KudaRóma

Tekertem fel s alá ebben a hatalmas, gyönyörű parkban, aztán a Galeria Borhesenel álltam meg, hogy szokásos elmélkedésemre sort kerítsek. Elviekben zárják a parkot este 8-kor, ám itt ugyanannyian voltak még később is, mintha nyitva lenne. Azt hiszem itt a nyitvatartást (ahogy sok mást), sem veszik komolyan.:)

Igazából mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább hetente egyszer tartson „1 kis szünetet”, kapcsoljon ki, sétáljon 1 jó nagyot, elmélkedjen az élet nagy (és kis) dolgain :)

Miután ismét nyeregre pattantam, s tekertem pár száz métert megláttam egy kisebb tömeget, így gondoltam odamegyek. Kiderült, hogy egy pénztárnál állnak sorban az emberek, ugyanis a Villa Borgheseben van egy nyári színház, az úgynevezett „Globe” színház...

Nos a filozófikus eszmefuttatás után, visszatérve a vasárnapi igen mozgalmas naphoz, a délutáni szokásos ebéd-meccs-szundikálás kombináció után ismét nyeregre pattantam sötétedés előtt, s mivel az a legenda járta, hogy a Villa Borghese nincs messze (biciklivel), gondoltam leellenőrzöm jómagam. Hát valóban: 15 percnyi tekerés után megérkeztem ebbe az igen elegáns parkba, fenti romantikus, holdfényes kép is ott készült.

Az alkalom után épp készítettek egy videoösszeálítást (ennek előkészületeiről készült a fenti kép is) a "gyülekezeti teremben" a gyülekezet eddigi életéről, a jelenről s a jövőbéli célokról. Ehhez én voltam az egyik riportalany:)

A riport után még beszélgettünk a lelkésszel. Elmondtam már korábban neki (s most nektek is elmondom, hátha még nem tudtátok:)), hogy kb. egy éve fogalmaztam meg, s mondtam el egy gyönyörű őszi napsütéses napon egy vidéki parasztház udvarán pár barátomnak azt, hogy szeretném megtudni: van-e valami plusz célja Istennek azzal, hogy megtanulhattam (azaz rámragadt:)) egy idegen nyelvet, vagy sem?! Az volt a vágyam, hogy egyszer, ha Isten is úgy akarja, szeretném valamilyen módon az olasz embereknek elmondani a Biblia "örömhírét", melyről minden karácsonykor megemlékezünk, eljuttatni nekik Isten üzenetét, Igéjét, megmutatni az Ő végtelen szeretetét az emberek felé, mely Jézussal, Jézusban, s az ő értünk elvégzett kereszthalálával vált teljessé, s mely által örök életünk lehet, ha ezt elhisszük, s elfogadjuk életünkre.

Ezért felajánlottam a lelkipásztornak, ha bármiben tudok segíteni, szóljon, szívesen részt veszek projektjeikben.:)
Örült is ennek, s megkért, hogy az új helyen rendszeresen segítsek az előkészületekben, hogy az alkalmak előtt minden időre szép rendben készen álljon. Szívesen elvállaltam ezt, úgyis szeretek rendezkedni-szervezkedni.:)

Ezen felül még azt is mondta, hogy vállaljak esetleg szerepet a fiatalabbak közt végzett munkában, azaz foglalkozzak velük, beszéljek nekik Istenről, találjunk ki programokat részükre. A korosztályt még ugyan nem tudjuk, mivel még előttünk áll ez, de valószínűleg 9-14 éves korosztály lesz. Ennek is örültem, hiszen ebben is van (volt) gyakorlatom még ha kicsit idősebb is volt az a korosztály.

Pár jogi kérdésben is kérte a véleményemet, segítségemet (a gyülekezettel kapcsolatos szerződések átolvasása, véleményezése, egyesület alapítása, stb.) valamint mondta, hogy ha bármilyen ötletem van, azt majd osszam meg vele (remélem lesz is ötletem:))

Szóval nagyon örültem, hogy így alakulnak a dolgok ezen a téren :)
Izgatottan várom mi fog ebből „kisülni”, ezt csak „Isten tudja, az Ő útjai kifürkészhetetlenek”!

Erre egy kiváló példa az a vicces, "véletlen" egybeesés, hogy ezt a gyülekezetet három ember is ajánlotta teljesen függetlenül egymástól (még csak nem is ismerik egymást ezek az emberek): egy olasz lány (akit én nem is ismerek személyesen és akinek ajánlására kerestem fel e helyet), egy budapesti kiváló zenész barátom (aki nem is ismeri ezt a gyülekezetet és akinek az ajánlólevelét csak azután olvastam el, hogy már voltam ebben a gyülekezetben), s egy budapesti református lelkész ismerősöm (akitől nem is kértem, hogy ajánljon gyülekezetet:)))!!

Lehet, hogy Isten most válaszol 1 évvel ezelőtti kérdésemre, lehet, hogy most teljesíti régebbi vágyamat, ad lehetőséget arra, hogy valóra váljon?

"Ha a továbbiakban is velünk marad ez is kiderül a következő részekben" :)))

Vasárnap reggel időben kipattantam az ágyból, hogy gyorsan elkészülve templomba menjek. Mint már írtam ez nem 1 „klasszikus” templom épületben lévő gyülekezet, hanem 1 moziklubban gyűlnek össze az emberek hétről hétre, hogy hallgassák Isten Igéjét és annak magyar(azaz itt olasz)ázatát:)).
Fenti kép is ebben a klubban készült, annak előterében van 1 kis büfé, itt szoktunk finom sütik mellett beszélgetni az Istentiszteletek után. [képzeljétek, van „vasutas-szelet” is!!!:)), el sem akartam hinni, amikor először megláttam, hogy drága nagymamám sütije elevenedik meg a szemem előtt, 1 sütikészítő versenyen tuti ez nyerne!!:))]

 Igazából ez a vasárnapi volt az utolsó alkalom ezen a helyen, mert jövő héttől 1 máskor „jazzkluklub”-ként működő helyszínen lesznek az alkalmak. Az ugyanis nagyobb, több ember elfér, remélhetőleg azt is hamarosan kinövi a gyülekezet.

 A fiatal lelkész tényleg nagyon lelkes és eltökélt, emellett kiváló prédikációkat tart (erről majd később részletesebben)

Minden vasárnap van Úrvacsora is az Istentisztelet keretében, ezen a vasárnapon én oszthattam a kenyeret. Egyszerű feladat, tudom, de örültem annak, hogy ezáltal is kezdek tagja lenni ennek a kis közösségnek, mely ráadásul most áll nagy változás előtt, s úgy néz ki, hogy ennek én is részese lehetek.

Mivel nagyon művészi kedvemben voltam (remélem művész olvasóim büszkék rám, hogy több mint 2,5 órát voltam ezen a rendezvényen:)), s közel volt a zsidó4-ed (volt gettó), ezért gondoltam, hogy a városnak ezt a részét is felfedezem. Nagyon szép épületek vannak itt (köztük a fenti képen látható zsinagóga, mely a budapesti után a 2 legnagyobb Európában).

Olyan élet volt itt kérem 23 óra körül, hogy azt még Jeruzsálem központja is megirigyelné. Nemhiába: ekkorra már lement a nap, így vége volt a sabbatnak, kinyitottak az éttermek, boltok, s a boldog kippppás emberek fel-alá járkáltak, ettek-ittak-vígadtak. Volt itt minden: kóser pizza, kóser fagyi, kóser tészta, sőt még kóser döner-gyros-kebab is, azaz minden, ami kóser...A KIS utcácskák is eléggé kóserek voltak, mondjuk azért az furcsa, hogy bármelyik végén mentem ki / jöttem be a negyedbe, kordonnal volt elkerítve, vagy mint a vasúti átkelők előtt oszlopokkal...!

Nagy nehezen kikeveredtem ebből a magával ragadó városkából, s hazatérve hajnali órákban álomra hajtottam sok élménnyel gazdagodott fáradt fejem.:))

Leírva nem biztos, hogy olyan érdekesnek tűnik (sőőt…), de a képek adnak 1 kis ízelítőt, élőben eléggé magával ragadó jelenség, a tűz melege, a víz hűsítő hatása s az andalító zene együttese igen jó katarktikus élményt nyújtott. Ha T. István budapesti lakos megengedi, 1x a mi székesfővárosunkban is lehetne ilyet szervezni.:))

Gyors hazatekerés és összekészülődés után elindultam az esti római életbe. Történt ugyanis tegnap, hogy a Tevere (Tiberis) folyó partján 1 nagyon modern nyugat-európai művész 1 tényleg nagyon elvont performance-t adott elő kicsiny csapatával: FIREWATER címen a folyóra helyeztek el több tábortűz szerű fáklyát majd’ 1km hosszan-sorban, meggyújtották, s ez égett (fenti képen is ez látható). Közben a háttérben ment nagyon hangulatos és változatos stílusú, nyelvű zene. Volt közte magyar népdal, indiai zene, spanyol klasszikusgitáros, s olykor megjelent a folyón egy csónakban egy dobos társaság.

S hogy bizonyítékkal alátámasszam, hogy valóban biciklivel voltam, lefényképeztem a kerékpárt 1 gyönyörű háttérrel. Igazából ez nem is akármilyen kerékpár, hanem 1 „batmobil”, fekete, repeszt 1000el, olyan a váltója, mint a…. no de ezt inkább hagyjuk.  Inkább a nevét osztom meg veletek, mert ez igencsak mókás: Biblia ugyanis a keresztneve.:))

Szóval 2 szép órát töltöttem el itt, szombati csendességemet nem buszon, hanem itt töltöttem el, igazából sok érdekeset tanulok Istentől, főleg döntésképesség-hit-engedelmesség témákban, remélem a gyakorlatban is fogom tudni hasznosítani az olvasottakat.

De nem ám akárhogyan indultam a park felfedezésére, hanem (és most biciklis barátaim remélem nagyon büszkék lesznek rám): kerékpárral!!!! Amit – ha valaki kicsit is ismeri Rómát – igen kalandos vállalkozás.

Előtte persze 1 közeli fagyisnál bátorságot merítettem 1 jó nagy adag fagylalttal, utána hegynek (na jó, dombnak) fel közelítettem meg a parkot (belátom, ha esetleg 1x indulok a tour de france kis kerékpárversenyen nem én leszek a hegyimenő...no de maj segítséget kérek a jó öreg Armstrongtól, ő úgyis erős, legalábbis névben:))).

Beérve fel s alá, össze-vissza cikáztam, olykor megálltam nézelődni, hogy az óriásréteken milyen vidámsággal fociznak (a parkos amatőröket elnézve igencsak érthető miért is 4X-es világbajnokok labdarúgásban…), röpiznek, tollasoznak, vagy csak egyszerűen táncolnak az emberek…!Valóban igen vidám egy népség…ez kétségtelen.

A szombat gyönyörű napsütéses 25 fokos napot hozott, csak itt-ott zavarták fellegek az eget (ahogy ezt most visszaolvasom, azt hiszem el kéne mennem meteorológusnak…), ezért elhatároztam, hogy ismét útra kelek s meglátogatom a (Jurassic) parkot- fenti kép is ott készült. A „gyors” bevásárlást (ezúttal is 2 órán keresztül tartott, ne kérdezzétek mi tart ilyen sokáig, fogalmam sincs…) és otthoni teendőket követően elindultam a parkba!