KudaRóma

Hosszù, szomorkàs hét ért ma véget, s nemcsak azért mert màr kb. 2 napja folyamatosan esik, hanem leginkàbb mert két ìzben is gyàszisteniszteleten kellett részt vennem, két olaszorszàgi ismerösöm is elhùnyt. Az egyik egy fiatal 3 gyermekes amerikai misszionàrius Anyuka autòbalesetet szenvedett, a màsik a gyülekezetünk "nagymamàja", 85 évesen, ràkban.
A két eset egy kozos Reményben, hitben fonòdik össze: Jézus kereszthalàla, megvàltàsa és feltàmadàsa öket is örök életre tàmasztja majd fel!

Mondhatnànk, hogy az egész nézopont kérdése (mint azt fenti, piazza Navona-s fénykép is szemlélteti, mely pàr hete készult), àm hiszem, hogy ez az egyetlen helyes, s jàrhatò ùt az örök Élet felé.

Te hiszed-e ezt?

"(Isten) minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.”

A mai NAPon olyan dolog tortént velem, amire sose gondoltam volna...: leégtem..:))
(Egyelore) nem anyagilag, hanem a tengerparton, 2 furdés kozott...:))
Azért ez oktòberben eléggé furcsa...:))
Megkìmélem a kedves olvasòt a képi bizonyìtéktòl, legyen elegendo fenti naplemente (mely szintén ma készult), melyjòl jellemzi  testem szìnét....:)

A hét amùgy hullàmzòan telt, csordogàlt egészen csutortokig, amikoris reggel a nagykovetség rendezvényén térultem.fordultam, délutàn dolgoztam, este pedig "aperitibo"-t szerveztunk a gyulekezetben. Ez egy aranyos esemény sok zenével, nevetéssel, étellel, itallal. En voltam a musorvezeto, a téma a "vàltozàs" volt:), ez részben a nyàr utàni oszi idoszakra vonatkozott...

Amugy 

Na megyek is, csak gondoltam bejelentkezem.
Szép vasàrnapot (menjetek templomba!:))

Bréking nyúz:épp most jöttem ki a tenger habjai közül s szárítom napbarnított felfrissült testem. Közben pedig fehérbélű, mézédes sárgadinnyét majszolok.

Mert megérdemlem.:)

Intenzív egy hónapon vagyok túl (ennyi ideje tértem vissza Rómába): beindult a gyülekezeti élet-munka (különösen a vasárnapok sűrűek, ám részletekkel nem untatnék senkit:)); értékesítettem egy tulajdonjogot (s 2 másik eladás alatt van), voltam termékbemutató-konferencián ahol én fordítottam, szerveztem egy "csendeshétvégét" a gyülekezet vezetőségének, tartottam egy házicsoportos Bibliaórát, jövő hétre szervezünk egy "aperitivot" a gyülekezettel valamint magyar mezőgazdasági napot a nagykövetséggel. Ezen felül számtalan megbeszélésen vettem részt mindenféle fronton. 

Tehát ma megpihenek.:)) Holnaptól pedig ismét pörgés...!;))

Szeptember 6-án, Istentisztelet után "szabadtéri" múzeumdélutánt tarottunk vendégeim egy részével. A festői Tivoliba látogattunk, ahol a Hadrianus császár villáját barangoltuk be (fenti kép is itt készült). E teljesítményhez 3-4 órára volt szükségünk, valamint igencsak erős, fürge lábakra.

Végül teljesítettük a kitűzött elvárásokat,így este egy jól megérdemelt salátázóban zártuk az estet Róma szívében, egy szívélyes nemzetközi esten, ahol többek között kiderült, hogy lehet, hogy sok török eredetü szavunk, nevünk van, ám a törökök egyiket sem értik (a kávén kívül:)). Ja és azt, hogy 150 évig lógtak nyakunkon Jumurdzsákék csak mi tartjuk számon, ők nem is tundak róla...legalábbis nem emlékeznek!:)
Egy pár szót, kifejezést megtanultam. Az egyik legfontosabb a
"Serefe"!:))

Az elmúlt héten sokfele jártam, sok mindent csináltam (a munka mellett, amely szintén a siker útjára lépett az utóbbi napokban), erről küldök pár képeslapot.

Az 1. egy szülinapi Astizgatás egy nagyon hangulatos piazza di Spagna közeli lakás teraszán! Az előző hétvége amúgy Róma szépségének újrafelfedezésével telt.;)

Nagyon mozgalmas napokat tudhatok magam mögött s hasonlóan izgalmasak várnak rám.

Az elmúlt napokban voltak itt Magyarországról rómajáró túristák, akikkel alkalmam volt ismét bebarangolni a város szépségeit (erről bővebben egy másik bejegyzésben).

Ám ami a legfontosabb, hogy nemrég megtetszett egy lány.
Tegnap áttam meg.
Lehet, hogy kezdek szerelmes lenni?

Magyar:))
Angyali, bár kissé hangos...egyelőre. Kingának hívják (fenti képen is Ő látható:)))

Igen, bizony: tegnap 8. alkalommal lettem nagybácsi! Isten hozott és áldjon meg gazdagon!

Belenéztem az archívumba, s pont ma 3 éve, hogy elindítottam akkor három hónaposnak szánt útinaplómat. Igaz, hogy november 30 volt akkor a terv szerinti utolsó napom itt, ám már akkor 3 kérdőjellel.:))

A nyári szünet után vasárnap (aug.30.) újraindultak az Istentiszteletek, ezúttal szabad témában.
Időről időre le fogom írni, hogy mi volt fontos számomra egy Istentiszteleten. 
Az Igehírdető Péter apostol sikertelen éjszakai halászatát elemezte.
Arra bíztatott, hogy "dobjuk be újra hálóinkat"- pont úgy, ahogyan Péter is tette Jézus bátorítására (annak ellenére, hogy az ötlet önmagában "szakmaiatlan" volt:))
Lehet, hogy el vagyunk kenődve - mint Péter, amikor nem fogott semmit - ám Jézus arra bíztat: próbáld meg újra, még egyszer. Lehet, hogy pont akkor, amikor semmi értelme (legalábbis úgy tűnik).
Mindenkinek vannak tervei, álmai, vágyai: dobd ki a hálód", próbálkozz, tudva azt, hogy Jézus, aki erre bátorít: meghalt Érted!Utána pedig feltámadt!

Ma reggel azt olvastam:
„Az álmok mindig egy számmal nagyobbak, amikor kapjuk őket, hogy belenőhessünk.”

Ne félj hát nagyot álmodni (ld fenti álomszerű,noha szűk kép Calabriabol melyet egy kedves ismerősömtől kaptam). 
Ha Istennel teszed, Ő segít belenőni.
Ha pedig nem valósul meg, ne búsulj: minden nap álmodunk!:)

Tegnap még nem sejtettem milyen módon ünneplem majd 3.itteni évfordulómat. Már-már elkezdtem szokásos panaszáradatom, mikor csörgött a telefonom, s az itteni egyik kedvenc családom Anyukájával lefixáltunk egy kis délutáni "tengerre magyar" programot.

Ezt ő megspékelte egy zseniális pizzával, s máris kattant fenti fénykép. Nagyszerű délután volt, melyet egy még kellemesebb este követett e család környezetében teraszukon:pestos tésztával, vörösborral, sárgadinnyével és egy mézédes Asti Spumanteval (előző bejegyzésem képe ezt örökítette meg).

Hálás vagyok Istennek, hogy mióta visszatértem sok értékes találkozással kényeztet, szép, tartalmas estekkel, beszélgetésekkel.

Amennyiben nem érzed magad értékesnek, kedves olvasó, válaszd Istent, Ő olyan Mennyei Édesapa, Aki számára Nagy Érték vagy! Ha nem hiszel nekem, tedd próbára!;)

Ez is elérkezett... bár bevallom őszintén: nem gondoltam volna...

Ma 3 éve indultam útnak egy 3 hónapos kalandra...

Mintha tegnap lett volna. Tisztán emlékszem, hogy nem voltam nagyon lelkes a gondolattól, hogy az ismeretlen felé tartok, hogy a tradicionális-konzervatív értékrendemet egyáltalán nem visszatükröző döntés utáni következményt kezdem (meg)élni.

Vicces mert pont most sétáltam el akkori első lakhelyem mellett... 

Az első hét után úgy gondoltam, hogy a 3 hónap elteltével már megyek is haza.

Tévedtem.

Ritkán tévedek (legalábbis így gondolom, tehát lehet, hogy most is épp tévedek;)), de ezen tévedésemen nem bánkódom.

Megérte, megéri.

Köszönöm ha bátorítottál ezen időszak alatt, kedves olvasó (ám az sem baj, ha kritizáltál, nem értesz meg, ettől még szeretlek;)), szívesen veszem a továbbiakban is az imádságokat vagy ha gondolsz rám.

Ismét vége egy nyárnak, ismét elkezdődik egy újabb évad.

Több mint bruttó 5.5 hónap (nettó csak 4.5hó volt!;) "hallgatás" után: újra bejegyzés miden idők legjobb római blogjában.

A villa Borgheseből.

Egy padon ücsörgök az egyik legszebb s leghangulatosabb római parkban.

Gondolkozom.

Öt órája érkeztem. A város üres, mégis zajos. A lakásban elkezdtem kipakolni, rendberakni egy havi távollét után. Számlát fizettem be, dolgoztam pár órát, most pedig eljöttem a város egyik legszebb panorámáját megtekinteni, hogy ismét beleszeressek az örök városba. 

A Samáriámba. Hogy ez mit is jelent? Egyszer lehet, hogy elmondom, addig is, akinek "van füle, hallja!"...

Ülök a friss szellő által felfrissült park egy padján, mögöttem szökőkút csordogál, előttem a Szt. Péter Bazilika tündököl esti fényben (ld. kép fent).

Elmélkedem. 

Kérem Istent, hogy tekintsen le erre a városra, ahol az embereknek oly nagy szükségük van Rá.

Ahogy nekem, s ahogy Neked is, kedves olvasó.

Mozgalmas, elgondolkodtató, zajos nyár van mögöttem, emlékeimben még mindig zúgnak a gyermekhangok, mosolyok, dallamok, a Balaton vizének frissessége, az augusztusi hullócsillagok hömpölygése, a sok emberi hang Istent dicsőitése.

Mozgalmasnak ígérkező hetek állnak előttem, kiváncsian várom mit tartogat Isten számomra, milyen kihívások, harcok, örömök, szomorúságok várnak rám.

Addig is elmegyek s eszem egy "gelato"-t, elvégre több mint egy hónapja nem ettem...!

Róma csendes, újra csendes...

...egyelőre!