KudaRóma

Csütörtökre (10.04.) "vendégeket" vàrtam, ezért nagy izgalommal vetettem bele reggel a munkàba, hogy este minél hamarabb szabadulhassak.:)

Reggel elmentunk kollégàmmal a munkaugyi bìròsàgra, hogy egy békìtésen (Mauunika sóón) vegyunk részt. Ut kozben kulonos élményben volt részem: làthattam èloben a Spanyol téren lévo lepcsot (Trinitá dei Monti)úgy, hogy SENKI sem űlt a lépcsőfokokon (ugyanis épp fellocsolták kb. 100 L vízzel:))!! na így már SOKKAL jobban tetszett!:)

[Itt nyitnék 1 (vagy 2) zárójelet, hogy elpanaszoljam a kedves olvasónak, hogy mennyire rühellem a túúúristákat!!:)) Mindegyik andalog előttem reggelente s feltart abban, hogy mihamarabb beérjek, sokan vannak (mint az oroszok:)), és mindenki tőlem kér információt, mintha én lennék az idegenvezetőjük!:)Kérdem én: attól még, hogy lát az ember 1 nagyon elegáns, vonzó öltönyös férfit, mindig meg kell állítani??;)

Ezen kívül már számát sem tudom annak, hogy hány fényképalbum kelletlen főszereplője lehetek a világ különböző háztartásaiban! Azt hiszem igazi római (azaz inkább világ)híresség lettem!:))

Ja és ha már az utálatnál jártam: nem bírom túlságosan a szemét kis római szúnyogokat, melyek jobban csípnek, mint a legszebb nyáresti balatoni estéken a jófajta magyar társaik...! Hihetetlen, hogy lassan október közepe van, de ezeknél még mindig tombol a szezon...!:) ]

No de visszatérve a „roppant érdekes” bírósági túrára, meg kell, hogy jegyezzem: elég nagy csalódás volt. A magyar királyi bírósággal ellentétben (megegyezősen??) ez itt 1 kupleráj!:) Még akkor is, ha Róma kb. 6 millió lelket számláló település, s jóval több a munkaügyi per, mint Budapesten (vagy a szeretett Pest megyémben...:))

Maga az az eljàràs, amin részt vettünk eléggé formàlis volt, hiszen a pactum részleteiben màr elore megàllapodtak a felek, itt "csupàn" az volt a nem könnyű feladat, hogy az meg is köttessék. Ez azért bizonyult nehéznek, mert a felek eltévesztették a napot, s oktòber 18-a helyett e fenti napon jelentek meg a Tribunale-ban. ÁM ebből az amugy igen lengén öltözött (ebből is kiderül, hogy itt talàrnak se hìre se hamva nincsen, nemhogy kulturàja…:)), vidàm, àm eléggé közönséges fizimiskàjù bìrònő (még jó, hogy otthon ilyen nincsen:)) nem csinàlt problémàt, soron kìvül beiktatta a feleket az időpontra érkező mas peres felek "legnagyobb örömére". Am mivel itt olyan zsibvàsàr van egy-egy ilyen eseményen, mint a legnagyobb halpiacokon, nem volt nagyon feltűnő dolog, hogy "befurakodtunk". Nem tàrgyalòban vannak ezek a "tàrgyalàsok", hanem 1 közepes méretu szobàban, az aktàt az ugyfelek kèrik ki, hozzàk-viszik a biro titkàrnojétol (leìrojàtol) a tàrgyalòig, s òriàsi a tolongàs.

Én persze csak (aktív) megfigyelője voltam az eseménynek (mondjuk az ügyvédek is kb. 10 szót mondtak…:)), azaz mégse, mert véremet adtam a sikeres pactumért! Nem volt ugyanis az ügyvédünknél toll, ezért erről én gondoskodtam, ám mivel golyóstoll volt, s az elején nem tudtam beüzemelni ezért nagyon okosan a tenyerembe nyomtam, de egyáltalán nem finoman...auuuu,még mindig fáj ha belegondolok:))! Ám itt is igaz a mondás: Isten minden sebet begyógyít!

No a sikeres bírósági szereplés után megittunk 1 italt a közeli barban, majd következett a munka, s a hosszú várakozás az estére, amely csak nem akart eljönni...:)

Mint lat6tatok valtozasok leptek fel a blogon: 1reszt joval ritkabban irok (mindenki nagy oromere:))) masreszt mostantol soxor ekezet nelkul fogok, mert igy gyorsabb, egyszerubb es itt nincsen mindenfele betu ha bent irnek a munkahelyen vagy a buszon…!Nemhiába: minden szabad percet ki kell hasznalni!:)

A mult 7en hagytam pihenni minden kedves olvasot: ugy dontottem inkabb elem az eletet itt,mintsem folyton az agyatokra menjek iromanyommal. Most is, amikor e bejegyzést gépelem mobilomon, csak azert vetek fel par sort,mert sorban allok muzeumok ejszakaja alkalmabol.Hajnali 1ora van,de jo moka, no de errol esetleg kesobb...!Hetfotol szerda (10.01-10.03.) estig a szokasos itteni hetkoznapokat eltem,igazabol nem is emlexem semmire a munkan es az alvason kivul,no meg hogy kedden sietnem kellett haza,ugyanis egesz napos sztrajkot hirdettek a tomegkozlekedesi dolgozòk,ezert igyekeztem elerni azon buszokat,melyek jartak,sikerrel!:))
 
Szerdan (10.03.) munkabol siettem a szerda esti Bibliatanulmanyozo hazicsoportba,ahol nagyon jol,otthonosan,felszabadultan erzem magam!
Az estet megint etkezessel, a mult heti tortenedek megbeszelesevel kezdtuk, majd haladtunk tovabb Mark evangeliumanak tanulmanyozasaban, arrol a tortenetrol beszelgettunk,amikor 4ferfi viszi bena baratjat Jezushoz,aki hituket latva meggyogyitja a srac testet-lelket 1arant. Dobbenetes, hogy Jezus mennyire belelat az emberek gondolataiba, szivebe, ismeri minden erzesunket, gondolatunkat, szoval mar csak ezert is erdemes oszintenek lenni(Vele)!
 Nagyon jo, tartalmas, hosszu estek ezek, mindig sok gondolattal fejemben, szivemben hajtom alomra faradt testem.
 

Ez a hétvége is hamar elrepült, részben a sok orvosi módszer gyakorlásnak (azaz alvásnak) köszönhetően, részben a kiváló programok miatt!:)

A szombatot (09.29.) egy jó 12-13 órás alvással indítottam, amin bosszankodtam is 1 picit, hisz tengerparti kiruccanást terveztem…!Nagyon meleg volt, bár kissé felhős idő, szóval összességében nem bántam, hogy nem mentem ki. No nem Aignerszilárdkodom tovább, hisz nem vagyok én meteorológus, bár azt még megjegyezném, hogy mióta itt vagyok nem egyszer volt „londoni idő” sajnos…!

Tenger helyett húst sütöttem meg nagyon jó salátát készítettem, ezután pedig meglátogattam a Circus Maximust, ahol egy igen érdekes rendezvényen vehettem részt, több száz méteren keresztül olaszországi régiók gasztronómiai képviselői mutatták be a portékáikat: olyan borokat, pezsgettyűket, sajtokat, sonkákat, szalámikat, kenyérfajtákat kínáltak, hogy csak kapkodtam a fejem! Nagyon jó kis délután kerekedett ki e „kirándulásból”, megérte kilátogatni e gyönyorű ókori római környezetbe.

Az estémet a római magyar akadémián töltöttem, ugyanis meghívást kaptam a minden hónap utolsó szombat napján megtartandó „magyar estre”. Kicsit eltévedtem, tehát késve érkeztem, ám semmiről nem maradtam le, ugyanis sajnos nem volt túl nagy az érdeklődés, lévén, hogy öten voltunk összesen. Ennek ellenére kellemesen elbeszélgettünk, megismerkedtem érdekes emberekkel, szóval összességében kellemes nap után tértem haza, még éppen időben, az óriásvihar előtt.

Vasárnap (09.30.) ezúttal nem volt klasszikus Istentisztelet a gyülekezetben, ugyanis mint már írtam új helyre költözik a társaság, konkrétan egy olyan helyre, mely hétköznap jazz klubként működik, vasárnap pedig templomként, azaz gyülekezeti teremként. Ezért ezen a héten „bejárást” tartottunk, megszemléltük a helyet, érdeklődve várom, hogy mi fog történni!:) Tartottunk egy kisebb imaközösséget, majd átmentünk a lelkész házaspár lakásába tartani 1 közös ebédet, kicsit együtt lenni kötetlenebbül, imádkozni az eseményért, az emberekért, egymásért. Szóval klassz kis alkalom volt. Ennek ellenére nem maradtam prédikáció nélkül, ugyanis ellátogattam ennek a gyülekezetnek az „anyagyülekezetébe”, mely támogatta létrejöttét. Egy sorozat közepébe csökkentem, mely a tékozló fiúról szól, ezen a héten az Apa szemszögéből mutatta be a lelkész a történetet.

Csúnya esős idő volt, úgyhogy nem is volt máshoz kedvem, csak hazajönni, s kiszurkolni az Inter újabb győzelmét (ezúttal 2:1-re nyertünk a Fiorentina ellen, örültök?!:))  

Egy hónapja vagyok itt, sok mindenen keresztülmentem, sok érdekes dolgot átéltem, ám a java még hátravan...Hétfőn kezdődik a második itteni munkahónapom…, repül az idő…!;))

Hazatérve ismét alkalmaztam a fent kifejtett orvosi módszert, s mivel tökéletességre akartam fejleszteni – a hosszabb verziót választva ezúttal – csütörtökön (09.27.) 14 óra alvás után délután fél öt körül keltem. Ebből ki is derül, hogy nem voltam dolgozni, egyelőre eléggé megértőek voltak:))! Nem is tudom mikor aludtam utoljára ennyit, de felébredve már-már gyógyultnak éreztem magam (vicces, mert a szerdai Bibliaórán a betegségekről beszélgettünk, Jézus 1x 1 lázas nőt gyógyít meg…:)).

Mivel tényleg jól voltam már, este voltam egy budapesti összejövetelen is!!:)) Történt ugyanis, hogy az otthoni Bibliatanulmányozó csoportunk épp csütörtökön tartotta alkalmát, s mivel gondoltam, ha már nem dolgozom, elmegyek, részt veszek!:)  Mindenkinek ajánlom ezt (vagy egy másik) keresztyén csoportot, aki az élet nagy (és kis) dolgairól kötetlenül, a Biblia vezérfonalát használva szeretne beszélgetni.
Vicces volt, életem első ilyen jellegű (virtuális, azaz skype kapcsolatos) alkalmán részt venni, mindenesetre élveztem.:) S hogy teljessé tegyem a napom, este még elmentem egyet sétálni, fagyizni a közelbe, s kipihenten tértem nyugovóra kevéssel azután, hogy éjfelet ütött az óra!:)

Pénteken (09.28) szupertitkos dolgok történtek, melyekről nem írhatok (mivel akkor ugyebár minden kedves blogolvasót meg kéne, hogy …):)), s „eljött újra a hétvége”. Ez a hét sajnos nem volt olyan felemelő a betegség miatt, mondjuk kompenzálásképp nagyon jó fagyikat, pizzákat, garnélarákot, tésztákat, salátákat ettem!:) Sosem jó „malato”-nak lenni, de legfőképp Rómában nem. Ráadásul így ki kellett hagynom a péntek esti tudósok éjszakáját, melyet az izgalmas és óriási Plane(t)áriumban tartottak:)), s legnagyobb szomorúságomra nem hallhattam a legújabb előadást a Higgs-bozonról… eredeti olasz nyelven :(

Na jó, azt hiszem elég ebből a sok idegen szóból, kifejezésből erre a hétre!

Mivel azonban nagyon rossz beteg vagyok és szerda (09.26.) este volt, s jobban is éreztem magam, másfél óra alvás után összeszedtem magam, s elmentem a „szokásos” szerda esti Bibliatanulmányozó házicsoportba, melyről már írtam. Elhangzott egy kedves blogolvasótól egy olyan kérdés, hogy mit jelent az, hogy a gyülekezetbe hívők és nem hívők is járnak?! Nos, ez azt jelenti, hogy bárki eljöhet ezekre a Bibliát tanulmányozó alkalmakra, a neten fent van az elérhetőség, aki nyitott Isten Igéjére, azt szívesen fogadják. /Ahogy remélhetőleg minden gyülekezetben a világon:))!/

Így volt ez tegnap este is: egy srác az alkalom előtt pár órával találta a neten a lelkipásztor elérhetőségét, este pedig már ott volt velünk a nagyon jó hangulatú sokrétű, soktémájú, aktualitásokkal teli alkalmon. Döbbenetes ennyi év után számomra az, hogy mennyi rétege van a Bibliának, mennyi rejtett kis kincse, mennyi olyan szó, kifejezés, összefüggés, ami még csak eszembe sem jutott egy egyszerű, már ezerszer olvasott Igerészről!:) S nagyon jó az, hogy hívők-nem hívők (de Istent keresők) milyen nyíltan, kételkedve ugyan de őszintén keresnek válaszokat az élet nagy kérdéseire!!

Mint arról már írtam tényleg nagyon színes társaság nemzetiségre és foglalkozásra is figyelemmel. A focit csak hárman szeretjük igazán a 15-20 fős csoportból, ám az különösen érdekes, kis csoda hogy annak ellenére, hogy Rómában vagyunk, ahol 2 nagy focicsapat is van, mi mindhárman ugyanannak a csodálatos fekete-kék csapatnak szurkolunk (mint Isten is): az Inter! Mely csodacsapat szerda este 2-0 arányban győzött Veronában Rómeó legnagyobb bánatára, ám Júlia óriási örömére!! Meg is beszéltük a srácokkal, hogy majd néha nézünk együtt meccset, de lehet, hogy erre csak titkos, földalatti csoportban (katakombákban) kerülhet sor, mert mégiscsak Rómában vagyunk!:))

Munka: a héten is sokat fordítottam olaszról angolra, ezen kívül kedden kaptam egy olyan feladatot, amihez tényleg lövésem sem volt: ismét egy nagy cégnek kellett tanácsot adni egy eléggé összetett kérdésben (elnézést azoktól, akiket konkrétabban érdekelne hogy ki az, mi az, s örüljenek azok, akiket ez egyáltalán nem érdekel, mert  tényleg nem lehet írni róla, titok:))!
A kutatással, kereséssel még csak-csak boldogultam, de amikor azt mondták, hogy írjam is meg az elemzést, tanácsot (természetesen angolul) ráadásul kevés időm volt rá, eléggé elkeseredtem. Este kaptam a feladatot, ezért legalább nyertem egy éjszakát:)). Hazajöttem, kértem 1-2 embert, hogy imádkozzon, világosodjak meg & hadd tudjam megcsinálni ezt a dolgot, mert tényleg totál homály volt a fejemben. Jómagam is kértem Istent, hogy adjon ötleteket, mert nem tudtam, hogyan fogom megoldani a feladatot, ráadásul egyre lázasabb voltam.  

Képzeljétek el, kisebb csoda történt: bementem szerda reggel, bekapcsoltam a gépet, elkezdtem írni, s legnagyobb meglepetésemre 4 óra alatt megcsináltam az elemzést. Ezután már eléggé torz lehetett az arcom, mert a főnök délután 4 körül kb. megparancsolta, hogy menjek haza pihenni.:)

Meg is fogadtam tanácsát, hazaérve bevettem pár vitamint, gyógyszert és elkezdtem kicsiben alkalmazni a híres „Ujlaki-módszert”. Aki nem ismerné ezt a még szabadalmaztatás előtt álló, ám kiváló hatású orvosi módszert, annak elmondom, hogy ezt 1 híres orvos ismerősöm találta ki: lényege a sok ágyban fekvés, alvás, pihenés sok folyadék fogyasztással.

Érdekes héten vagyok túl, hétfőre ugyanis lebetegedtem, kezdődött egy erős torokgyulladással, de hála az ima erejének és Istennek ez 1 nap alatt el is múlt, maradt a láz és az erős megfázás. Mivel nem szeretem a „betegszabadság” intézményét, s otthon is többnyire jártam betegen munkába, ezért gondoltam itt is megtartom jó szokásomat!:) Nem is volt belőle „gond” egy ideig.

Kedden első ízben elhívtak, s elmentem a kollégákkal együtt ebédelni, mókás volt, bár néha mintha kínaiul beszéltek volna, ugyanis római dialektusban folyt a beszélgetés egy jelentős része, s az minden, de nem érthető:))! Ellenben az ebéd tényleg nagyon ízletes volt, otthoni barátaim tiszteletére és emlékére steaket rendeltem. Azt hiszem nem fogok mindennap eljárni velük, s nemcsak azért mert ők se mennek ki minden nap ebédelni, hanem legfőképp azért, mert 1,5 órás volt az ebédszünet, s az azért elég hosszú, főleg annak fényében, hogy délelőtt kaptam egy határidős fordítást, melyet be kellett fejeznem estére. Ráadásul mivel nehéz ebéd volt, ezért szemeim is elnehezedtek a délután közepére, küszködtem is, hogy el ne aludjak!:))

Este elmentem 1 klasszikus koncertre (hangversenyre) Róma egyik eldugott ám gyönyörű templomába. A program alapján (Szt. Ágoston életéről szóló mű volt terítéken) többet vártam, ám mivel 20 percet késtem (kicsit eltévedtem ugyanis:)), illetve nemcsak hangszeres mű volt, hanem énekeltek is (ráadásul németül…), kissé csalódottan tértem haza.