajánlom figyelmébe "Ostia Antica" települését, mely tulajdonképpen egy ókori város a XXI. században - leírhatatlan szépséggel. Hasonlít Pompeihez, azzal a különbséggel, hogy itt nincsenek holttestek, csak olyan menőn kinéző srácok, mint a fenti képen látható illető...:)
Sokan kérdezik, mit csinálok/csináltam mostanában. Nos, szabadidőmben kb. ugyanazt, mint otthon: programokat szervezek ismerős-ismeretleneknek. Moziba járogatok (egyik este sörözéssel egybekötött Vasember 3 vetítésre látogattunk el a gyülekezetbe járó srácokkal), múzeumok éjszakájára szerveztem múzeumlátogatást (Rómában ugyebár ezekben nincs hiány); amíg voltak focis események meccsnézéseket szerveztem, mióta pedig nincs a TV-ben labdarúgás, magam „oktatom” az olasz testvéreket e sport szépségeire;)); filmesteket és vacsorákat tartunk lakótárammal, budapesti látogatókat fogadok (azokkal akik megtisztelnek jelenlétükkel:)), vagy csak egyszerűen barangolok e csodás (ám olykor turistáktól hemzsegő-fárasztó) városban.
Egyik fő hobbim a fagyizás lett. Mint közismert nem vagyok az a nagyon édesszájú személyiség, de találtam egy olyan fagylaltozót, amilyen bizonyosan a Mennyországban is lesz! Leírhatatlanul finom ízek, nagy választék, fanyar humorú eladók édesítik hétköznapjaimat...:) Már közel 20 ismerősömet vezettem be e csodavilágba, s biztítok mindenki, aki meglátogat: erre a helyre bizonyosan elviszem...
Munkaidőben pedig természetesen dolgozom, járom a várost, szerződéseket próbálok kötni, rengeteget telefonálok, feljegyzéseket írok, lakásokat mutatok be, nézek, értékelek.
Vagy mostanában épp hogy az irodában ragadtam, ugyanis mint már említettem többeknek mind a három hölgy munkatárs „kikopott” a próbaidő alatt… Leírhatatlan, hogy a római női hölgyek munkatempója mennyire eltérő akár más olasz városok munkavállalóihoz képest (s akkor még finoman fejeztem ki magam…). Úgyhogy ha valaki szeretne itt dolgozni, küldje el önéletrajzát nekem, találunk munkát:) Úgy látom a főnökök igencsak elégedettek velem, ezt több izben kifejtették mind szavakkal mind pedig tettekkel. Egyik este például meghívtak egy nagyon előkelő (és drága) brazil étterembe, ahol 2 órán keresztül csak húst ettünk és jobbnál jobb vörösborokat ittunk. Magam sem gondoltam volna, de asztal alá ettem-ittam 2 méteres, 120 kg-os munkatársamat, aki úriember módjára ismerte el vereségét, s fizette ki a számlát az est végén.:) Ezenkívül kaptam ajándékba finom vörösborokat (amit persze én is viszonoztam jófajta hazai villányi nedűvel.
A fennmaradó időmben pedig a gyülekezeti életben aktívkodom programokkal, Bibliaórákkal, imaestekkel, kirándulásokkal, Istentiszteleten való részvétellel. Nemrég pikniket szerveztünk, ahol majdnem 40-en voltunk, nemsokára pedig keresztelőkkel egybekötött Istentiszteletet fogunk tartani Castel Gandolfo településén (ott, ahol a pápa nyári rezidenciája található).
Összefoglalva jó itt lenni, már a tavasztól is elbúcsúzunk lassan, s érkeznek a forró nappalok, csupán azt sajnálom kicsit, hogy nincs alkalmam ezt a csodát élőben bemutatni sokaknak, ám remélem, hogy e bejegyzéseim legalább egy kicsit közelebb hozzák az olvasót e városhoz, hozzám, Istenhez...:)
