Az elözö vasàrnap (2014. 01.19.) fenti Ige volt az alkalom központi mondanivalòja. Szabad fordìtàsban jelentése: „Bizony, láttam". Az Igehìrdetés alaptörtenete az volt, amikor Isten elhìvja Mòzest, hogy vezesse ki Izràl népét az egyiptomi rabszolgasàgbòl, Mòzes pedig mindig kifogàsokat keres, hogy valòjàban miért is nem alkalmas e feladat elvégzésére. Isten persze mindannyiszor bìztatja, azt ìgéri neki, hogy:„Én leszek veled!"
Mennyiszer van az, hogy alkalmatlannak érezzuk magunkat egy feladatra, amit elkezdunk, amire elhìvàst érzunk… Mégis ha Isten megìgéri, hogy velunk lesz, akkor merjuk elhinni Neki azt, amit megìgér. A kulcskérdés csak az, hogy Isten ìgér-e meg valamit, vagy csak a mi vàgyunk, akaratunk, gondolataink szuleménye vezet elore bennunket?! Ez – ha rà figyelunk – ki fog derulni, addig pedig hittel menjunk elore, s ha valòban Isten akaratàban jàrunk, akkor az UR lesz az, aki “az èrcajtòkat betori, a vasszàrakat leveri”.
Isten lùtja félelmeinket, nehézségeinket, kételyeinket. Làtja, de nem közömbös iràntuk. Söt: ha megnyitjuk szìvunket, Ő mellénk àll, segìteni fog.
A napokban sok elbizonytalanìtò tényezo volt, amik kedvemet szegték foleg a hàzicsoport koordinàlàsàban, de ez az uzenet megnyugtatott, erot adott, s levette a terhet vàllamròl.
A lelkész kiemelte, hogy mindannyiunknak van a kezében egy “bot” (mint volt Mòzes kezében is), azaz mindannyiunknak adatott egy cél, egy elhìvàs az életunkben. Ki kell furkésznunk mi is az a képesség, mellyel Isten felruhàzott, s meg kell tanulnunk jòl hasznàlni azt.
Te tudod màr mi ez a képesség, elhìvàs, cél?
“Bizony làttam” – ezt mondja az UR.
