Szombaton 11-kor kelve már jobban éreztem magam, ezért egy kisebbfajta kirándulást megengedtem magamnak a majd’egy hetes szobafogság után.
Vendégeimmel a San Giovanni in Laterano Bazilikánál találkoztunk, elvittem őket tiramisút enni a híres cukrászdába, majd elmentünk a Circus Maximushoz, ahonnan rövid „hegymászást” követően elérkeztünk a „Giardini degli aranci”-hoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk, majd megmutattam nekik a „kulcslyukas” Szt. Péter bazilikát.
Rövid sétát követően elváltunk a nap közben szintén útitárs ismerőstől, aki majdnem két hétig itt volt Rómában (s akinek köszönhetően találtam itt a templomot, amit még egyszer szeretnék Neki megköszönni ezúton is!). Ezután a via Appia Antica-n zötykölődtünk végig kijutva a katakombánkhoz, valamint a Quo vadis? templomhoz (fenti kép is e festői tájú helyen készült).
Itt elváltam a (kis)mamáktól, mert én egy hálaadás napi egyetemi ünnepi vacsorára siettem „pincérkedni” segíteni, mert két egyházfi megkért, hogy segédkezzek ezen az estén. Örömmel vállaltam e feladatot, nemcsak azért mert alázatra tanítanak e feladatok, hanem főleg azért mert jó móka, új embereket lehet megismerni, s persze nagyon finom hálaadás napi amerikai kajákat lehet enni, többek közt: sült pulykát, 4 féle érdekes garnírungot (azaz köretet), majd végül a pumpkin és az apple pie-t (azaz tök,- és almatorta).
Összességében nagyon kellemes kis nap volt, melyet egy jófajta magyar pálinkázással zártam a lakótársammal, s az általa otthonunkba hívott haverokkal!
