Ezen a héten csütörtökön tartottuk az imaközösséget, s miután egész délután a weboldalakon szörföztem, jól esett egy óra elcsendesedés Isten előtt. Sok téma előkerült gyülekezeti és egyéni szinten, nagyon hasznos Isten elé vinni örömeinket, gondjainkat, kér(d)éseinket kollektív módon. Ennek végén bekapcsoltuk a TV-t, s láttuk, hogy szeretett csapatom óriási szívvel játszva ledolgozna az egy héttel ezelőtt szerzett 3 gólos hátrányát, így hosszabbításra került sor, melynek végén hősiesen küzdve ugyan, de elbuktak a srácok.
Mindenesetre emelt fővel és teli hassal (egy jót pizzáztunk) távoztunk az alkalomról, én rohantam egy születésnapra, melyet volt munkatársam ünnepelt ugyanazon bar-ban, ahol én ünnepeltem még októberben. Annak ellenére, hogy a buli előtt kb. két embert ismertem, kellemes estét töltöttem el e szellemes emberek társaságában, akik sokra értékelték kis hazámat, így nem volt nehéz új (alkalmi) ismeretségeket kötni.:) Azért írtam, hogy alkalmi, mert az olaszok szeretnek fűt-fát ígérni, meg azonnal életre szólónak tűnő barátságokat kötni, aminek persze még aznap este vége szakad.
