Hivatalosan tél van, szürkeség. Olykor valòban ez van. Mindenféle értelemben. Esik, nem làtjuk a napot, a kiutat, a reményt. S talàn akkor, amikor a legnagyobb a sotétség, megérkezik a remény napsugara. Jò idő lesz, élvezzük a napfürdőzést.
Aztàn ùjra szürkeség, majd teljes sötétség.
Ilyen az emberi élet àltalàban - lelkileg, fizikailag, szellemileg egyarànt. S talàn ilyen ez az időszak az én életemben is...
Talàn épp ezért kell ragaszkodnom, ragaszkodni Istenhez. Mert Ő, akàr jòl mennek a dolgok, akàr amikor màr-màr feladnànk, ott van. Csak annyit kell tenni, hogy Hozzà kiàltok, kiàltunk. Azonban még ez az "apròsàg" sem megy mindig...
De Ő ekkor is türelmesen vàr, addig is a hàttérben ott van òvò vagy ha kell, akkor intő kezével...
Főleg akkor, amikor azt érezzük, hogy tàvol vagyunk mindenkitől: Tőle, szeretteinktől.
S akkor érkezik 1 mondat, mellyel arra hìvja fel a figyelmet, hogy nem a "megfelelni akaràs" kell, hogy irànyìtson, mert Ő elfogad olyannak, amilyen vagy(ok). Majd érkezik 1 dal, amely megpecsételi: az Övé vagy(ok): https://www.youtube.com/watch?v=WcwGxf3Bqf4
S ekkor jöhetnek-keveredhetnek az öröm és a bànat könnyei. De Isten ezeket is kedvesen letörli arcunkròl. Jézus utàn elküldte a Vìgasztalàs Lelkét, ez àllìt helyre.
Mosolygok, örülök, ugyanis egy hete ùj csalàdtaggal ajàndékozott meg Isten: ismét nagybàcsi lettem, s mindenki egészséges.
örülök, mert noha vannak problémàk a mindennapjaimban, Istennel sikerül megoldani azokat, a lelkész tovàbbra is szàmìt ràm, bìzik bennem, s ez erőt ad.
örülök, mert a Szentlélek egy kedves Igével erősìtett meg az elmùlt hetekben: "Mivel Isten az, aki a kegyelme által indítva ilyen szolgálatot bízott ránk, nem veszítjük el a bátorságunkat, és nem adjuk fel! " (2. Kor.4:1)
Persze: vannak nehézségek, de keressétek az örömöt IS mindennapjaitokban!
Még ha azok olykor sötétek is...
