Ezt még mindenképp közzé kell tennem, mert van egy kedves ismerősöm, akinek közvetve köszönhetően találtam meg azt a gyülekezetet, amiről korábban már írtam, Neki küldöm soxeretettel!
Amúgy az Angyalvár az egyik kedvenc helyem Rómában, szóval ezért is csnáltattam ezt.
Azt hiszem nagyszerű képességeimmel sikerült kitörölnöm egy képet, így az a múlt homályába veszett!:D
Ellenben itt egy újabb: épp a tilosban állok háttérben ismét a gyönyörű Szt Péter bazilika. Az már egy másik ország, egy másik állam:))
Enjoy it!
Fent nagyon sármos kép hátterében J.R. lakása található, amely majdnem annyira szuper mint az én lakásbérletem:)! No de nem is írok többet, gyönyörködjetek a képben (és bennem:D))...azt hiszem önmagáért beszél.
Továbbhaladva a Pantheon felé vettük az irányt (erről már korábban tettem fel képet, így most mindenki óriási képzelőejerére bízom milyen volt a tér....vagy 1xűen csak nézze vissza aki akarja:)), majd a belváros apró utcácskái következtek, míg végül eljutottunk az Angyalvárhoz, melyhez Róma egyik legszebb (angyal)hídja vezet. Fenti kép is it készült, azonban meglehet, hogy nem hétfő este, hanem az "Angyalok és démonok" c. film forgatásán, így visszanézve a képet eléggé úgy nézek ki, mint egy inkvizítor...de mondjuk a környezetbe beleillek...már csak egy kolláré (azaz a katolikus papok nyakkendője:)) hiányzik az ingnyakamból, s akkor már akár gyóntathatnék is...!
Visszatérve munkahelyemre egy-két gondolat erejéig annyit még elárulhatok, hogy a munkatársaim viszonylag kedvesek, mindig mosolyognak amikor összefutunk a folyosón (persze lehet, hogy kiröhögnek magukban, de ez kifelé mosolyban nyilvánul meg), én is persze mindig illedelmesen mosolygok fenti képen látható gyönyörű mosolyommal és őszinteséggel!:)) Egy ügyvéddel (kisfőnök) ülök egy szobában, aki elég profnak tartja magát (valószínűleg az is), 10 féle dolgot csinál egyszerre angol és olasz nyelven (bár ezt az olaszt én nem mindig értem:)), nagyon brutális, nem véletlen, hogy annyi ügye van...! Sajnos Róma szurkoló, úgyhogy nem ő lesz az itteni legjobb barátom, de azért néha jó a humora. Alapvetően ő ellenőrzi (húzza át)munkámat, szóval nagyon kell igyekeznem....! Van az emeleten még 2 ügyvédjelölt lány, az egyiknek "Magnum" (azaz T.S.) a barátja, a másiknak nem tudom ki:)! Aztán a 2 nagyfőnök a mellettünk lévő szobában székelnek (szó szerint, mivel szinte sosem állnak fel az íróasztaltól...), de ők is mosolygósak, s néha bíztatgatnak is. Ezenkívül 3 titkárnője van a munkaügyi részlegnek, egyikük magyar, de erről már írtam. Van még a folyosón 2 tipikus szemüveges nagy orrú fiatal ügyvéd, akik egyfolytában viccelődnek, ők elég mókásak, az egyiknek van 1 összehajtható biciklije is. Mindenki kb. bent él az irodában, azt hiszem már csak én nem rendszeresítettem fogkefét bent!:) Asszem kb. ennyi.
Új hét, új remények, új feladatok jöttek el a hétfői nappal, eddigi leghosszabb munkahelyen-tartózkodást hozva számomra, kb.8:45-től 21:30-ig.
Reggeli buszos csendességem alkalmával ezúttal arról elmélkedtem, hogy hányszor is kell megbocsátanom, „még egy” lehetőséget adnom annak, aki megbánt, megsért, rosszat tervez, követ el ellenem. Azt hiszem a Biblia tanítása eléggé egyértelmű ebben [„még 70 X 7 alkalommal is…” (Mt.18:22)] csak hát olykor a gyakorlati kivitelezés ütközik nehézségekbe.
(Majdnem)mindenki hibázik ugyebár, próbáljuk meg kegyelmesebben, elnézőbben élni mindennapjainkat, van elég feszültség, konfliktus enélkül is. S ki tudja: ha mi tesszük meg az első lépést, lehet, hogy utána mások is megváltoznak !:)
Mindazonáltal talán most igen kevés embernek kell megbocsátanom, nincs is igazából miért, kire haragudnom (hacsak nem azokra, akik /nem/ olvassák a blogom, de ők maguk nem tartják a kapcsolatot velem, noha hangzatos ígéreteket tettem mikor elbúcsúztunk, hogy majd….No de mindegy is: tudom én, hogy otthon nagyon elfoglalt az ember:), s igazából nem is várom el senkitől, hogy írjon, max. örömmel fogadom az otthoni beszámolókat:))
Azzal indult a munkanap (munkahét), hogy a nagyfőnök átadott a kisfőnök kezébe, aki rögtön egy jó nehéz feladattal bízott meg: egy összefoglaló értekezést kellett írnom angol nyelven a "xxxxxx" megbízásából "yyyyyyyy" témakörben. Sajnos ezekről nem írhatok részletesen, különben könnyen megeshet, hogy holnap már nem egyedül alszom az ágyikómban, hanem egy levágott lófejjel. A lényeg, hogy egy kutatást kellett végeznem, s leírnom, hogy szabad-e valamit csinálnia valakinek, vagy nem, megfelel-e az olasz jogszabályoknak avagy sem. Lehet, hogy egyszerűen hangzik a feladat, de valójában eléggé bonyolult és összetett, nekem 24 órám ment rá...Most már kezdem megérteni a jó öreg Jack Bauert....:))) mondjuk én is sokszor mondom (azaz csinálom), hogy "copy that" csak egészen más jelentéssel! (na jó abbahagyom a belső viccek felidézését, aki ugyanis nem ismeri a "24" című amcsi akciófilmsorozatot, most valószínűleg teljes értetlenséggel várja, hogy abbahagyjam ezt az eszmefuttatást, a sorozatkészítőktől pedig sem felhatalmazást sem pénzt nem kaptam e kiváló, 8 évadot megélt sorozat népszerűsítésére.)
Szóval egész nap ezt a kutatást végeztem, írtam, s már nagyon vártam az estét, mert még egyszer lehetőségem volt találkozni a pótnászutas házaspárral, akikkel a szombati napom nagy részét töltöttem, ugyanis utolsó estés nagy sétát beszéltünk meg. S mivel csak 21:30-ra értek a munkahelyemre, addig bent voltam.
Elindultunk hát egy igen hosszú esti sétára a spanyol lépcsőtől (ami valójában nem is spanyol lépcső, de erről majd máskor), első utunk a közeli Trevi kúthoz vezetett, ahol fenti remekmű is készült (mosolyom annyira őszinte, mint a fogkrémreklám szereplőinek általános vigyora). Az egy négyzetméterre eső emberek száma azt hiszem itt a legmagasabb egész Róma-szerte…!
Vasárnap csodás napsütéses délelőttre ébredtem…az ébresztő által!
Nehéz volt a kelés, mert (rossz) szokásomhoz híven ismét hajnalig voltam fent, olvasgattam, irogattam, egyszóval elment az idő, pedig nagyon elszánt voltam: templomot-gyülekezetet (lelki otthont) szerettem volna találni! A múlt vasárnapi 2 órás utamat nem akartam megismételni, ezért felkerestem azon gyülekezetek honlapjait, melyeket egy ismeretlen ismerős ajánlott. A háromból igazából csak egy keltette fel érdeklődésemet: közelsége, a nem túl korai (11 órás) kezdése, s a szimpatikus introvideo, fényképek hatására útnak indultam (sajnos késve mint mindig…).
20 percnyi villamosutat követően megérkeztem, egy, a hétköznapokon filmklubként üzemelő kisebb „moziterembe”, ami tekintettel arra (annak írom aki nem tudná), hogy otthon is egy régen filmszínházként üzemelő helyre járok, szimpatikussá tette a helyszínt. Rögtön köszöntött a brazil származású, de kiváló olasz nyelvtudással bíró lelkész és gyönyörű felesége, igazi mosolygós, szívélyes fogadtatásban részesültem.
Leültem egy székre a fal mellé, s nagy kíváncsisággal vártam, hogy elkezdődjön az Istentisztelet. A zenekar (3 gitáros, 1 szintis és 1 dobos) nyitotta meg az alkalmat, a 4 olasz nyelven eljátszott dalból 2-t ismertem is (akit érdekel: a „Mindenem csak Téged dicsér” és a „Míly nagy vagy urunk” volt e 2 ének). Annak ellenére, hogy nem mindig stimmelt a dallam és a szöveg, nagyon tetszett a furcsa, de egyben nagyon érdekes élményt adó olasz nyelvű énekelés. Bevallom férfiasan, hogy többször is igen meghatódtam az általam ismert dallamok hallatán, ám jó néha őszintén Isten elé állni úgy, ahogy van az ember, még ha ez eléggé gyengének, túlságosan sziruposnak is tűnhet.
Éneklés után a lelkész állt ki és köszöntötte az újakat (köztük engem is) az egész gyülekezet előtt, ami lehet, hogy máskor zavart volna, de most igen jól esett.
Az alapige felolvasása után (mely „érdekes módon” ugyanaz volt, mint múlt héten a másik gyülekezetben…:))) következett az Igehirdetés (prédikáció), mely szintén eléggé szívhez szóló volt, személyes üzenetet tartalmazott. Ezt követően énekeltünk még egyet, majd következett az Úrvacsora, mely mondanom sem kell már lassan, hogy szintén szíven ütött. Végül kaptunk egy Igeverset a Bibliából (Róm.10:11) heti útravalóként, ezt meg is osztom Veletek: „Aki hisz Őbenne [azaz Jézus Krisztusban] nem szégyenül meg /vagy másik fordítás szerint: „senki sem fog csalódni, aki Jézusban hisz”/ Minden kedves olvasót biztatok arra, hogy próbálja ezt ki a gyakorlatban! Ha (még) nem hisz Jézusban, mint megváltóban, akkor azért, ha pedig (már) hisz, akkor azért! Mindenképp megéri!
Alkalom végén a lelkész rögtön odajött hozzám, s hosszabban elbeszélgettünk. Kedves, lelkes érdeklődő fiatalembernek ismertem meg, aki már járt Budapesten, és természetesen nagyon tetszett neki! :) Elhatároztam, hogy elmegyek a hétközi (szerdai) Bibliát tanulmányozó esti összejövetelre is, melyre később a lelkész is szeretettel meghívott. Egyelőre az tetszik ebben a gyülekezetben, hogy fiatalos, tele van energiával, tervekkel, nincsenek nagyon sokan, ellenben az emberek nagy része olasz. Mindezek alapján elhatároztam tehát, hogy jobban meg szeretném ismerni a helyet, az embereket, így mindenképp visszatérek ide vasárnap (s szerda este a lelkésznél lévő házicsoportba).
Istentisztelet után, kicsit bóklászva lakóhelyem környékét próbáltam meg jobban feltérképezni, nagyon szép kis házak vannak errefelé. Hazatérve rögtön bedőltem az ágyba, s egy három órás siestát tartottam, majd este elmentem egy másik közeli imaházba, hogy megnézzek egy másik gyülekezetet is, amit ajánlottak, ez azonban nem tetszett annyira, mint a délelőtti, ezért azt hiszem ide nemigen fogok járni.
Este boldogan, örömmel szívemben, mindent szépen kivasalva, kitakarítva feküdtem le aludni, hogy aztán újult erővel vessem bele magam itteni munkám 2. hetébe, erről azonban majd máskor írok részletesen, most irány az ágy!
Mivel azonban nekem a Piazza Venezia mellett át kellett szállnom a 44-esről a 60-as autóbuszra (aki eljön meglátogatni, írja fel mindenképp:)), annak indulásáig készítettem egy World Press fotókiállításra illő képet a "nagy írógépről" (hogy mi is ez, arról esetleg majd máskor, mára elég volt a kultúrhumorbonbonokból), node ahogy látom, ezen nemhogy kezem nem látszik (nincs), de lábam, törzsem, s okos(kodó) fejem sem!
Mivel a kezes-viccet már eléggé lerágott csontnak ítélem /na jó, ne aggódjatok: nem rágta le az igazság szájabéli oroszlánfej:)/, következő klaviatúrakopogásomkor kezeskedem: kézzelfoghattó közelségbe kerül kobakom képeim kommentálásakor!!
Kilencedike következik, kellemes kikapcsolódást KudaRómablog kutatónak!;)
Megéheztünk, így útra keltünk (végre már tömegközlekedéssel:)) a város legjobb pizzanegyedébe hajtott pizzaszeletet vacsorálni. Ezúttal a padlizsános-paradicsomos-bazsalikomos változatot választottam, eleinte kissé megbántam, ugyanis a 2. harapás után látomásban elém került pár vigyirgó barátom képe, akik előszeretettel csípös adalékokat tesznek ételeimbe (amit én nem bírok, nem szeretek), ugyanis igen csípősnek bizonyult az amúgy nagyon ízletes tésztaféle. Ám ami nagyon érdekes volt, hogy midőn befejeztem a falatozást, menten elmúlt a csípős érzés számból, s később kiderült, hogy kétszer sem csípett, úgy vélem tehát kijeletnhetjük: csoda történt Rómában!!:))
Mi ezt nem láttuk, ám tovabarangoltunk, fölkapaszkodtunk legalább 2 dombra, mentünk lefelé lejtőkön, mire majdnem éjfélkor ráleltünk a minket hazarepítő autóbuszokra...!
A délután-koraest további részén sem derült ki, hogy megvannak-e kezeim, de lábaim tuti voltak, ugyanis kb. 20 km-t gyalogoltunk keresztül-kasul Róma kisebb-nagyobb utcáin, terein. A római panorámakép után (fotó erről majd max akkor, ha a kedves nászutas házaspár elküldi a képeket:)) végigmentünk a Circus Maximus mellett (ahol 2006-ban milliók ünnepelték Itália 4. labdarúgó VILÁGBAJNOKI címét, s ahol kb.100 ezren hajtották meg fejüket a spanyol válogatott előtt a 2012-es foci EB döntő után); majd következett 1-2 kis ismeretlen, de annál csodásabb templom után a képen is látható Archibasilica Sanctissimi Salvatoris et Sancti Iohannes Baptista et Evangelista in Laterano (olyan hosszú a hvatalos neve, mint egy brazil szappanopera hősnőjének...:))) Amúgy ez a legrégibb, és – mint Róma katedrálisa, Róma püspökének temploma, a pápai trón (Cathedra Romana) székhelye. Minden templom anyja és feje, ateljes lakott világ anyaegyháza cím birtokosa.
Itt telepedtünk le egy jó félórás pihenőre, mert csodálatos élőben ez az épület, ahogyan érdekes a mellettel lévő Santa Scala (nem összekeverendő a milánói scalaval, mert előbbi szent lépcsőt, utóbbi...no de ez más bloghoz tartozik:)). A hagyomány szerint ezen a lépcsőn ment fel Jézus, amikor Pilátus elé vitték és ezt a lépcsőt Helena császárnő hozatta Rómába. A 28 lépcsőfokon csak térden szabad felmenni (igaz, mellette 2 oldalt van olyan, ahol lehet felbaktatni lábon-talpon, s mi ezt választottuk:)) Néha azért ezek a hagyományok eléggé "celebillatúak"...
Első munkáshétvégém egy jó 10 órás alvással indult, nagyon jó dolog a pihenés e formája, mindenkinek ajánlom minél sűrűbben éljen át hasonlókat!:)
Nem indult könnyen a nap, mert véghez akartam vinni első római mosásomat, de a mosógép minden volt, csak barátságos nem, s mivel a tulaj nem volt itthon, ezért egyedül kellett megbírkóznom a nagy fehér dobozzal. Nehéz volt, de végül, 15 percnyi harc után én győzedelmeskedtem!:) Senki ne nézzen bénának, mostam én már sokszor életemben, de itt másfajta a mosógép lelkivilága, szóval nem volt könnyű menet, de végül K.O.-val nyertem! Ennek örömére elmentem nagybevásárlást tartani, vettem mindenféle földi jót, melyet jövő héten fogok elfogyasztani, s esetleg írni is fogok róla, ha sikeresen főzöm-sütöm majd meg Isten ezen csodás eledeleit.
Miután megfőztem életem első rizsáját a még otthonról hozott (ám eddig lefagyasztott) rántotthúshoz, útnak indultam felfedezni a város nevezetességeit. Nem egyedül jártam templomról-templomra, útitársként egy "utónászúton" lévő házaspárt kaptam, akik kis hazánkból zarándokoltak el ide Rómába (hozzám:))! Lelkesen vetettem bele magam a túrista életbe, 15:30-23:30 között jártuk Róma dimbes-dombos utcáit. Megmutattam nekik is a csodafagyizót, amiről már előzőleg meséltem, ezuttal narancsoscsokit ettem epresszőlővel. Nagyon-nagyon finom volt, ajánlom mindenkinek!:)
Nagyon élveztem az egész napot mókás helyeken jártunk délután (a teljesség igénye nélkül: elefántos obeliszk; s a mellette lévő híres Santa.... Chiesa; Pantheon, Marcus Aurelius színház; igazság szája és a hozzá tartozó ortodox templom; Tevere partja melletti sétány, kilátás a Santa....Chiesa melletti parkból, ahonnan csodás panoráma tárult elénk).
Fenti kép az első ékes bizonyítéka annak, hogy tényleg Rómából írom e költeményt, s nem az otthoni számítógép előtt ülve montíroztam magam a "Bocca della veritá" elé. Mi is ez a remkbeszabott alkotás? kőből faragott, életnagyságnál nagyobb, ó-kori római álarc/kőoroszlán. Középkorban MONDA szerint a régi rómaiak, midőn esküdtek, az álarc tátott szájába dugták a kezüket, s a hamisan esküvőnek kezét a száj nem ereszté szabadon.
A monda értelmében nem vagyok hazug (legalábbis amikor még betettem a kezem mosolyogtam..., bár a felvételt úgy is lehet értelmezni, hogy a bal kezem már nincs meg, a jobb kezem pedig épp most van próba alatt...).
Mindenkit megnugtatok: nem azért írok ilyen hullámzó módon (időről időre, de akkor ömlesztve) mert már csak egy kezem van tegnap délután óta, hanem mert sok minden történt, de sose jutok el odáig, hogy ezeket emberi időben írjam le, s tegyem közzé, s mivel már most is későre jár, ezért máskor folyt.köv. remélhetőleg továbbra is képekkel...!:)
