KudaRóma

Péntek: az egyik legjobban kedvelt napom a héten!:) Itt is az, annak ellenére, hogy itt e napon sincs rövidebb munkaidő, mégis a közelgő hétvége „illata” átjárja egész napomat.
Ma én jöttem el utoljára az irodából (gondoltam nem baj, ha ilyet is látnak:)), egész nap egy agyatlan német kliens hülye kérdésére kerestem inkább kevesebb mint több sikerrel a választ, ettől nem is volt túl jó kedvem, de élt bennem a remény, hogy egyszer csak eljön az este, s akkor ismét nyakamba vehetem a várost.

El is jött a várva várt este, melyet sokak nagy örömére képekben fogok bemutatni (ha összejön a feltöltés:)), készítettem párat, ugyanis elöntött a romantikus érzés Róma általam egyik legkedveltebb részében a több mint 150 ízt felvonultató fagyizó-Pantheon-Piazza Navona háromszögben. Az ínyenceknek megemlítem, hogy a már egy ízben említett névtelen (de egyáltalán nem hangtalan) ismerősöm vágyát, kérését teljesítve étcsokis fagyit ettem citromfagyi kíséretében.

Töredelmesen bevallom, hogy kissé szétcsúsztam…:)! A folytonos irogatás-főzés-vasalás kimerített, így ezen a napon (részben a nagy dugó miatt) csak 11:30 körül értem be, igaz jeleztem bent előtte, s mondták, hogy nem gond, amúgy is sok (lenne) az ügyintéznivaló.

Ezuttal a „traffico”-ban (e szó jelentése forgalmi dugó) tartottam „csendes” perceimet, melynek fő témája a „mire vagy elhívva? hogyan ismerhetném fel, hogy mi a rendeltetésem” kérdéskör volt. Mondanom sem kell, hogy ez számomra most igen aktuális, tehát érdeklődve olvastam mi kerekedik ki az elmélkedésből. Három mondat, gondolat volt az esszencia: „a rendeltetés az a vágy, amely nem hagy szabadulni. … Az ember rendeltetése nem csupán munka, hanem öröm is az ember számára. … A rendeltetésed be fogja indítani a képességed, hogy kreatív legyél!” Az jutott eszembe ezek után: a Róma felett levő sötét, esős fellegek kezdenek tovatűnni, a kép egyre  világosabb lesz…!!

Amikor beértem az irodába magyar pacsirtaszó fogadott, ugyanis az egyik titkárnő kis hazánk egyik legjobb halászlékészítő tájáról érkezett a tészták fővárosába. Folytattam, s szinte befejeztem a fordítást (jelzem: nem volt egyszerű:)) meg könyvelőre vadásztam több-kevesebb sikerrel.

Már vártam a munkaidő végét, ugyanis este a 20 percnyi járóföldre lévő virágok mezején (olaszul tudni vágyóknak „campo dei fiori”) volt megbeszélt találkozóm egy magyar vándorral (nem összekeverendő a sivadó vándorral :)), akivel egy kellemes beszélgetős-sétálós-barangolós estet töltöttünk el Róma „Trastevere” nevű kerületében, ami az egyik leghangulatosabb, egyben legbulisabb része a városnak. Itt megízletem kintartózkodásom hetifordulójaként az első pizzámat (ejtsd Piccá, s nem másképp!!): nyammmmm! Amúgy is a városnak ezen részén a legfinomabb a „kerek tészta”, főleg, hogy ez „al taglio” volt, azaz téglalap alakúra vágnak egy szeletet s azt összehajtják. Egy eredeti olasz sör társaságában került a finom „pizza rossa” bensőmbe, majd rövid kóborlás után ráleltünk 1 olyan kocsmára, ahol Z. Péter emlékére és tiszteletére „legurítottunk” egy unicumot. A vándor
– „mesterségéhez” hűen – türelemmel s odafigyeléssel hallgatta története(i)met, ám azért ő is szóhoz jutott, úgyhogy nagyon kellemes beszélgetés alakult ki, s már egy óra híján éjfelet ütött az óra, amikor elváltak útjaink, s én egy romantikus (zuhogó esőben esőben, kicsi kietlen és kivilágított utcákon) való séta után éjfél után 8 perccel álomra hajtottam „fá-áradt fejem”.

Kedden már lazábbra vettem a figurát, de a 9 óra 10 perces érkezésemmel így is az elsők között érkeztem meg az irodába. Egész nap fordítottam ezt a csodaírást, igencsak lassan haladtam vele, ellenben nem mindent értettem.:) Legalább szobatársam nem „zaklatott” ő csak délután jelent meg a szííííínen.

Ebédidőben/helyett felmásztam a spanyol téren lévő lépcsők tetejére, ahol a nyirkos, esőre álló (már-már londoni időjárást idéző) idő elől bemenekültem 1 kedves kis templomba, ahol elfogyasztottam a napi lelki táplálékomat, mely igencsak ízletes Mennyei Manna volt: „mindennek rendelt ideje van” ahogy a Prédikátor fogalmaz bibliai könyvében (3.fejezet 1. vers), így kapcsolatok kezdetének, azok végének, a holnappal való szembenézés nehézségének egyaránt. Eléggé magányos pillanatomban ért ez a „mindennapi kenyér”, amikor a következő percben felcsendültek Jézus szavai, melyek nagyon találóak voltak: „én veletek vagyok mindennapon a világ végezetéig” (Máté ev.28:20). Tudtam, hogy ez nekem szól, noha százezrek olvashatják. Az író papírra vetette még azt is, hogy a múltat el kell fogadni (amúgy sem tudok változtatni rajta…) és tanulni kell belőle, de amikor Isten bezárja az ajtót, ideje továbblépni a jövőbe, amelyet Ő készített el. Ezekkel a gondolatokkal indultam vissza dolgozni, no meg azzal, hogy máskor is tartok ilyen ebédszünetet.

20:30 környékén léptem le a munkahelyről (persze a főnökök még szorgosan dolgoztak ekkor)…! Hazaérve csak 1 zuhanyra, s némi elemózsiára vágytam, ehhez képest egy igazi olaszos „famiglia”-s estbe csöppentem bele, az egyik lakótárs „mamma”-ja járt nálunk vendégségben, s egy rizottós-fehérboros vacsorára én is meghívást kaptam, így nappalinkban-társaságukban töltöttem el egy könnyed, mókás estet.

Mivel óriási az érdeklődés a munkahelyem iránt, illetve sokan nyugtalanul várják folytatásos teleregényem újabb epizódját (némelyek jóbarátom bizonyára azért, hogy minél hamarabb elaludjanak rajta...:)), ezért íme pár sor a pulitzer-gyanús fáradt de lelkes író tollábul!

Szóval az utóbbi napok hosszú alvásóráit igencsak megtizedelve hősiesen időben felkeltem; hétfő hajnalban, egy gyors "suit up" után elindultam életem második / :)) / munkahelyére. Kicsit élesre sikerült a váltás, de hát ez van!:)

Azt mondták, hogy 8:30-ra menjek, én jókisfiú akartam lenni, s már 8:26-ra odaértem, ám az ajtó – nem túlzottan nagy +lepetésemre – zárva volt...!5 perc várakozás után érkezett+ a recepciós hölgyemény, aki igencsak meglepődöttnek tűnt, hogy máris ott talál engem, s kért pár percet míg összeszedte gondolatait, aztán körbevezetett a Spanyol tér (s nem spanyol lépcső!!!, mert bár a hely ugyanaz, magát a lépcsőt nem spanyolnak hívják—kis kulturtörpénet ínyenceknek:)) melletti kis utcában található luxusiroda 3.,4. és 5. emeletén. Az utolsó emeletre érve kér mosolygós arcú úriember cseverészésébe (na jó igazából hangos beszélgetésébe) csöppentem bele, bemutatkozás után kiderült, hogy ők a nagyfőnökök, az úgynevezett „Pártnerek”. Megmutatták a szobámat (melynek ablakából igazi hangulatos római lakásokra lehet rálátni), íróasztalomat (rajta 1 hiperszuper laptoppal és külön monitorral). Bemutattak „szobatársamnak” is, aki szintén ügyvéd, 35 éves, igazi szerény profi olasz. Ezen kívül kaptam egy rakás kódot, titkosabbnál titkosabb kártyákat, meg egy feketeszedret.

Ezután leültünk beszélgetni, hogy miért is vagyok én itt tkp. 3 hónap erejéig, meg mit is fogok (tudni) csinálni itten a társaság javára, építésére. A főfőnök persze azzal kezdte, hogy ez a hét legyen az akkkklimatizácóé, ismerjem meg a helyet, embereket, környezetet, s aztán meglássuk. Én persze nem tudtam csukva tartani „azt a csöpp kis szám”, s kértem adjon valami munkát. E kérésemnek eleget téve adott 1 munka törvénykönyve kivonatot (most júniusban lépett hatályba:)), meg egy esetet – tanulmányozásra.

Lelkesen bele is vetettem magam fentiek olvasásába, hát nem egyszerű ez az olasz jogi szaknyelv – még legjobb itteni barátom: Googletranslate segítségével sem! – s akkor finoman fogalmaztam. Délután megvolt az első 2 órás meetingem is, ugyanis valami skót IT magyarázta angol nyelven nekem s másik 5 embernek telefonon keresztül a windows 7 rejtelmeit és gyönyöreit, az outlook gyémántjával a középpontban. Asszem a 33. percben vesztettem el a fonalat, a 64. perc környékén aludtam el, de a végére ismét belejöttem! Már 18 óra környékén jártunk, amikor rajtam kívül csak a másik partner volt az emeleten, ő átjött, s lelkesen mondta, hogy hallotta kaptam egy kivonatot az új törvényről olvasás végett, s mi lenne, ha én azt összefoglalnám, s lefordítanám neki angolra?! „Repkedtem örömömben” felkérés hallatán, de természetesen elvállaltam a kisfőnök nagy örömére. Mondta is, hogy ma ne maradjak sokáig, 19 óra felé elmehetek, mondván a későbbiekben úgyem lesz rá lehetőségem!:) Ezt ki is használva a távozás mezejére léptem, még be kellett vásárolnom, meg főznöm másnapra.

Hazaérve új erőre kaptam, s mivel már régóta le akartam futni első RóMAratonomat a házunk melletti szép nagy parkban (ahol mint arról már írtam Mussolini székelt anno). 45 perc alatt sikerült kirohangálnom magamból az egész napos számítógép előtti ücsörgést. Fel is frissültem, ennek köszönhetően éjszakába nyúlóan ütögettem a klaviatúrát.