Új hét, új remények, új feladatok jöttek el a hétfői nappal, eddigi leghosszabb munkahelyen-tartózkodást hozva számomra, kb.8:45-től 21:30-ig.
Reggeli buszos csendességem alkalmával ezúttal arról elmélkedtem, hogy hányszor is kell megbocsátanom, „még egy” lehetőséget adnom annak, aki megbánt, megsért, rosszat tervez, követ el ellenem. Azt hiszem a Biblia tanítása eléggé egyértelmű ebben [„még 70 X 7 alkalommal is…” (Mt.18:22)] csak hát olykor a gyakorlati kivitelezés ütközik nehézségekbe.
(Majdnem)mindenki hibázik ugyebár, próbáljuk meg kegyelmesebben, elnézőbben élni mindennapjainkat, van elég feszültség, konfliktus enélkül is. S ki tudja: ha mi tesszük meg az első lépést, lehet, hogy utána mások is megváltoznak !:)
Mindazonáltal talán most igen kevés embernek kell megbocsátanom, nincs is igazából miért, kire haragudnom (hacsak nem azokra, akik /nem/ olvassák a blogom, de ők maguk nem tartják a kapcsolatot velem, noha hangzatos ígéreteket tettem mikor elbúcsúztunk, hogy majd….No de mindegy is: tudom én, hogy otthon nagyon elfoglalt az ember:), s igazából nem is várom el senkitől, hogy írjon, max. örömmel fogadom az otthoni beszámolókat:))
Azzal indult a munkanap (munkahét), hogy a nagyfőnök átadott a kisfőnök kezébe, aki rögtön egy jó nehéz feladattal bízott meg: egy összefoglaló értekezést kellett írnom angol nyelven a "xxxxxx" megbízásából "yyyyyyyy" témakörben. Sajnos ezekről nem írhatok részletesen, különben könnyen megeshet, hogy holnap már nem egyedül alszom az ágyikómban, hanem egy levágott lófejjel. A lényeg, hogy egy kutatást kellett végeznem, s leírnom, hogy szabad-e valamit csinálnia valakinek, vagy nem, megfelel-e az olasz jogszabályoknak avagy sem. Lehet, hogy egyszerűen hangzik a feladat, de valójában eléggé bonyolult és összetett, nekem 24 órám ment rá...Most már kezdem megérteni a jó öreg Jack Bauert....:))) mondjuk én is sokszor mondom (azaz csinálom), hogy "copy that" csak egészen más jelentéssel! (na jó abbahagyom a belső viccek felidézését, aki ugyanis nem ismeri a "24" című amcsi akciófilmsorozatot, most valószínűleg teljes értetlenséggel várja, hogy abbahagyjam ezt az eszmefuttatást, a sorozatkészítőktől pedig sem felhatalmazást sem pénzt nem kaptam e kiváló, 8 évadot megélt sorozat népszerűsítésére.)
Szóval egész nap ezt a kutatást végeztem, írtam, s már nagyon vártam az estét, mert még egyszer lehetőségem volt találkozni a pótnászutas házaspárral, akikkel a szombati napom nagy részét töltöttem, ugyanis utolsó estés nagy sétát beszéltünk meg. S mivel csak 21:30-ra értek a munkahelyemre, addig bent voltam.
Elindultunk hát egy igen hosszú esti sétára a spanyol lépcsőtől (ami valójában nem is spanyol lépcső, de erről majd máskor), első utunk a közeli Trevi kúthoz vezetett, ahol fenti remekmű is készült (mosolyom annyira őszinte, mint a fogkrémreklám szereplőinek általános vigyora). Az egy négyzetméterre eső emberek száma azt hiszem itt a legmagasabb egész Róma-szerte…!
