KudaRóma

Az elmúlt hét a rég nem látott ismerősökkel való találkozók és születésnapok ünneplésének jegyében telt. Minden nap egy ebéd vagy vacsora keretében találkoztam valakivel, kedden pl. "swingest"-re mentünk több születésnapot megünnepelni. Mint az közismert sokrétű tánctudásom következtében e táncfajta elsajátítása sem okozott különösebb nehézséget, ám azt az est végére megállapítottam, hogy nem lépek professzionális táncosi pályára, mert még a végén óriási sztárrá válnék. 

Szombaton az elmélkedésnek, kirándulásnak szenteltem a napomat, s ellátogattam Róma egyik (ha nem a legszebb) parkjába a villa Doria Pamphilij-be, fenti kép is itt készült. Egész délután a forró napsugarak melegében fürdőztem, könyvet olvasva, eszegetve, olykor szunyókálva. Majd jó pár km séta után konstatáltam, hogy eltévedtem, ám zseniális leleményességemnek köszönhetően végül rátaláltam a helyes - parkból kivezető - útra, így az estémet egy újabb születésnap ünneplésével tölthettem "Eataly"-ban (ez 1 nagyon híres szinte csak olasz termékeket forgalmazó étterem, és élelmiszer bevásárlóközpont), ahol ittlétem egyik legfinomabb (s egyben legdrágább) pizzáját fogyasztottam el.

Vasárnap új sorozatot kezdtünk el az Istentiszteleten: a következő hetekben a Példabeszédek könyvét fogjuk tanulmányozni témakörök alapján. A tegnapi első alkalom a bölcsességről szólt, annak gyakorlati oldalát bemutatva. Istentisztelet után egy közös gyors ebéd, majd irány a villa Giuliaba, ami Róma egyik legszebb etruszk kori múzeumháza. Próbáltunk az Angyalvárba is bejutni, de a közel 100 méteres sor után úgy döntöttünk, hogy ezt egy másik alkalomra hagyjuk, inkább egy hosszú sétát tettünk az "óvárosban", majd hazaérve végig kellett szenvednem csapatom kínlódását, ezért egy jófajta magyaros vacsorával vígasztaltam magam, majd hamar nyugovóra tértem.

Csak tudnám, miért rohannak el így a hétvégék...

Szeretnék minden "aggódó" olvasót megnyugtatni: sem a holland huligánok sem pedig az ISIS nem fenyegeti, s nem fenyegette egészségemet, max. az influenzajárvány vagy a képen látható kalóriabomba, melyet pár nappal ezelőtt fogyasztottam el kedvenc utcámban (a via dei Coronari-n), mely a háttérben kicsiben látható Angyalvárhoz vezet.

Szóval bár valóban nem épp emberi módon viselkedtek csütörtökön a holland szurkolók (akik a Roma-Feyenoord európai kupameccsre érkeztek), azért a felkészületlen olasz hatóságokat is terheli a felelősség a kikalakult helyzetért, rongálásért. Az pedig, hogy arról beszélnek, hogy milyen sok szemetet hagytak itt e vandálok, azt egyenesen maguknak köszönhetuk, ugyanis alig van szeméttároló a városban, s ez a turizmus egyik központjában megengedhetetlen. Na majd esetleg az ISIS elviszi a szemetet - egyes keserédes komment szerint - reagálva arra a témára, hogy Róma terrorfenyegetéssel veszélyeztetett. Lehet, hogy így van, ám én ezt a mindennapokban nem érzékelem, max. a folyamatosan dudáló, Schumacher módra vezető autósok jelentik a veszélyt az egyszerű járókelőre.

Időközben befejeződtek az idei farsangi ünnepségek is a héten, én az utolsó napon, kedden néztem körbe a színes, maskarába öltözött kavalkádba. Mókás felvonulás volt a piazza di Spagna - piazza del Popolo között, valamint a Fori Imperialin különböző zenekarok szórakoztatták a nagyérdeműt a verőfényes napsütésben. Ide ugyanis - bár olykor óriási zivatarokkal - már megérkezett a tavasz, legalábbis a hőmérő higanyszála erről árulkodik.

Vasárnapi Istentiszeteleten befejeztük Jónás könyvének tanulmányozását, a lelkész pont azt fejtegette, hogy milyen fontos elhívásunk van a város irányába, szeretve, tisztelve azt, a benne lévő embereket:
https://www.youtube.com/watch?v=vGDdrg_QBTs

Neked ki felé. hol van az elhívásod? Amennyiben sikeres vagy, hogyan kezeled a sikert?

Noha túlságosan is kereskedelminek ítélem a Bálint napot mióta egyesültállamokbéli testvéreink bevezették a "szerelem ünnepét" - már csak azért is, mert szerintem az 1. karácsony illetve Húsvét óta láthattuk a Szerelem Igazi erejét, ünnepét - gondoltam, hogy írok egy bejegyzést, ugyanis pár hete az esős Rómában az alábbi World "Press Év fotója" díjgyanús képet sikerült készítenem, mely jelzi, hogy itt még a kátyúkat is lehet szeretni, avagy a kátyúk is szerelemért kiáltanak.

Ahogyan Isten is minden nap megbocsátó szeretetét árasztja ránk, ahogyan arról az 1 héttel ezelőtti prédikáción is szó volt Jónás könyvének 3. fejezetének tanulmányozása során. 
Ez a szerelem a kegyelem által tapasztalható, élhető meg, ha az ember bizalommal, örömmel odafut vagy éppem bűneit megvallva odasétál Istenhez bocsánatát kérve.
Akit érdekel az olasz nyelvű prédikáció, itt meghallgathatja:

https://www.youtube.com/watch?v=oPSd5d6kxpQ

Szabadidőmben, mivel tél van, most pár film is a programtervezetbe került, láttam a az "Imitation game" c. remek alkotást (szerintem Oscar gyanús) valamint a nagy klasszikus "Az ördög ügyvédje" c. filmet annak ellenére, hogy filozófiám szerint nem nézek olyan filmet, melynek főszereplője az ördög. Nem (csak) vallásos szempont vezérelt ebbéli döntésemben, hanem felkavar, rosszul alszom tőle... (Vagy az talán a filmnézés előtt elfogyasztott Nutellamennyiségnek köszönhető?!(fenti kép ábrázolja azt a 3kg-os Nutellát, amiből lakomáztunk 1 komplett vacsora elfogyasztása után:)))
Nagyon jó film amùgy, érdekes kérdéseket boncolgat, Al Pacino zseniális C. Theron gyönyörű, s annak ellenére hogy kissé kiszámítható, mindenképp korszakalkotó film (volt anno).

Ah igen: ezt még szívesen csinálom: vacsoraesteket szervezek haverokkal:) Múlt héten "spaghetti alle vongole" volt a terítéken, tegnap pedig én főztem a legendás "carbonara speghetti"-t:)). Ezek jó alkalmak kikapcsolódásra, beszélgetésre, vacsorapartnerek jobb megismerésére.

Ezen kívül rendületlenül járom a várost újra meg újra megcsodálva ennek a városnak történelmi gazdagságát....Ezen a héten épp 2 amerikait (egyesültállamokbelit) kalaúzolok, viccesek, kedvesek, fiatalok, energikusak.:) Így látatlanban is teljesen el vannak ragadtatva Magyarországtól (legalábbis tőlem - teljes joggal - illetve a kolbász-szalámi duótól, valamint a pálinkától:)))

Pár napja kilátogattam sokadmagammal a Stadio Olimpico-.ba, ui. 1 haverom - aki magát nagy Róma szurkolónak vallja - még sose volt kedvenc csapatának meccsén, így felajánlottam, hogy menjünk el a ROMA-FIORENTINA meccsre. A "B" középbe vettük a jegyet, s a szakadó eső ellenére megtelt a stadionrész, mint később kiderült mindhiába. Én ugyan jól szórakoztam, énekeltünk, buzdítottunk, ám a csapat kikapott, mégpedig simán 2-0 lett a végeredmény. Mondjuk ebbe a szektorba tényleg római nép legalja, legmocskosabb szájú 1%-a látogat el, így azt hiszem továbbra se leszek rendszeres stadionlátogató

Nos ezt is csinálom szabadidőmben. Nyilván az INTER meccseit szívesebben nézem, így tegnap estére projektoros meccsnézést szerveztem szicíliai barátokkal, csapatom 3-0 arányban lelépte a Palermót, azonban az est fociviccfénypontja az Afrika kupa döntőjének komikus 11-es párbalya volt. Aki látta, érti miről írok, aki nem, annak csupán annyit, hogy végül 9-8ra nyert Elefántcsontpart, a kapusuk azonban többször megsérült majd feltámadt a 11esek során, végül ő döntötte el találatával a kupa sorsát.

Most távozom haza munkahelyemről, filmestet tartok, ugyanis 1 kedves római ismerősöm nekem ajándékozott 1 projektort, s kipróbálom, hogy működik-e!:)

Páran érdeklődtek, hogy mit is csinálok amikor nem dolgozom, nem a gyülekezeti munkákat végzem. Nos mindenképp része itteni kis életemnek (s amúgy az olasz életvitelnek) a heti kb. 2 focimeccsnézés, filmnézés (legutobb a MEMENTO c. filmet láttam, nem rossz de azért van jobb Nolan film is:)! Ezenkívül bolyongás a városban fagyizva, pizzázva, ám ezek valóban a mindennapok részei.

Álljon ehelyütt 1 képeslapcsokor az elmúlt hét programjairól, elég eseménydús héten vagyok túl.

Szombaton pl. egész napos kirándulást szerveztem 1 ókori etruszk városba: SUTRI-ba. Nevével ellentétben absz. nem putri, sőt, igencsak aranyos kisváros. Azért is ez lett az úticél, mert egyik épitészmérnök lakótársam ebből a városból készítette diplomamunkáját. Riogattak mindenféle esővel (ami amúgy folyamatosan jön az égből lassan 1 hete…), mégis úgy döntöttünk, hogy nekivágunk a túrának, s a város megháláta a bizalmat, ti.napsütéses meleg fogadott minket, így az amfiteátrumot gond nélkül másztuk meg (fenti kép is ekkor készült, s én is rajta vagyok!:) ), majd barangoltunk, mindenféle templomot, óvárost megnéztük, s amikor megéhezve betértünk egy BAR-ba, akkor kezdett esni. Ám ez nem szegte kedvünket, s tovább nézelődtünk (hisz nem vagyunk cukorból, nem úgz mint a legtöbb római, aki pár csepp esőtől megijedve otto marad(t) ), majd élményekkel gazdagon hazabuszoztunk, ami külön szívrohamos élmény, tekintettel arra, hogy itt minden buszvezető Forma 1-es pilótának képzeli magát…

Múlt héten elkezdődött, a héten pedig folytatódott a házicsoport (olasz nevét lásd a címben), ahol én vagyok az egyik vezető. Immáron 4 ilyen van a gyülekeyetben a tavalyelőtti egyhez képest ez nagy s örömteli változás.

"TRAM 19"-nek neveztük el magunkat, ugyanis a csoport tagjai a 19-es villamos vonalán laknak, sajnos nem egy földrajzi tájegységhez tartozunk, de így legalább tudtunk pár vicces fényképet készíteni a villamoson az 1. alkalom után:)

Ezek olyan kis csoportok, amelyek átlagosan 3x találkoznak egy hónapban, s egy bibliai könyvet tanulmányozva próbálják Istent, egymást jobban megismerni. A cél, hogy az egyre nagyobb gyülekezetben senki ne vesszen el, hanem tagja legyen egy kisebb csoportnak, ahol lehetőség nyílik egymás jobb megismerésére, barátságok alakul(hat)nak. Mi papíron kb. 20-an, egy alkalmon átlagosan 15-en vagyunk, 6-7különböző nemzetből, de kizárólag az olasz nyelvet használva.:)
Húsvétig Jakab levelét fogjuk tanulmányozni, ami talán a Biblia egyik leggyakorlatiasabb levele. Tegnap máris nagyszerű kérdések, parázs vita alakult ki, azt hiszem nem fogunk unatkozni. A legnagyobb kihívás, hogy félig új csoport alakult, hiszen páran elhagyták a várost (lejárt a küldetés, véget ért az Erasmus), ez nehezíti a mélyebb kapcsolatok kialakulását sajnos.
Általában szerda esténként találkozunk (olykor nagy sajnálatomra, ugyanis ezen esetben fociestek kilőve...), az első fél óra az evésről szól, aztán 1óra induktív Bibliatanulmányozás majd a végén 30 perc "levezetés", avagy prébáljuk egymást jobban megismerni.:)

Ezen kívül kedvenc focicsapatom meccseinek nézésével múlattam az időt illetve jártam lelkesen a várost pár Budapestről érkezett ismeretlen ismerőssel megmutatva nekik a város kincseit, finomabbnál finomabb éttermeit (halas-tésztás-húsos pizzás helyek, borozók).
Jó kis időtöltés ez is, ha bármely kedves olvasó kilátogat, személyesen is megtapasztalhatja:)
Lehet, hogy ezzel kellene hivatásszerűen foglalkoznom… Ki tudja…

Egyéni csendességeim során a római levelet tanulmányozom, ami nagyon aktuális jelenlegi lelkiállapotomra, főleg az 5-8. fejezetek. Aki kiváncsi, olvassa el EGYBEN, nagyon érdekes olvasmány….

Vasárnap pedig elkezdtük Jónás könyvének tanulmányozását, izgalmas "utazásnak ígérkezik, aki meg akarja hallgatni az 1. fejezetről szóló alkalmat, annak íme a link:
https://www.youtube.com/watch?v=uFQQ0nvTdQQ&feature=youtu.be

A múlt hét többnyire munkával és esti váratlan ám kellemes találkozókkal, (munka)vacsora megbeszélésekkel telt. Megpróbáltam ismét felfedezni a város szépségeit: voltam a még mindig karácsonyi pompában tetszelgő Szt. Péter téren (fenti kép is itt készült: betlehemi jászollal, karácsonyfával - akit érdekel, február másodikáig élőben is megtekintheti),  a Colosseum is megvan még (bár továbbra is romos),  a Forum Romanum továbbra is lélegzetelállító, s a Piazza Navona is kezd új fényt nyerni szememben. Mégis talán a kivilágított Angyalvár tetszett a legjobban, igazán magával ragadó a bely ROMAntikája (csak hogy 1 gyenge szóvicc is jellemezze bejegyzésem).

Mégis a hét csattanója a vasárnap volt, ugyanis 3. születésnapját ünnepelte a gyülekezet egy egész napos partyval. Jò volt, de nagyon fàrasztò egyben, "öreg" vagyok én màr ehhez...

A lelkész beszélt az elmùlt évekről, volt bőven ok a hàlaadàsra (1 helyett 4 házicsoport, új hely, CD, sok új tevékenység), aztàn felvàzolta a jelent, s a jövőbeli terveket. Ennek keretében új gyülekezeti alkalmazottat jelentett be -félállásban, egy mobilalkalmazás lesz elérhető pár héten belül, változik a házicsoportok strukturája, stb.!

Az erről készült teljes videót itt lehet megtekinteni:

https://www.youtube.com/watch?v=9308uOz-KYk
Szóval van-lesz teendő bőven.

Volt persze ezután nagy ebéd olasz módra, torta, "spumante", a végén pedig egy "open mic" keretében bárki elmondhatta, hogy milyen emlékei vannak, miért szeret ebbe a gyülekezetbe járni. Majdnem 20-an osztották meg röviden gondolataikat, az egyik kulcsszó a család(ias) kifejezés volt.

Buon compleanno Chiesa Evangelica San Lorenzo!

Túl vagyok lassan az 1.héten, kezdek visszarázódni a római élet speghettifergetegébe, bár az első pár nap még a “jet lag” okozta nehézségek kozmetikázásával telt.:)
Az első 2 zombi munkanap után alvókúrát vettem, parkba mentem (fenti kép is ekkor kelt), olvasgattam, elmélkedtem az élet nagy dolgairól, készültem a pár nap múlva induló házicsoportra (ahol Jakab levelét fogjuk tanulmányozni április elejéig), s természetesen elfogyasztottam az év 1. fagyiját, amiről csak annyit jegyeznék meg, hogy a Menyországban biztos olaszok fogják készíteni a “gelato”-t – s azt hiszem ezzel mindent elmondtam:).

Aztán vasárnap reggel elindult a templomi henger: beindult (számomra) a gyülekezeti élet. Mindenki nagyon kedvesen fogadott, ugrott a nyakamba. Jó olyan helyre visszajönni, ahol várnak, szeretnek. Nekem abban a kiváltságban van részem, hogy két ilyen hely is van életemben: OTTHON (azaz Budapest), s itten (azaz a római gyülekezet).
Az érdekes és gyakorlatias alkalmat (alapige Péter I. levele 4. Rész 7-11.vers) itt lehet meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=MCpExz-ekMk (nyugi, nem kell feltétlenül olaszul tudni hozzá, ugyanis 1 amerikai vendégtanító beszélt 11-én – angolul:))

A nap további része a fociról szólt: koradélután a klasszikus labdarúgásról (kedvenc csapatom 3:1-re diadalmaskodott, majd a római derbyt tekintettem meg lazio szurkoló-őrült lakótársammal) a késődélután-éjszaka pedig az amerikai tojáslabda fociról (röviden NFL:)). Jó kis móka volt, ám végére úgy elfáradtam, mintha én magam sportoltam volna egész nap (pedig közel sem volt így, annak ellenére, hogy szükség lenne rendszeres testmozgásra:))

Hogy mi is tulajdonképpen, mit is jelent fenti bejegyzés cìme?

Ez tkp. Isten nagy, kényeztető Szeretetének újabb megnyilvánulása gyülekezetünk (tagjai) felé. 
Történt ugyanis a tavalyi esztendőben, hogy gyülekezetünk egy idősebb tagja odament a zenekar (dicsőitőcsapat) vezetőjéhez, s el akarta kérni a csapat dalait mp3, CD formátumban, hogy hallgathassa autójában. Szerény, alázatos vezetőnk elmosolyodott mondván: ez bizony lehetetlen, ugyanis íly módon nincsen lehetőség a dalok meghallgatására. 
Egy héttel később kapott egy felajánlást: Isten valaki szìvére helyezte, hogy tàmogasson egy projektet, hogy készítsen a csapat 1 CD-t. egy névtelen-neves felajánló támogató finanszírozása által. Dicsőitővezetőnk levegőt is alig kapott a meglepetéstől-örömtől, mely e hír hallatán átjárta nagy àlmànak esetleges realizàlòdàsa hallatàn.

Ebből, közel 1 éves, odaszánt munka után született meg ez:

http://hopera.weebly.com/chi-siamo.html

Akinek van kedve meghallgatni, megvásárolhatja a CD-t (részletekért irhattok privát levélben) vagy le is tölthető Amazonon, iTunesen Google Playen.

Jó zenehallgatást!