HTML

KudaRóma

Friss topikok

Címkék

2013.05.11. 00:54 KudaRóma

Áprilisi képeslapok-8. rész

img-20130426-wa0005_1368226225.jpg_800x600

Fenti képen a romantikus (és sajnos elmosódott) Ponte Milvio látható, melyet a szerelmesek hídjának is neveznek, s a sok római hősszerelmes ide megy "lelakatolni szerelmét", Róma város főpolgármesrere meg serényen játsza a lakatölőt, időközönként eltávolítva a syerelem eme záros bizonyítékát. 

Amikor én itt voltam csupán 4 magyarral találkoztam, egy baráttal pedig épp skypeoltam (igen, ezt is lehet velem, ha akartok:)), szóval nem feltétlen a szerelemről, mintsem a csodás kivilágításról, kilátásról marad emlékezetes (persze a mi gyönyörű Lánchídunkhoz képest ez smafu)!:))

komment

2013.05.11. 00:49 KudaRóma

Áprilisi képeslapok-7. rész

2013-04-25_20_27_08_1368225687.jpg_2560x1920

Hétköznapi életet élek egy nem hétköznapi városban: futball (BL) meccseket nézek haverokkal sörözés és óriási kajálások közepette (saját csapatom vergődésén kívül, melyet minden héten megszenvedek idén az egyetlen „párharc” a Barcelona-Bayern Munchen csata volt, amit láttam, mely inkább hasonlított edzőmeccsekhez mintsem BL elődöntőhöz…Nagysikerű, múltú csapatom természetesen mindkét fenti csapatot kenterbe verte…anno!:)). Ezenkívül Bibliaórára, angol nyelvtanfolyamra, munkába, templomba, parkokba járok (fenti kép, melyen a kivilágított Szt. Péter Bazilika kupolája látható pl. az április 25-i nemzeti ünnepen készült, egy átdolgozott nap után). Gyönyörű parkok vannak itt Rómában, és sokat még „fel sem fedeztem”…

komment

2013.05.06. 01:46 KudaRóma

Áprilisi képeslapok-6. rész

028_1367797477.jpg_1024x681

Az április 20-i hétvége is sok érdekességet tartogatott.

Szombaton a lelkésszel, feleségével s a gyülekezet „gondnokával” elmentünk az olaszországi ALIANSZ  Szövetség éves közgyűlésére (ez a szervezet tömöríti az evangéliumi, protestáns gyülekezetek nagy részét Itáliában). Érdekes nap volt ez minden szempontból...de főleg azért, mert imét világos volt: inkább az aktív munkának van értelme, mintsem a kis hatalmi "harcoknak", amit az emberek sokszor egymás ellen vívnak. Főleg mert ilyenkor eltávolodik "A CÉL", mely mindannyiunk közös célja kell(ene), hogy legyen: minél több embert elvezetni Istenhez Jézus Krisztuson keresztül, a Szentlélek által:)), aki pedig már elfogadta ezt a kegyelmet, azt segíteni járni azon az úton, melyet Isten rendelt számára.

 

Mivel megérkezett a jó idő, eljött a szabadtéri programok időszaka is. A közgyűlést követő vasárnapon "Ariccia' településére látogattunk el Istentisztelet után, hogy egy jóízűt együnk-igyunk, s nagyot sétáljunk Castel Gandolfo tópartján. Nagyon kellemes nap volt, 25-en voltunk (fenti csoportképe a társaság egy része szerepel), sok új embert tudtam megismerni ezen a napon, s megállapíthattam: az olasz konyha nemcsak tésztaételekben gazdag, de sok húsfajta és tejtermék gazdagítja a gasztronómiai repertoárt. Nem beszélve a kiváló vörösbor felhozatalról...:)

komment

2013.05.02. 22:19 KudaRóma

Áprilisi képeslapok-5. rész

2013-04-15_21_39_49_1367452250.jpg_2560x1920

Életérzés április közepén:

sétálok épp kedvenc egyik kedvenc kerületemben, melyről már meséltem több alkalommal is (Trastevere), amikor egyszer csak egy pékségből „mennyei illat” árad, s éri el orromat. Betérek hát a sütödébe, nézelődöm. Nem voltam különösebben éhes, azonban annyira csábító volt minden, hogy par perc után kértem egy "pizza rossa"-t, mire a pék kifakad mondván: „Elég! Bezártam! Haza akarok menni!" Megértve ès együttérezve fáradtságával szomorúan, ugyanakkor illedelmesen elköszönök, szép estét, jó pihenést kívánva. Közben egy „német vándor” is betért az üzletbe, ő persze tőlem kért (tolmácsi) segedelmet, melyet meg is kapott (angol nyelven) tájékoztattam, hogy itt bizony nem fog ma este jóllakni… 

Elkezdek kifele menni, amikor is utánam szól a pék mondván: „ne menjen sehova, mondja, mit adhatok?" Az eredeti „pizza rossa” elképzelésnél maradva rendelem egy szeletet magamnak, egyet pedig hamburgi újdonsült ismerősömnek. A pék leszeli az utolsó nagy szeletet (majd fel kilós volt), mire én remegve előre az ártól (a kiírás szerint 1 kg ilyen pizza 10 Euro…) megkérdem tőle: „mivel tartozom?” „1 €”- érkezik a válasz. Nem akartam hinni a fülemnek, de boldogan és pizzaszelettel a kezemben távoztam, a német srác is kételkedve adta át a pénzérmét, de miután rájött, hogy nem a „kész átverés” c. sorozat „áldozata”, utánam jött, hogy megköszönje a közreműködést.

 

Pár percnyi csevej után elváltak útjaink, leültem 1 kis lépcsőfokra s csodáltam a kerület csendjét, színeit (fenti kép is itt készült).

 

Fenti történet számomra Isten gondoskodásának egy újabb megnyilvánulása, ugyanis aznap eléggé lehangoló híreket kaptam, semmihez nem volt kedvem, elég depis hangulatban voltam, de Isten látván ezt nem hagyott egyedül, hanem kedvesen „átölelt”, s gondoskodott rólam.

komment

2013.05.02. 01:19 KudaRóma

Áprilisi képeslapok-4. rész

2013-04-14_20_05_20_1367449595.jpg_2560x1920

Április második hétvégéje nemcsak a foci és egy megtérés miatt marad emlékezetes, hanem mert vendégül láthattam egy kedves angol ismerősömet, s egy egyszerű, de nagyszerű rakottkrumpli és egy üveg jófajta magyar vörösbor társaságában vitattuk meg életünk és a világ eseményeit. Mókás volt váltogatni az olasz és angol nyelvet, ugyanis a nothingami srác nem mindig találta a megfelelő olasz kifejezéseket én pedig az angolt, így egy mixet alkottunk.:)

 

Este egy zongora hangversenyre mentem, melyet Róma egy régi de nagyon szép protestáns templomában tartottak (fenti kép is itt készült). Előtte – mivel elkezdődött a fagyi időszak – az egyik leghíresebb római fagyizóban küzdöttünk életünkért és egy adag fagyiért, utána pedig a Campo dei Fiori-n éltük az olasz fiatalok mindennapjait egy sörrel a kezünkben, s filozofálgattunk az élet értelméről (zárójelben jegyzem meg, s próbálom kiírni magamból a sörárak brutalitását: egy 0,33-as Heineken 5 Euro ezen a környéken…)!

komment

2013.04.29. 19:32 KudaRóma

Áprilisi képeslapok-3.rész

005_1024x768_1367193711.jpg_1024x768

Ez a lassan véget érő szeszélyes hónap sok „mókát és kacagást” is tartogatott.

Ennek egyik eseménye volt, mint már említettem, volt egy focikupa (április 13-án), melyen részt vettünk pár haverral (fenti kép is ekkor készült, még az 1. meccs előtt, amikor már mindenki pesszimista még mindenki optimista volt…).

Végül 2 meccsen 2 vereséget szenvedtünk, eléggé össze-vissza, taktika nélkül játszott a csapat, én persze nagyon kiváló teljesítményt (és szerény viselkedést) nyújtottam, végül a pályán eltöltött percek átlaga alapján csapatom (egyik) legjobbja (és legszerényebbje) voltam annak ellenére, hogy csak kapufáig jutottam. Most először nyílt alkalmam aktívan játszani kedvenc sportom, mióta itt vagyok Itáliában, vicces volt, hogy mennyire más a „futball kultúra” itt, mint otthon, még így kispályán is…: most már világos, hogy miért négyszeres VB győztesek e csodás sportágban kedves spaghettikedvelő brátaim.:)

 

Ennek a délutánnak az is érdekessége volt, hogy egy pár nappal korábban megismert fiatal amerikai házaspár férfi tagja odajött hozzám (akkor találkoztam/beszéltem vele életemben harmadszorra) mondván: úgy hallotta szállást keresek május hónapra. Nem tagadtam, hogy valóban ez a helyzet, mire azt mondta, hogy mivel ők május 2. napján hazamennek feleségével pár hónapra, odaköltözhetek hozzájuk májusra (vagy akár addig míg vissza nem jönnek augusztus elejéig), s csak a rezsiköltséget kellene fizetnem.

Mondanom sem kell, hogy meglepődtem, de egyben nagyon megörültem e lehetőségnek, nemcsak azért, mert ez a lakás állítólag jóval nagyobb és szebb, mint ahol most vagyok (bár ezt is eléggé szeretem:)), nemcsak azért, mert olcsóbb is lesz, mint a jelenlegi, hanem főleg azért, mert egy olyan valaki ajánlotta fel, akivel eddig tényleg háromszor találkoztam…! Ők is keresztyének, s hallották, látták, hogy szükségben „szenvedek”, ezért felajánlották ezt az átmeneti lehetőséget nekem, s egy másik srácnak (így már azt is tudom, hogy lesz 1 lakótársam, aminek szintén örülök:))

Szóval csak meg akartam osztani, hogy Isten milyen csodálatos módon gondoskodik tényleg hónapról-hónapra lakhatásomról! Nagyon sokszor eszembe jut a bibliai Ábrahám személye, akinek élete, története meghatározó szereppel bírt 2013. január 15-i visszajövetelem tekintetében. 

komment

2013.04.29. 10:54 KudaRóma

Áprilisi képeslapok-2.rész

Nagyon klassz volt ebben a hónapban mindegyik vasárnapi Istentisztelet.
Április 7-én egy kolumbiai vendégtanító érkezett egy „egyszerű” de szívig hatoló tanítással mégpedig azon a történeten keresztül, amikor Jézus a vízen jár, közeledik a viharban lévő tanítványokhoz, akik először megijednek, félnek, majd egyikük (Péter) kéri, hogy hadd sétáljon oda Jézushoz. Ez meg is adatik neki, de amikor nem CSAK Jézusra néz a vízen sétálva, hanem rádöbben, hogy ami történik fizikailag lehetetlen, elkezd süllyedni, ám Jézus nem hagyja magára, hanem kihúzza Pétert a vízből, s együtt sétálnak vissza a hajóba. Nyilvánvaló az üzenet: mindig Jézusra nézni, bármilyen „vihar” (nehézség, gond, emberi megpróbáltatás, betegség, lehetetlen helyzet) közepette vagyok, mert vele még (fizikai) lehetetlenség is lehetséges. A „hajóban maradás” lehet, hogy biztonságosnak tűnik, de ez csupán csak látszat. Ha nem lépek ki a hajóból, sosem fogom megtapasztalni Isten csodáit, jó cselekedeteit, melyeket elkészített nekem, hogy azokban járjak (ld. Pál Efézusbeliekhez írt levelének 2. része 8-10. versei)  Ám ha ki is lépek (ami már egy lépés a Benne való hitben) de a körülményekre figyelek, akkor elsüllyedek…! Azonban a kegyelem még ennél is nagyobb, mert Jézus nem hagy megfulladni, hanem kiemel, majd velünk együtt folytatja a vízen sétálást (!!)
Az üzenetet követően az egyik lány, aki már hetek-hónapok óta gondolkozott, küzdött, keresett, teljesen megnyílt Istennek, s úgy döntött, hogy attól a naptól ő Jézussal akar együtt sétálni (a vízen). Ezt megünnepelve rögtön előkerült egy üveg pezsgő, melyet koccintás után együtt fogyasztottunk el (meg is jegyezte az egyik srác, hogy ez az ő angliai gyülekezetében lehetetlen lenne..:)), hisz nagy volt az öröm az egész közösségben.

Az április 14-i alkalom aztán ismét csodálatosan sikerült, ugyanis egy másik lány is, aki sok kérdéssel, kétséggel, hitetlenkedve érkezett pár hete úgy döntött, hogy felkéri Istent, legyen élete UR-a, csináljon Vele amit akar. Nem mondom, bátor bejelentés, felszólítás, de életre szóló, az is biztos. Ismét előkerült az üveg pezsgő, s ismét örömmel koccintottunk az újabb lélek újjászületése alkalmából (mondtam is a srácnak, aki az Úrvacsorával foglalkozik, hogy ezek után nemcsak 1 üveg bort kell vinni, hanem 1 üveg pezsgőt is érdemes mindig behűtve tartani):))

Április 21-én a pünkösdről prédikált a lelkész, arról, hogy a Szentlélek milyen fontos és elengedhetetlen életünkben ahhoz, hogy megértsük Isten szavát, akaratát, tervét-célját életünkre nézve.

A tegnapi (április 28-i) alkalom pedig egy családias vasárnap volt bizonyságtételekkel. Különleges alkalom volt abból a szempontból is, hogy a lelkész "házon kívül" volt, így a "magunk urai" voltunk. A dicsőítőcsapat egyik tagjának bevezetője után (aki a teremtésről beszélt, annak életünkben betöltött fontosságáról) hárman tettünk tanúbizonyságot arról, hogy Isten milyen kézzelfoghatóan jelenik meg életünkben. Először az a lány beszélt, aki április 7-én döntött úgy, hogy „új életet kezd”. Nagyon jó volt Vele együtt, újra átélni, meglátni döntésének hátterét, hogy hogyan is került közénk (interneten talált rá e gyülekezetre, mint annak idején én is:)), milyen küzdelmei voltak, milyen kérdések foglalkoztatták, s hogy végül miként kapott "új életet".
Majd egy srác folytatta s beszélt arról, hogy Isten hogyan gondoskodott-gondoskodik róla csodálatos módon (annak ellenére, hogy szállás-munkahely nélkül érkezett Rómába tanulmányai befejezését követően). Elmondta, hogy sok nehézségen ment keresztül (betegség, munkanélküliség, közeli családtag elvesztése), de mindezek ellenére végig érezte Isten jelenlétét életében, Ő az, aki ad és elvesz. De mindig vele van. A 23. Zsoltáron keresztül mutatta be ezt a fajta gondoskodást, amit megél, megélt. Ez így hangzik:

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.”

Végül én beszélhettem a keresztségről (bemerítkezésről), annak életemben való fontosságáról, jelentőségéről. Hosszú évek „ellenkezése” és makacs ellenállása után én is úgy gondolom, hogy ez fontos és látható, kézzelfogható jele annak, hogy kinyilvánítom: „Hozzá tartozom, Ő az Aki megtisztít, átmos, elveszi bűneimet, s annak összes terhét”.
Jézus maga is bemerítkezett, s ezt a parancsolatot hagyta tanítványainak, mielőtt felment a Mennybe. Kívánom mindenkinek, aki hisz Benne, hogy tegye meg ezt a nem csupán tradicionális cselekedetet, mert életre szóló élmény.

komment

2013.04.28. 23:53 KudaRóma

Áprilisi képeslapok-1.rész

Mivel szinte „behozhatatlan hátrányba” kerültem az idővel szemben, egy huszárvágással arra gondoltam, hogy (legalábbis egy ideig) változtatok blogom stílusán. Szeretnék inkább „képeslapokat”, életérzéseket megosztani a kedves olvasóval, mely olykor lehet, hogy vissza fog csúszni a hagyományos blogformátumba.

Az április mindenképp a „hazai ízek” újraélésével kezdődött, ugyanis kedves unokahúgom érkeztével drága Édesanyám főztjét újfent megízlelhettem. Félreértés ne essék: nagyon szeretem az olasz konyhát, de itt nem lehet főzeléket, rakottkrumplit, lecsót és egyéb finom hazai ízeket találni.:)

Első hetem tulajdonképpen egy iskolai kirándulásra hasonlított, ugyanis már említett unokahúgomat és barátait kísérgettem a városban igyekezve olyan helyeket (is) megmutatni nekik, melyeket „halandó turista” nem láthat. Nekik köszönhetően eljutottam a római operába, mely természetesen nem olyan szép, mint a budapesti, nem is olyan híres, mint a milánói, de mégiscsak egy olyan látnivaló, ami eddig hiányzott a repertoáromból.:)Trastvere mesés világába kalaúzoltam el egyik este a csapatot, egy másik este pedig az esti város fényében fürdőztünk.

Mivel a drága kishölgy szeretett volna valami eredeti hamisítvány Gucci vagy Dolce Gabbana terméket hazavinni, egy fél napunk azzal telt, hogy ilyenre „vadásztunk”. Nem mondom, hogy veszélytelen volt a „küldetés”, de végül sikerrel jártunk, s mindenki boldogan hagyta el a vásárlási csatateret. :))

Mint már említettem április elején 7. római lakóhelyemet avattam fel, szeretek itt lenni, egyedül lakom az „Afrika negyed” közepén, mely egy igen jó környék, s tényleg jutányos lakbért fizetek ezért az itt töltött egy hónapért. No azért itt sincsen kolbászból a kerítést (nemcsak azért, mert nincs kerítés), de minden nap hálás szívvel térek haza, ugyanis van hova „hazamennem”, megvan a kis kialakított világom.

Vannak már „szürkének nem mondható”, de bejáratott hétköznapjaim, melyek többnyire munkával telnek (erről esetleg egy későbbi bejegyzésben többet írok), az idő többi részében a gyülekezeti teendőket intézem, angol órára járok, a várost fedezem fel, Bibliaórára készülök, olykor pedig főzőcskézem, borozásokat-sörözéseket szervezek, focimeccset nézek (igaz ebből utóbbi időben egyre kevesebbet sajnos…)! 

komment

2013.04.23. 01:33 KudaRóma

nincsközlemény- 2013 április

Sajnos (??) idő, energia, kedv hiányában igencsak elmaradoztak bejegyzéseim, de ígérem, ha lesz újra idő-ihlet duó, fogok naplózni, de most más módját kell a kapcsolattartásnak előnyben részesítenem.

Most csak annyit, hogy jól vagyok, a munka, melyet 4 hete kezdtem - egyelőre - tetszik: járom a várost, emberekkel beszélek, befektetési lehetőséget javaslok nekik, s jogi háttérmunkát is végzek (kis részben).  Egy évre írtam alá, 3 hónap elteltével meglátjuk..

Az idő kezd nyárias lenni (valahol útközben elveszett a tavasz...).

Ezen kívül áprilisban voltam focitornán, Ratzinger ex-pápa rezidenciája mellett egy hétvégi túrán, Trastverében "romantikus" esten, evangéliumi-gyülekezeti találkozón, hangversenyen, meccsnézésen, stb...esetleg ezekről egyszer bővebben...Vagy sem :)  
 
Most úgy néz ki, hogy lesz szállásom nyár végéig (bar egyelőre fogalmam sincs, h. május 1-től hol fogok lakni, de 1-2 felajánlás van:)). Gyülekezeti téren is egyre több a tennivaló, ezt szeretem csinálni. 
Számomra még ma is hihetetlen az a bizalom, melyet a lelkésztől kapok, igazán ugy látom, h. megkaptam azt Istentől, amire sok vágytam: 1 kis templomi közösséget, ahol tevékenykedem majdnem mindenkit ismerek, ahol a lelkésszel lehet beszélni, ahol Isten jelen van a Szentlelke által, noha itt sincs kolbaszbol  kerites:), de nyitottsag, fiatalossag, Jezust megismertetni vágyás van az emberekben, s ez uj erőt ad.
 
Isten hűségét annak ellenére tapasztalom meg, hogy tényleg meg sem érdemlem azt a sok szeretetet amit kapok Tőle (valószínűleg ez a kegyelem:)), tanulom az ajándékok, felajánlások elfogadását, nem kell mindig mindenkinek mindent viszonozni, egyszerűen csak elfogadni. 
Ezeket tapasztalom hónapról-hónapra, főleg akkor, amikor nem tudom mi fog következni, nem látom  kovetkező lépést , ekkor Ő válaszol s gondoskodik.  
Csak nekem kell(ene) jobban Rá figyelnem, olvasnom a Bibliát, remélem tudok ebben is fejlődni.:)) de sajnos eléggé elfoglaltnak tettem magam ("Mártáskodom"), avagy arra fogom, h. nincs rá időm, mondván sokat kell tevékenykedni (am valójában néha csak ülni kéne s olvasni, azaz "Máriáskodni":))
Órákon át tudnék mesélni, de fáradt vagyok, aludni is kell, így zárom soraim.:))

komment

2013.04.12. 23:54 KudaRóma

Húsvét (03.31.-04.01.)

Mivel senki nem „lelkesedett” a napfelkeltenézéses ötletemért (mely szerint a húsvéti napfelkeltét nézzük meg együtt- itt azt hiszem inkább a naplementét nézik szívesen:)), ezért a szokásos 10 órai érkezéssel kezdtem vasárnapomat, mely azonban az óraátállítás miatt sokkal fárasztóbb volt, mint eddig.

Az alkalom egy meghitt, csendes, családias, Jézus feltámadását egyszerűen, de nagyszerűen megünneplő húsvéti alkalom volt, központi mondanivalója pedig a kereszt nagysága, fontossága. Ezen a vasárnapon én is lehetőséget kaptam, hogy kiálljak a gyülekezet elé, s buzdítsam az embereket, valamint az áldást is én mondhattam. A vicces az volt, hogy az áldás Igéjeként ugyanazt az Igét választottam, mint amit a lelkész is Igehirdetésének egyik alapjaként. Ez a helyzet nem először fordult elő, pedig az alkalom előtt nem beszéltünk össze!:)

Lehet, hogy még az előző esti film hatására nagyon megérintett az alábbi hasonlat, melyet a KÉZ fontosságáról olvastam a húsvéti Mai Igében: Egyszer egy híres sebész azt mondta, hogy: „ Majd minden nap csodálatos kezekkel dolgozom… ám az évben egy nap különleges jelentéssel bír… Amikor az egész világ a Nagyhetet ünnepli… én Jézus kezein gondolkodom… azok a kezek, amelyek annyi jót tettek, egy napon át lettek szegezve egy durva vassal… a római kivégzõosztag emberei keresztülszúrták a csuklón, épp a kéztõcsontnál, ahol az ujjakat mozgató inak haladnak és a középsõ ideg… ez a kezet megbénította, és karomszerûen összerántotta, Jézus pedig nem kapott semmilyen fájdalomcsillapítót… Késõbb az egész testsúlya kezeire nehezedett, így még több szövet roncsolódott, és még több vért veszített. Volt vajon valaha ennél kétségbeejtõbb kép? A tanítványok, akik abban reménykedtek, hogy õ a Messiás, elbújtak a sötétben és szétszéledtek.” Ám nem ekkor láttuk utoljára Jézus kezeit! A Biblia azt mondja: „…amikor beesteledett, a hét elsõ napján, ott ahol összegyûltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: »Békesség néktek!« És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” Dr. Brand így folytatja: „Jézus úgy döntött, hogy kezein lévõ sebei örökre emlékeztessék az itt töltött idõre. Ezért hiszem, hogy Isten hallja, és megérti fájdalmunkat… mert megtartotta azokat a sebhelyeket, mint a megsebzett emberiség maradandó képmását. Õ tudja, hogy milyen az élet a földön, mert járt itt. A kezei bizonyítják.” Vidd hát sebeidet ma Jézushoz, és engedd, hogy meggyógyítsa testedet és lelkedet!

Sajnos a klasszikus sonka-torma-tojás húsvéti családi közös étkezés számomra idén kimaradt, de egy kedves család meghívott ebédre, s finom bor, kiváló ételek családi körében mégsem éreztem magam egyedül. Délután-este pedig megkezdtem átköltözésemet, és befejeztük az előző nap megkezdett lakás kifestését.

Húsvéthétfőn a Termini pályaudvaron kezdtem napomat, ugyanis iskolai kirándulás keretében drága kicsi kis (??) unokahúgom érkezett Rómába. 

Éreztem egy ideje, hogy lassítanom kell(ene) a tempón, főleg annak kapcsán, amit diktálok a gyülekezetben, ezért valószínűleg, de mindig volt valami „sürgős teendő”, s Isten igencsak konkrétan tudtomra adta, hogy nem kell/nem szabad mindent elvállalni, néha kell tudni nemet is mondani. Ezt a következő elmélkedés alapján értettem meg: Észrevetted már, hogy minél inkább igyekszel rendbe hozni, megjavítani a dolgokat, annál többet aggódsz és idegeskedsz? A Biblia azt mondja: „Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség” (Róma 8:6 Károli). A „majd én rendbe hozom” a bizalom ellentéte. Természetesen Isten nem azt akarja, hogy ne gondolkodj, és tanácstalan, tehetetlen legyél; csak azt akarja, hogy hit által és ne pusztán az értelmedre támaszkodva élj. Ha megtanulsz bízni Istenben, és megtanulsz a „Lélek gondolata szerint” élni, akkor békességet fogsz találni, bármilyen nehéz körülmények között vagy is. Az emberi értelem egyik csapdája a kétségeskedés. „…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt… a kétlelkű mindenben állhatatlan, megbízhatatlan és bizonytalan” (Jakab 1:6,8 AMP). A te lelkivilágod milyen? Ahelyett, hogy mindig megpróbálnál mindent megérteni, tanulj meg megnyugodni akkor is, ha nem tudsz valamit, és bízz Istenben, aki viszont tudja. Döntsd el, hogy minden alkalommal, amikor aggódni kezdesz, megállsz, és így imádkozol: „Uram, nem fogok azzal próbálkozni, hogy magamtól megértsem ezt; hozzád hozom, rád bízom, tőled várom a választ.” Ha többé már nem küszködsz a mikor, hol, miért és hogyan miatt, elkezded érezni Isten békességét úgy, ahogyan soha azelőtt. Sőt, ekkor kerülsz olyan helyzetbe, ahol Isten közbe tud lépni az érdekedben. Hagyj fel tehát azzal, hogy mindent te akarsz irányítani!

A viszontlátás öröme unokahúgommal azonban igencsak rövidre sikerült, ugyanis a csoport sietett a vállalhatatlanul messze lévő szállásra. Ha megkértek volna, elvállaltam volna legalább szállásuk megszervezését, de ők egy „apácavállalat” alvóhelyét választották otthonukul.

S mivel én nem vállaltam a konfliktust a szervezőkkel, elváltak útjaink, s én a gyülekezeti húsvéthétfői piknikre igyekeztem, melynek megszervezését elvállaltam ugyan, de a kérdéses idő miatt végül a lelkész lakásában fogyasztottuk el a megannyi finomabbnál finomabb húsvéti menüt (noha végül csodálatos napsütés jellemezte az időjárást), majd többfajta társasjátékkal múlattuk az időt. Este röpke három óra leforgása alatt lebonyolítottam költözésemet, s este már az új helyen hajtottam álomra fejem.

1 komment

süti beállítások módosítása