Sok idő telt el legutòbbi bejegyzésem òta. No nem mintha nem törtent volna semmi érdekes, hanem leginkàbb időhiàny miatt nem ìrtam. Egyik hétvégén Bracciano tavàhoz kiràndultam, két màsik hétvégén (hosszù idő utàn) kituntetett jelentőségu vendégeim voltak, ìgy nekik mutattam be Ròmàt – kicsit màsképp, eltérően a megszokottòl. Aztàn elbùcsùztattam két ùjabb szàmomra kedves baràtot, akik hazatértek szulohazàjukba, voltam otthon is kicsit, s nem utolsòsorban nagyon sok a munka. Alàìrtam ugyanis ùjabb egy évre ahhoz a céghez, ahol 2013 àprilisa òta dolgozom, részben azért, mert màrcius elején elértük végre elso sikerünket, ezen a héten pedig meg volt a màsodik eladàs is. Pénz persze csak jùniusban érkezik, a szerzodés alàìràsàval. Bizakodjunk…
S bàr sok a munka, most azonban gondoltam leìrok pàr sort, màr csak azért is, mert itt 3 hosszùhétvége is kovetkezik, nekem azonban ez nem olyan, mint otthon, ahol elutaztam, bàr pròbàlok 1-2 kiruccanàst szervezni, de szinte minden helyi ismerősöm hazamegy, csalàdi körben tölti e napokat. No de talàn jobb is ez ìgy, hiszen ismét megtapasztalhatom azt a bìztatàst, amelyet ma reggel olvastam: “Hiszen mindig veled vagyok, Istenem!
Kézen fogva vezetsz, tanácsoddal igazgatsz,
végül dicsőségedbe fogadsz be engem!
Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz,
ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?
Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy,
de Isten mindig erős kőváram marad,
ő az én örökségem örökké!” (73. Zsoltàr 23-26.vers)
Bejegyzésemhez fenti képet vàlasztottam, melyet egy màrcius végi éjjelen készìtettem. Nem ìgy akartam beilleszteni, de a rendszer nem engedte màsképpen. Bàr ìgy utòlag nem is bànom, hiszen a képek mindig jòl fejezik ki, mi is van az emberben...!:)
