Hétvégém igen gazdagon telt, minden tekintetben. Péntek este végre újra találkozhattam pár ismerőssel, rögtön erős kezdéssel egy megbeszélésen, mely után eldőlni látszik, hogy újabb fél évre kapom azt a megtiszteltetést, hogy házi csoportot (Bibliakört) vezessek. Ez lehet, hogy sokaknak nem jelent semmit, de nekem ez volt az egyik vágyam, amikor Rómába érkeztem – lelki gazdagság. Ezúttal az Apostolok Cselekedeteit fogjuk tanulmányozni, kíváncsian várom, hogy milyen lesz, már csak azért is, mert új koordináló társsal vágok neki e kalandnak.
Ezen felül a lelkész, megkért, hogy beszéljek az adakozásról vasárnap. Szóval volt/van készülnivaló bőven.
Szombatomat 14 óra alvással kezdtem: nemhiába, ki kellett pihennem a karácsonyi jövés-menést – gazdagon.:) Délután a munka mellett tettem le a voksot, s nagy nehezen bevonszoltam magam a munkahelyre (még jó, hogy 5perc sétára lakom az irodámtól:)). Jól tettem, hogy ezúttal nem villamossal mentem, hanem gyalog, ugyanis találtam egy kis pénzt az utcán heverve. Próbáltam fellelni a tulaját, de mivel az utcán nem volt senki és csak 2 papírpénz volt a füldön, max. az Európai Központi Bank elnökét Mario Draghit értesíthettem volna, de nem tudtam számát, így boldogan szedtem össze a helyi értékmérőt, már csak azért is, mert decemberben elestem egy kisebb összegtől, mely miatt még mindig haragudtam az illetőre, aki miatt a veszteség ért.
Szombati elmélkedésemben azt olvastam, hogy Jézus azt mondta, hogy ha valami jót tettünk valakivel, akit bántalom ért vagy szükséget szenved, akkor azt vele tettük meg (ld. Máté 25:40). Ezt vasárnap be is építettem mondandómba a pénztalálásos sztoryval együtt.
Azt tapasztaltam ismét, hogy ha olykor úgy is tűnik, hogy elvesztek dolgokat, Isten (ki)pótolja azt, s megáld más módon. Ezért is az egyik kedvenc énekrészleteim egyike az, hogy: „Te adsz és elveszel, Te adsz és elveszel, s a szívem így felel, áldom Szent Neved!”
Vasárnap ismét találkozhattam a legtöbb ismerőssel, elkezdődtünk egy új sorozatot Mózes II. könyvének tanulmányozásával (az ún. „Exodus” avagy Kivonulás könyvével), Mózes személyét vizsgáltuk meg közelebbről, torta és pezsgő társaságában megünnepeltünk 3 szülinapot, majd a nap további részében átadtam magam az amerikai foci élményének, majdnem 3 meccs megtekintésével.
Legnagyobb megdöbbenésemre Istentisztelet után odajött hozzám az egyik néni a gyülekezetből azzal, hogy Isten a napokban azt helyezte a szívére, hogy átadjon nekem valamit, s azzal a mozdulattal kezembe nyomott egy csomó pénzt. Szóhoz sem jutottam, mire már el is tűnt a hölgy. Tényleg hihetetlen élmény volt… Főleg annak fényében, hogy én adni szeretek mintsem kapni… Ám be kell vallanom, hogy ez az összeg most elég jól jön, „lélegzetvételnyi” lehetőséget biztosít. Azért volt döbbenetes ez a történet, mert megvalósult az, amiről az előbbi napon elmélkedtem…
