…olyan friss a levegő a parkban, hogy szinte „harapni” lehet, szóval ez is hozzájárult ahhoz, hogy jókedvűen hálát adjak Istennek, hogy itt lehetek, láthatom ezt a gyönyörűséget. S ha már „imádságba bonyolódtam”, Isten elé vittem jópár olvasóját blogomnak, de kérk mindenkit, ogy segítsen konkrét imatémákkal, írja meg bátran emailben mindenki, hogy ha van olyan dolog, amiért imádkozni tudok, illetve mindenki maga (is) Isten elé viheti kéréseit, örömét, bánatát, mindent, ami történik vele!!!
…Nagyon szeretem ezeket a fákat, sokáig merengve tudom őket bámulni!:)
Jó nagyot sétáltam itt annak ellenére, hogy kb 1 órám volt a sötétedés (és az esti meccs) miatt:).
Ezuttal a szokásos napi elmélkedésemet itt tartottam, mert nagyon megihletett a természet szépsége...
Délutáni szundim és estebédem után felkerestem a "Villa Ada"-t, ami az egyik lexebb park a városban. Amikor beléptem 1 icipici kapun nem gondoltam volna, hogy egy óriási park bejáratát hagyom hátam mögött. Óriási fák. hatalmas sövények, megaterek, kis tavak jellemzik e parkot, már csak a dínók hiányoznak...
Eljött a várva várt pillanat: nem írok minden egyes nap(ról) külön, szóval lehet pezsgőt (ha lehet Martini Astit mondani) bontani!
Szombaton a szokásos hosszú alvás után következett a hagyománnyá érlelődött szombatnapi nagybevásárlás, melynek során minden alapanyagot megveszek a következő héthez, mivel hétköznap mindig úgy érek haza, hogy minden bolt már régesrég bezárt.:)
Ebédre elkészítettem ittlétem első magyaros ételét: (hamis)lecsó volt a menü, azt kell, hogy mondjam: igencsak ízletesre sikerült!
No de a nap „fénypontja” csak ezután következett: egy szülinapi megabuliba voltam hivatalos délutánra. A meghívásnak eleget téve jó 1 órás késéssel megérkeztem a park-játszótérre, ahol már javában zajlottak az események. Az ünnepelt a fenti kép jobb oldalán látható: Matteo ugyanis (aki a lelkész másodszülött fia) betöltötte első tüdős életévét. A képen látható az egész család: Pietro az elsőszülött, kék ingben a lelkész, mellette pedig bájos felesége (de róluk már írtam). Jó kis móka keveredett a zsúrból, megismertem pár érdekes (és néhány furcsa) embert, jó kaják voltak, s töménytelen mennyiségű ajándék a kissrácnak. Én stílusosan 1 fockalabdát vittem, tekintettel a brazil gyökerekre és az olasz lakóhelyre kötelező a jó labdarúgó tudomány:)!
A buli végén ellátogattam Magyarországra (legalábbis terére) de mivel senki sem várt, hazajöttem, elcsordogált az este, majd reggel lett (vasárnap). Elmentem Istentiszteletre, ami hasonlóan jó volt az előző hetihez, innen hazatérve pihenésre adtam fáradt fejem, majd olyan következett, ami külön kép(ek)et kíván, úgyhogy folyt.köv.!
Ezen a képen az én „kis birodalmam” látható: az asztalom, a laptopom és a monitorom, s az ablak(om), ahonnan szép kilátásom van régi római házakra, belső kis udvarokra, ablakokra. Azon a fekete széken alkotom a maradandót a világ (s a multimilliomos ügyfelek) nagy örömére és megelégedésére. Ma amúgy elvileg lett volna egy 2,5 órás videokonferenciás megbeszélésünk a milánói kollégákkal, de mivel a 9 fős stábból csak 5-en voltunk jelen, a főnök berágott (rájuk), s kb. 5 perc alatt mindent lezavartunk, ebből 2 perc rólam szólt (bemutatás, eddigi sikereim hosszas méltatása…:)))
Szóval ez volt a 2. munkahét, végre itt a hétvége, pihenés, mindenkinek jó feltöltődést kívánok!
Ez 1 másik szögből mutatja be szobánkat, ide szokott betörni naponta 2-3 alkalommal a már említett másik 2 fiatal ügyvéd srác, akiknek igen sajátos humoruk, gondolatmenetük van a világról.
Ma egyébként már kihívtak engem is közös kávézásra, ilyenkor megy a spanolás!:) Kicsit úgy éreztem magam, mint a Jóbarátok c. amerikai sorozatban (nem összekeverendő a Barátok közt c. nem amerikai sorozattal) Rachel, amikor felveszik 1 nagy divatcéghez, s minden fontos dolgot cigiszünetben beszélnek meg, de mivel ő elvileg nem dohányzik, mindenről lemarad, így elkezd füstölni. Nos, én annak ellenére, hogy Nespresso kávé van, amit George Clooney reklámoz, eddig nem változtattam alapelvemen, azaz továbbra sem kávézom. SŐT, eloszlatom a félreértés legkisebb csíráját is: nem is én készítem a kávét (továbbra sem, ahogy régen sem előző munkahelyemen), hanem 1 nagyon profi Nespresso gép (bocsi amiért ennyiszer leírom e szót, hogy Nespresso, de ennek fejében kapom a %-os részesedést)!:)
Pénteki napom olyan volt mint a csütörtök, üres marad a naptárban. Érdekességként azért 3 képet felteszek, mert kérték páran, hogy meséljek arról, milyen a hely, ahol dolgozom. Előző bejegyzéseim során már írtam az emberekről, most a helyről lesz szó, de nem elsősorban szavakban, inkább képekben. Kellemes lapozgatást.
Mint már írtam egy szobában vagyok egy ügyvéd (sráccal), ő adja nekem a munkát elsősorban, ő kritizál, ő dicsér, ő értékel. Fenti képen láthatjátok kobakját ahogy mosolyog, nagyon boldog volt, hogy lefényképeztem, s pénteken azért is nagyon örült (és megdicsért), hogy milyen jó munkát végeztem a fordítással, amivel megbízott. Ennek én is örültem, éreztem, hogy ha csiga tempóban is haladok, de azért legalább a munka gyümölcse megfelelő lesz. Viccből kérdezte, nincs-e kedvem bejönni-e hétvégén is dolgozni, ugyanis szinte lehetetlen, hogy a keddi leadásig megcsináljuk az egész fordítást.
Én persze (szintén viccből) azt válaszoltam, hogy, de persze, hogy van.:)....
Csütörtökön azon kívül, hogy reggeltől estig dolgoztam és a skype szolgáltatásait élveztem semmi izgi nem történt, de ez nem is baj, kell egy kis pihenő is:))
Mondjuk buszos csendességem érdekes volt, a barátság áldásáról szólt.
Szerintem is a barátság az egyik legfontosabb dolog az életben, úgyhogy csak 1 útravalóm van: ismerkedjetek, barátkozzatok minél több emberrel!! S nem csupán „arckönyv”-ön keresztül, hanem igazi emberek módjára: üljetek be 1 italra valahova, sétáljatok a természetben, hívjátok meg egymást ebédre-vacsorára, 1 szóval: legyetek közösségben! Az élet túl rövid ahhoz, hogy otthon ücsörögjetek, menjetek, éljetek (persze a blogot ettől még olvashatjátok:))!
Én is próbálok abban lenni itt kint azokkal, akikkel valamiféle kapcsolatom van, így lakótársaimmal. Mivel sokan kérték, írok róluk még pár gondolatot, noha már a korábbiakban szóltam róluk!:) Szóval hárman vagyunk a 120 m2-es lakásban (a francia tanár végül nem jött...:))
A filozófus srác, aki kiadja lakását 1 évvel fiatalabb mint én, egy lóversenyekkel foglalkozó újságnál újságírópalánta. Készséges srác, jóindulatú, többször vacsoráztunk-borozgattunk már együtt, barátnőjével 2011 szilveszterén volt Budapesten.:)) Azzal a barátnőjével, aki elvileg nem lakik itt, de gyakorlatilag igen. Ő pszicholó (gus csak pár hónap múlva lesz, mikor megírta szakdolgozatát). 2 rossz tulajdonságuk van, de igazából annyira ezek se zavarnak, mivel alig vagyok itthon: a lakáson belüli dohányzás és a rendetlenség, kisebbfajta mocsok amit környezetükben termelnek.:)) Persze ezek közül egyik se érinti az én szobámat szóval elfogadható.
Na asszem kezdek csütörtököt mondani, így abbahagyom.:)
Általában a szerda a legrosszabb nap a héten (na jó, lehet, hogy a hétfő után a 2. legrosszabb:)), de ez a szerda nem ilyen volt. A munkahelyen elvégeztem az első nagyobb rám kirótt feladatot, az értékelés kedves volt, de a lényege az volt, hogy bőven van még hova fejlődni…Így rögtön kaptam egy fordítást (egy ellenkérelmet kellett lefordítanom olaszról angolra, de bővebben nem fogok írni róla, nehogy menten elaludjon a kedves olvasó, aki megtisztelt azzal, hogy idáig eljutott:))
Munka után nagyon fáradtan, de annál nagyobb izgalommal és várakozással tettem eleget a vasárnap megismert lelkipásztor és felesége invitálásának, elmentem hát hozzájuk, ahol kedves fogadtatásban volt részem: sokféle pizza és üdítő társaságában kezdtünk el 7-en beszélgetni, a hangulat igen családias és közvetlen volt (amit én ugyebár nagyon szeretek:)). Először nagy általánosságban, mindenféle minket érintő aktuális témákról beszélgettünk, majd 1 bibliai Igéről. Idén a Márk evangéliumát fogják /fogjuk tanulmányozni, egy kicsit más, különleges módon, arra is figyelemmel, hogy vannak (lesznek) a társaságban olyanok, akik hisznek Istenben, s olyanok is, akik nem.
Az egésznek az a lényege, hogy először mindenki magában olvas el egy rövid Igeszakaszt (mindenki ugyanazt), kicsit forgatja, elmélkedik rajta, majd megjelöli azt a fő szót, gondolatot, ami megragadta elsőre. Ezután ezekről folyik a beszélgetés. Nagyon jó, mert nincs vallásos szaga, igen sokféle gondolat jön elő, aki szeretné, írok neki erről részletesebben:))
Az egyik fő mondanivalója számomra az volt az alkalomnak, hogy ha egyedül van az ember, akkor sincs egyedül, Isten mindig ott van mellettünk. Ezt eddig is tudtam de jó volt most ismét hallani:) Szóval ismét üzenem annak, aki esetleg egyedül érzi magát: forduljon bátran Istenhez, s máris nincs egyedül!!!
Majdnem hajnali fél 1 volt, mire hazaértem (no nem azért, mert az alkalom ilyen hosszú volt), hanem utána még beszélgettünk. Nagyon kellemes, hasznos este volt, amennyiben lesz lehetőségem, legközelebb is megyek!:)
Kedd reggelem a szokásossá vált buszos elmélkedéssel indult, ezúttal az imádság volt az alaptéma, azaz Istennel való (mindennapi) kommunikáció, beszélgetés. Ez persze elsőre furcsán hangzik, hiszen jogosan vetődhet fel a kérdés: hogyan, miért beszélgessek olyan Valakivel, akit nem is látok, sőt akiben lehet, hogy nem is hiszek, lehet, hogy nem is létezik?? Erre annyit tudok mondani: tégy egy próbát, nem veszíthetsz vele semmit! Max rájössz, hogy létezik, felel, mert/és törődik velem, veled, velünk:))! Szerintem ez egy nagyon jó módja annak, hogy az ember jobban megismerje Őt, illetve így tényleg át lehet élni, hogy nincs egyedül az ember, legyen akár egy ismeretlen nagyvárosban, vagy otthon egyedül betegen az ágyban, netán nagy társaságban. de mégis magányosan.
Nap közben folyt a munka rendületlenül, egyfolytában a gép előtt ülök, estére szinte szó szerint kifolyik a szemem, a kollégák már szinte parancsba adják néha, hogy tartsak egy kis szünetet.:)) Mivel le van tiltva mindenféle levelezőrendszer senki ne gondolja, hogy egész nap emailezem, chatelek, vagy híroldlakat néznék:)! Igazából nem is hiányzik (esténként úgyis bepótolom:)). Szóval tényleg dolgozom ám...Mondjuk szokatlan, hogy egyelőre egyszerre csak egy üggyel foglalkozom, azt is 1-2 napon keresztül, míg régi szeretett munkahelyemen pörögtek az akták, a végzések, az ítéletek fejemben, kezeim között.:) Ezúton is mindenkit üdvözlök az "alma mater"-ből.
Este semmi extra nem történt, mégis elszaladt az idő, házimunkával pörögtek a percek (mosás, előkészület a következő napra, vasalás, stb.:))
Szóval a „szürke hétköznapok"…!:)
