Lassan túl vagyok az elso teljes munkahéten 2014-ben. Nem volt sok idom lazsàlni, be kellett hoznom a felhalmozodott lemaradàsaimat, igy egész héten 20ora kornyékén tavoztam az irodàbòl. Az is persze hozzàtartozik az igazsàghoz, hogy a nap kozbeni "siesta"-t rendesen betartom!;)
A hét kiemelkedo napja minden szempontbòl a szerda volt.
Délben be akartam kapcsolni a laptopot, de se kép se hang volt a vàlasza a kis (or)dognek. Aztàn mindenfélét pròbàlgattam àm csupàn 7 hangsuketìto pittyegés volt a vàlasz. Ettol igencsak elkedvtelenedtem, ugyanis igen sok adat rajta volt a gépen. Igy szaktudàssal nem rendelkezvén a gyors imàt vàlasztottam, de ez - legalàbbis elsore - nem lehellt életet a masinàba. Am hamar irtam nagyon okos szakibaràtnak, aki igyekezett tàvorvosolni a helyzetet. Tegnap elvittem egy szervìzbe is, ahol kb. nekem kellett megmondanom, mi a baja a szerkezetnek, s potom 80 Euroért vàllaltàk is a masina megjavìtàsàt. Végul Mr. Youtube segìtett, ugyanis ott egy amcsipse elmagyaràzta, hogyan lehet életet lehelni a gépbe, ha 7pittyegos mòdon haldoklik. Az akciò sikeres volt, ùjra él a kis dràga, no de nem kockòztatok tobbet, ìgy ezentùl mindenre a céges laptopot fogom hasznàlni, tehàt ez az oka annak is, hogy csak olyan ékezeteket hasznàlok, melyeketaz olasz gép is ismer (ìgy tehàt utòlagos elnézést mindenkitol az ékezetcsokkentésért, de mint ugyebàr tudjuk:az ember nem a betuket olvassa ossze... szòval no problem:))
Délutàn egy olyan lakàst kellett felmérnem, amely nemcsak hogy egy orànyi utazàsra volt az irodàtol (tehàt perfiériàn), hanem igencsak sokkolò osszhatast valtott ki szàmomra. Belépve rothadò büz fogadta igencsak kifinomult orrszerkezetemet, nagy rendetlenség, macskàk mindenfele (osszesen 10 darab àllat sertepertélt az ingatlanban), s egy eléggé rozzant holgy fogadott. Egyetlen szerencsém a nagy terasz volt, ahovà pàr màsodperc utàn sikerult kijutni, s ott eltolteni a majdnem egy òràs vizitet. Ennyire még senkit nem akartam lebeszélni arròl, hogy velunk kosson szerzodést, de lehet, hogy még ìgy is sikertelen lesz pròbàlkozàsom, ugyanis a néninek nagy szuksége van pénzre (elmondàsa szerint az osszeg egy részét takaritò személyzetre fordìtanà… bàr àllàspontom szerint a vilàg osszes pénze is kevés volna azt a kupit helyretenni). Annyit mindenesetre sikerult elérnem, hogy kért egy kis gondolkozàsi idot, s majd értesìt (remélem nem fog:))
Este pedig megtartottuk az 1. szerda esti alkalmat, igaz most még inkàbb tàjékoztatò jellege volt az eseménynek. Véglesessé vàlt, hogy legalàbb màrciusig ismét én koordinàlhatom a (nem is annyira) kis csoportot, s igen pozitìvak voltak a visszajelzések az elozo pàr hònapròl. Jòleso bàtorìtàsokat kaptam, amire szukségem is volt, ugyanis nem volt mindig minden a legegyszerubb. Nagy kihìvàs lesz, az biztos, de remélem Isten segìtségével azért jò kis alkalmakat fogunk végigbeszélni, a konyv, amit tanulmànyozni fogunk, az Apostolok cselekedetei lesz.
Csutortok este negyedmagammal fagyizni tàmadt kedvunk, azonban az osszes finom és àltalunk kedvelt fagyaltozò zàrva volt (téli szunetet tartanak:)), ìgy a Pantheonhoz làtogattunk, ahol szintén van egy jò kis hely. Furcsa, egyben udito érzés volt ùgy sétàlni Ròma szuk utcàin, hogy ezuttal nem hemzsegtek, csak lézengetek a tùristàk az utcàn. Fagyi utàn ellàtogattunk a vàros egyik leghìresebb pizzeriàjàba, az “Il Baffetto”-ba, ahova szinte lehetetlen bejutni min. 30 perces sorbanàllàs nélkul, nekunk azonban ezuttal sikerult, egyrészt a kései òra miatt (22:30 korul értunk a piazza Navona szomszédsàgàban lévo kerektésztàshoz), màsrészt a vàlsàg miatt (ezt legalàbbis a “mamma” emlìtette, aki koszontott bennunket). Jò kis beszélgetés, nemzetkozi tàrsasàg jott ossze ezen az estén, volt brazil, spanyol, lengyel és magyar résztvevo is, a pizza pedig olasz volt és nagyon finom (fenti elforgatott kép is itt készult:)). Leginkàbb engem kérdezgettek, a torténetem érdekelte oket, melyet én persze mindig szìvesen osztok meg mindenkivel, akit érdekel, hogy Isten milyen hatalmas, s milyen gondoskodò irànyomban, még ha olykor én nem ìgy làtom.
Egy Ige jutott eszembe ezzel kapcsolatosan, amit aznap olvastam: “Az Örökkévaló az én Istenem, ő az én részem: ételem és italom! Örökkévaló, kezedben tartod sorsomat!
Részemet gyönyörű helyen jelölted ki, milyen szép örökség jutott nekem! Áldom az Örökkévalót, mert ő tanácsol engem, lelkem mélyénmég éjjel is tanít! Tekintetem az Örökkévalóra függesztem, aki jobb kezem felől van, ezért nem rendülök meg soha! Ezért örül a lelkem, és teljes szívvel örvendezek, még testem is biztonságban nyugodhat. Mert Te, Örökkévaló, nem hagyod lelkemet a halottak országában. Nem adod szented testét a pusztulásnak! Sőt, megmutatod az életre vezető utat, és jelenlétedbe vezetsz, ahol tökéletes öröm vár: a jobb oldaladon örökös öröm! (16. Zsoltàr 5-11)
Ezen Igeverseket “Noé” emlékének és kicsiny csalàdjànak is ajànlom, imàdkozva dràga Kincseiért, akiket itt hagyott: vigasztalàsért, bàtorìtàsért; ő most màr Vele van, a legjobb helyen, ahol nincs màr fàjdalom, nincs màr betegség. Csak a karjait kitàrò Atya, a minket Megvàltò Jézus és a Mindeneket betöltő SzentLèlek.
