HTML

KudaRóma

Friss topikok

Címkék

2013.04.06. 20:17 KudaRóma

Nagy-napok 2.rész (03.29-03.30.)

051_1365214750.JPG_2272x1704

Este ellátogattam a Colosseumhoz (fenti kép is ekkor készült), ahol az ún. „Via Crucis”-t mutatták be katolikus testvéreink, Ferenc pápa részvételével (nem mondom, hogy vezetésével, ugyanis ő egy felállított színpad közepén csücsült és figyelte az egyes állomáshelyeken elhangzó bibliai Igéket, imákat). Ez az út Jézus utolsó útját mutatta be, melynek végén keresztre feszítették, s meghalt a mi bűneink miatt, helyettünk és miattunk. Szép, csendes este volt annak ellenére, hogy óriási tömeg volt kíváncsi az eseményre, és egy pár „éljen a pápa” felkiáltás, sikoltozás és vastaps megzavarta a nyugodt elmélkedést.

Péntek este még kaptam egy telefonhívást a gyülekezetünk egyik tagjától. Azt mondta, hogy mivel február közepe óta nem tudja kiadni az általa elképzelt áron egy szobás lakását, mondjak egy árat, amit ki tudnék fizetni, s annyiért kiadja nekem a helyet legalább egy hónapra. Meg is egyeztünk hamar, így szombaton festéssel kezdtem napomat, ugyanis egy-két hónapon belül szeretne egy bed and breakfastot nyitni, s ki kellett csinosítani a kicsi lakást. Pár óra munka után azonban letettük az ecsetet, ugyanis a derby d’Italia (Inter-Juventus) volt terítéken, s mivel mindketten nagy fociszeretők vagyunk, ezért a TV elé telepedtünk, s szurkoltunk (én sajnos kevesebb sikerrel…)

Este megkezdtem a pakolást a másnapi költözéshez, de félbe kellett szakítanom, ugyanis moziestet szerveztem a lakásunkba, stílusosan Mel Gibson rendezte Passio c. filmet néztük meg. Most láttam másodszorra ezt az alkotást, de sokkal jobban tetszett, jobban átéltem, mint első alkalommal. Sok minden forgott az agyamban a téma kapcsán, ráadásul a napi „csendesfüzetemben” (Mai Ige) a következőkről olvastam mostanában.

„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából..." (Kolossé 1:13)

Jézus nem csupán a barátaiért és támogatóiért halt meg; meghalt azokért az emberekért is, akik megvetették őt. Nem „valamit valamiért” volt ez, mintha Jézus ezt mondta volna: „Elfogadlak téged, ha te is elfogadsz engem.” Nem, ez önzetlen, egyoldalú szeretet volt. Feltételek nélkül, semmit sem várva viszonzásul. Isten emiatt „szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és vitt át minket szeretett Fiának országába.”  Szabadításod Jézus számára egészen személyes tett volt. Kiontott vérével vonzott magához. A távolság, amely a bűn miatt volt Isten és közted, eltűnt, Isten most már szeret és elfogad. Krisztus vére átvisz minket az Ő országába, ahol mindezeket a kiváltságokat élvezhetjük: garantált védelem, bőséges ellátmány minden szükségünkre, a fiúság teljes joga, és korlátlan belépés trónja elé. A megváltás szó azt jelenti: „kiszabadítás a rabságból váltságdíj megfizetésével”. Nem csupán megvásároltak Krisztus élete árán, de vére által örökbe fogadtak Isten családjába. Jézus vérével írta rá a minket terhelő hatalmas adósságszámlára, hogy minden Isten felé való tartozásunk: „FIZETVE”, és az adósság eltörléséről szóló értesítést odaszögezte a keresztre. Bocsánatot kaptál. Nem tartozol semmivel!

komment

2013.04.06. 15:09 KudaRóma

Nagy-napok 1.rész (03.28-03.29.)

007_1365214322.JPG_1704x2272

Nagyhét lévén fokozódott a városban a hangulat és a tömeg, mely ebben az időszakban jellemzi az örök várost. Csütörtökön este megvendégeltem két kedves ismerősömet abban a lakásban, melyet 31-én kell(ett) elhagynom, ugyanis mindenképp meg akartam mutatni nekik, hogy Isten milyen szép lakást rendelt ki számomra két hónapon keresztül (fenti kép szobámat mutatja, de akit érdekel, hogy hogy nézett ki ez a hely, annak szívesen küldök pár fényképet). Egy kellemes, nagy és mély beszélgetést hozó est kerekedett ki a „carbonara party”-ból, melynek olyannyira későn lett vége, hogy másnap csak délután mentem be dolgozni, már csak azért is, mert végre megkaptam a szerződés-tervezetet és jól át akartam tanulmányozni, mit írok alá.

Jelentem, hogy végül (annak ellenére, hogy két-három pont eléggé gumiszabálynak tűnik) pénteken (április 8-i kezdettel, hatállyal, ugyanis még a bürokrácia útvesztőiben át kell gyalogolni) aláírtam egy egy évre szóló megállapodást a casanuda.it nevű céggel (aki akarja, megtekintheti honlapunkat is, ha beírja a keresőprogramba fenti nevet), azzal az írásban nem szereplő kikötéssel, hogy három hónap elteltével asztalhoz ülünk, s átgondoljuk, miként sikerült a kezdeti fázis. Ez nem egy próbaidő, ugyanis ez határozott ideig tartó együttműködés 30 napos határidővel bármikor felbontható az egy év során. Látszólag nagyon bíznak bennem, pénteken már én zártam az irodát, külön kulcsot is kaptam, közvetlen a hangulat (olykor túlzottan is…), azonban eddig csak én vagyok, a többi munkatárs (azaz a lányok) csupán a későbbiekben érkezik (ki április közepén, ki májusban, de olyan is van, aki visszamondta az állást).

Megkönnyebbülten vágtam neki a nagypéntek estéjének tehát, hálát adva Istennek, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzetben találhattam munkahelyet, így közel négy hónapos munkanélküliség után újra az olasz munkaerőpiac jeles képviselője lettem. Nehéz, de egyben hasznos volt ez a most már hátam mögött levő időszak, melynek során sokat tanultam saját magamról, Istenről, a körülöttem (és tőlem távol) lévő emberektől. 

komment

2013.04.06. 09:50 KudaRóma

Első (nem hivatalos) munkanapok (03.25-03.27.)

Hétfő (03.25.) reggel 9-kor megkezdtem munkám életem 3. hivatalos munkahelyén, bár a szerződés ekkor még nem került aláírásra (ugyanis még nem készítették el azt), így az első két hét csupán próbahét, akklimatizálódással, előkészületekkel fog telni, nem is egész nap leszek bent. Hogy miből is áll majd a munkám? Nos, ez eléggé összetett. Lényegében és leegyszerűsítve egy különleges adásvételről van szó, melynek egyik oldalán van az eladó, aki el akarja adni lakásának tulajdonjogát, (élete végéig járó/időszakos) haszonélvezetének megtartásával, másik oldalról pedig van egy vevő, aki tulajdonképpen egy befektető, hiszen az ingatlan megvásárlásakor csupán annak tulajdonjogát szerzi meg, de nem veheti birtokba azt, csupán az eladó halálával, vagy egy előre meghatározott idő lejártával. Közgazdasági-jogi-kereskedői munka tehát az, amit nekem végeznem kell, előreláthatólag sok utazással (Rómán belül), emberekkel való beszélgetéssel, kapcsolattartással. Izgatottan várom, milyen lesz a gyakorlatban az, ami elméletben érdekesnek hangzott számomra.

Minden nap más volt a feladat eddig, hol ügyfélhez mentünk lakását felmérni, illetve potenciális vevőt vittünk az eladóhoz, hol pedig az iroda megnyitásával kapcsolatos előkészületeket végeztük. Eddig nagyon szép lakásokban jártam, volt egy (a legértékesebb ingatlanunk), aminek értéke 2 millió 150 ezer Euro…!Lélegzetelállító ár egy lélegzetelállító lakáshoz, 270 négyzetméter „paradicsom”, Róma szívében, egy csendes parkkal körbevéve.

Szerda este a szokásos Bibliaóra előtt még volt egy munkamegbeszélésem, kíváncsi vagyok ennek kimenetelére. Majd értesítést kaptam a lelkésztől, hogy aznap este nem tudják megtartani az alkalmat, s megkértek, hogy vezényeljem le én az estét azoknak, akik részt kívánnak venni e megszokottól eltérő estén. Végül nyolcan voltunk, s az egyik lányhoz mentünk el, itt főztünk, ettünk, ittunk együtt, megünnepelve az egyik srác határozatlan idejű munkaszerződésének létrejöttét, ugyanis ez itt Olaszországban ritka, mint a fehér holló. Az est végén pedig tartottunk egy hosszabb imaközösséget, ezzel zárva ezt a rögtönzött, kellemes estét.

Kaptam mostanában pár rossz hírt, de Isten rögtön válaszolt e nem túl vidám helyzetre:

„Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsõítem õt.” (Zsoltárok 91:15)

"A rossz híreket nem korlátozzák a társadalmi osztályok, a nemek vagy az életkor. Mindannyiunkhoz elérnek. Mit kell hát tenned, amikor olyan problémád támad, amit nem tudsz megoldani, sem elmenekülni nem tudsz elõle? Tedd azt, amit Ezékiás tett: vidd az Úr elé imádságban! Terítsd ki elõtte! Legelõször hozzá menj, ne csak utolsóként fordulj hozzá! Ha ezt teszed, hódolsz elõtte, mint a helyzet Ura elõtt, és Isten erre válaszolni fog…! Ha rossz hírt kapsz, ne ess pánikba miatta, és ne kezdj el kapkodni! Állj meg, gondolkozz ésszerûen, és vedd számba a tényeket, mielõtt következtetéseket vonnál le, vagy döntést hoznál! Imádságban kérdezd meg: „Uram, mihez kezdjek ezzel a helyzettel?” Ha egyedül is meg tudod oldani, Isten nem fogja megoldani helyetted. Valaki egyszer így fogalmazott: „Az Õ részét mi nem tudjuk megtenni, a mi részünket Õ nem fogja megtenni.” ... Amikor hittel válaszolsz, a krízis lehetõséggé válik, amiben Isten megmutathatja, mire képes az érdekedben. Az igazság az, ha semmi másod nem maradt, csak Isten – õ bõven elég! Elég a helyzet kezeléséhez, elég ahhoz, hogy túljuss rajta, elég ahhoz, hogy újra talpra állj. …Isten nem a szükségeidre válaszol, hanem a hitedre! Tehát ásd bele magad a Szentírásba, fedezd fel, mit mondott Isten, aztán állj rá Igéjére”! (forrás: Mai Ige)

komment

2013.04.03. 18:56 KudaRóma

Nefarious (03.23-03.24.)

Már pár napja nem írtam bejegyzést, valószínűleg azért, mert a pápaválasztás kimerítette „ihletettáramat”. Lehet, hogy a csúcson kellett volna abbahagyni a blogírást.:)) Mindazonáltal, mivel páran kíváncsiak mi történik velem mostanában, folytatom a bejegyzéseket.

Napomat egy albérleti szoba megtekintésével kezdtem. A környék ígéretesnek tűnt, a fényképek sok jóval kecsegtettek. Azonban a valóság közel sem tükrözte fentieket, így az egyik lakóval folytatott éles vita után (melynek témája a magyar belpolitika és O.V. kormányzása volt) csalódottan távoztam a helyszínről, s mentem megnézni a leendő munkahelyem irodájának felújítási munkáit. Odaérve szimpatikus kép fogadott, ugyanis a főnökök maguk dolgoztak azért, hogy hétfőre minden készen álljon.

Este egy filmvetítésen vettem részt Róma egyik mozijában. Egy dokumentumfilmet tekintettünk meg, melynek címe Nefarious és a XXI. századi (modern) rabszolgaságról szól, azaz arról, hogy a lánykereskedelem, prostitúció milyen óriási méreteket öltött, legfőképp a volt keleti blokk országaiban és Ázsiában. Megrázó 90 percet éltünk át nézőtársaimmal, ugyanakkor sajnos én már tudatában voltam ezeknek a borzalmaknak (a bíróságon eltöltött munkaévek révén). E lányoknak, gyermekeknek sokszor nincs beleszólásuk életük irányításába, szüleik, futtatóik kényszerítik őket erre a tevékenységre. Ám hála Istennek volt köztük olyan (lány, illetve futtató is), aki bizonyságot tett arról, hogy van kiút ebből az életmódból is Jézus Krisztus révén.

A film után egy ital mellett beszéltük át/meg/ki a látottakat a barátokkal, ismerősökkel, így zárva e tanulságos estet.

A vasárnap egy része is még e film hatása alatt telt, az Istentiszteleten is érintettük e témát. Alkalom után a gyülekezetből páran (kb.15-en) túrisátskodtunk egy kicsit a Campo dei Fiori, Via Giulia környékén (ahol a Magyar Kultúrintézet is található, s ahol megjegyeztem, hogy egy napon itt fogok élni, dolgozni, tekintettel arra is, hogy itt tanultam meg magyarul írni, olvasni.:)) Nyílt napot tartott néhány múzeum, ezért is szerveztem ezt a sétát, ám sok kiállításról lekéstünk, a kizárólagos délelőtti nyitvatartásra tekintettel. Ez azonban nem szegte kedvünk, bebarangoltuk a zsidó negyedet, innen pedig a II. Viktor emanuel Emlékműben lévő kiállításokat jártuk végig. Az estét egy jó kis spaghettipartyval zártuk, megtanultam ugyanis egy új receptet, s ezt készítettem el a meghívásomat elfogadóknak.:) Jó kis nap volt, de egyet megtanultam: ilyen létszámnál diktatórikus eszközöket kell alkalmazni, sokkal határozottabban és gyorsabban kell fellépni, irányítani kell az embereket.:) 

komment

2013.03.31. 15:05 KudaRóma

Turista napok (03.21-03.22.)

foto_6_1364735106.JPG_1632x1224

Csütörtökön korán kezdtem napom, ugyanis – hosszú idő után először – újra idegenvezetőként tevékenykedtem egy kedves barátom szüleinek római látogatása során. Olyan helyeket igyekeztem megmutatni nekik, amelyeket egy átlagos útikönyv nem tartalmaz (természetesen egy kiváló olasz fagylalt társaságában). Jó, érdekes volt ismét „magyarkodni” egy kicsit, ezeket a kincseket ugyanis mindenkinek látnia kell(ene). Délután egy második munkapróba-délutánon vettem részt, ezúttal a vevő oldaláról ismertem meg az ingatlan adásvétel világát.  

Este Olaszország-Brazília barátságos labdarúgó meccset rendeztek, úgyhogy meccsnézős estet szerveztem egy kocsmába, ahol óriáskivetítőn tekintettük meg e nagy presztizsű csatát, mely 2:2-es döntetlennel zárult. Eljött az eseményre az angol tanárom is, igazán jó móka volt.

Pénteken egész napos sztrájk volt Rómában, így szinte semmilyen busz-villamos-metró nem közlekedett a városban. Ez csupán azért volt gond, mert Toszkána egyik ékkövébe látogattam: PISA (ejtsd Píza és nem másképp…:)) városába, s valahogy el kellett jutnom a találkozó helyszínére. Ez egy kisebb kalandos út után sikerült is, ám a sztrájk miatt a városból egy óra alatt sikerült kijutni, s nekiindulni a 3,5 órás útnak, mely gyönyörű tájakon vezetett keresztül minket. Öten utaztunk egy pici Suzukiban, úgyhogy nem volt a legkényelmesebb az autó, de jól elbeszélgettük az időt, tartottunk egy fél órás ebédszünetet is, szóval nem volt okom a panaszra. Lelkészünket kísértük el és segítettük páran, mert egy előadást tartott a ferde torony városában. Az előadás arról szólt, hogy mennyire hiteles Jézus kereszthalála és feltámadása történelmileg.

Ezután egy szendvicsbárban töltődtünk fel, majd körbesétáltunk a belvárosban és örömmel konstatáltuk, hogy a torony még mindig ferde (fenti kép is ekkor készült). Késő este indultunk hazafelé, s mivel egy kicsit eltévedtünk a nagy beszélgetés közepette, ezért hajnali 3-ra értem haza…    

komment

2013.03.26. 21:32 KudaRóma

Csomag 03.18-20.

2012_november_1-4_033_1364322764.JPG_3648x2736

 

A hét kezdete ismételt várakozásokkal, kétségekkel indult, de nagy vigasz, hogy nyugodtan kifejezhetem ezeket is Istennek (kár, hogy nem teszem sűrűbben). Keresgéltem szállásokat, de nem sok sikerrel, ami kissé elkeserített, de este vacsorameghívásnak tettem eleget, ami megvidámított (nemcsak a finom bor miatt, amit vittem a vacsorára.:))! Egy ismerősöm megkért, hogy kedden vigyek el és adjak fel egy csomagot Tirana úticéllal, így elmentem a bőröndért, mely jó kis kondizásnak bizonyult, ugyanis kb. 25 kg-ot kellett elvinnem jó messzire kedden egy maffiózó kinézetű buszvezetőnek, akire majdnem másfél órát kellett várnom Róma egy eléggé kétes helyén. Itt így működik az albán csomagküldő szolgálat, melybe újításként az „elismervény” fogalmát akartam bevezetni, de a „postásnak” nemigen tetszett ez a módszerem. Ennek ellenére aláírta amit kellett, s biztosított a csomag kézbesítéséről. Következésképp le is maradtam a pápa beiktatásának ünnepségéről, melyet azonban nem bántam annyira, hiszen én már az elmúlt héten „kipápáztam magam” (meg amúgy is Ferenc testvér folyik még a csapból is).    

Délutánom nagy részét a Pantheonnál töltöttem, este pedig találkozónk volt a közjegyzővel, akivel majdnem egy órás egyeztetés után annyiban maradtunk, hogy kijavítunk pár dolgot az egyesületi alapszabályban, majd egy későbbi időpontban visszatérünk hozzá. Sok kérdésre választ kaptunk, de el is bizonytalanított minket jópár dologban, így újra kell értékelni az egész bejegyzés kérdését.

József napja lévén az estét egy tipikus szicíliai sütemény elfogyasztásával zártuk, így ünnepelve az Olaszországban igen fontos eseményt. Engem persze nem hagyott nyugodni az egyesülettel kapcsolatos munka, így hajnalig javítgattam azon pontokat, melyeket a közjegyző javasolt, így másnap már a javított verziót küldhettem el az „előkészítő bizottság” tagjainak.

Szerdán lehet, hogy utolsó angol órámon vettem részt, annak ellenére, hogy miután elkezdek dolgozni, szeretném folytatni e tanfolyamot. Jók ezek az órák, mert sokat van alkalmam beszélni angolul, mindig tanulok valami újat. Egész délután szállásokat nézegettem, telefonálgattam, lefixáltam találkozót is, meglátjuk, hol fogok lakni az elkövetkező időszakban…

Este Bibliaóra következett, mostanában mindig 20 körüli a létszám, kezdjük kinőni a helyet, lassan gondolkozni kell alternatív megoldáson. Az este vidám hangulatban, sok témát érintve (házasság, válás, gyermeki lelkület, gyermekek megáldása, gazdagság) telt el. Akit e témák, s Jézusnak erről való véleménye bővebben érdekelnek, olvassák el Márk evangéliumának 10. részének első 27 versét. 

komment

2013.03.26. 09:36 KudaRóma

Bizonytalanság?- 03.17. vasárnap

img00033-20120910-2213_1364286988.jpg_2048x1536

Ezen a vasárnapon korábban érkeztem templomba, ugyanis elhatároztuk, hogy ettől  a héttől kezdve az Istentisztelet előtt, az előkészületi rohanás közepette megállunk egy fél órányira Isten előtt, letesszük kezébe az alkalmat, imádkozunk az alkalomtartóért, emberekért, gyülekezetünkért.

Az alkalom fő mondanivalója az volt, hogy Jézus a sarokkő, tőle indul ki a hit, Ő az alap, ahonnan ki kell indulni és ahova mindig vissza lehet s vissza is kell térni.

Alkalom után elmentem megnézni egy szobát, amely ugyan nagyon szép, de igencsak messze van a munkahelyemtől, bár igaz, hogy gyönyörű, egy amolyan kis falu a város szélén, az ablakból narancsfa és pálmafa tárult elém, világos az egész lakás, egyszóval szép.:) Csak hát nincs közel…

Délután ellátogattam még néhány ismerőssel a Quirinale-ra, ahol megnéztük az őrségváltást, illetve a köztársasági elnök első megjelenését a két ház elnökével (ugyanis hosszú egyeztetés után sikerült megválasztani őket a február végi parlamenti választásokat követően). Ezután a Trevi kút forgatagában töltöttünk el pár percet, majd megunva a tömeget elmentünk egy elitkörnyékre fagyizni (mindenesetre nagyon megérte ellátogatni e helyre, igazán ízletes ezen édesség itt Rómában). Este meg akartam nézni szeretett csapatom soron következő találkozóját, azonban a nagy esőzések miatt elhalasztották a találkozót. Ehelyett elmentünk San Lorenzo kerület egy újonnan nyílt hamburgerezőjébe, ahol a kedves-szép-aranyos pincérnő megismerésével egyidejűleg Róma egyik legfinomabb burgerét fogyasztottuk el.

Azonban mivel „nem csak kenyérrel él az ember”, ahogyan az Ige tartja, ezért e kövnyetkez Igéken is elmélkedtem e napokban:
Nem tudjuk mit tegyünk, csak Rád tekintünk” (II. Krónika 20:12). Sokszor én is így vagyok ezzel, azaz, hogy nem tudom, mit kell lépnem, csinálnom, sokszor sajnos nem is figyelek Istenre úgy/annyira, mint ahogyan kellene/lehetne. Minden nap nagyon sok döntést kell hoznia az embernek, ezért nem mindegy, hogy mit, hogyan csinál. Van tehát hova fejlődni, ha eszébe jutok a kedves olvasónak, imádkozhatna értem, hogy e téren növekedjem, illetve, hogy legyek nagyobb bizalommal és bátrabb a megannyi bizonytalanság ellenére.

A másik Ige, mely megérintett, hogy: „veled van az Úr mindenütt , amerre csak jársz” Ezt az Igét, melyet Isten mondott Józsuénak (aki bevitte a zsidókat az ígéret földjére) már olvastam ebben az évben, s mivel 2013-ban sok újdonság ért eddig, ezért ez eléggé bátorítólag hatott rám, ugyanis a megannyi bizonytalan tényező mellett Isten szilárd oszlopnak tűnik. Sokszor van (és lesz is) olyan dolog, kérdés, melyben nem vagyok/leszek biztos, főleg akkor, amikor új dolgokat tapasztalok meg, tanulok, új helyzetbe kerülök (mint leendő munkahelyem is), de azt tudhatom, hogy Isten mellettem van. ÉS ez JÓ!:)  Ő az, aki bölccsé tesz és megtanít arra, melyik úton kell járnom, ahogyan azt a Zsoltáríró megfogalmazza (Zsolt. 38:2-ben).

komment

2013.03.26. 09:29 KudaRóma

Temető, koncert (03.16. szombat)

Ismét napsütésre ébredt Róma, így vidáman indultam hétvégi (nagy)bevásárlásomra. Délutánra megbeszéltem egy találkozót két ismerősömmel, ám egy teljes órát késtek, így olvasgatással, elmélkedéssel töltöttem az időt:

Billy Graham mondja: „A Biblia fő mondanivalója a megváltás Jézus Krisztus által. Az egész Biblián nyomon lehet követni Jézus történetét: a Teremtés könyvében (1Mózes) õ az asszony magva. A Kivonulás könyvében (2Mózes) a páskabárány. A Leviták könyvében (3Mózes) a bûnért való áldozat. A Számok könyvében (4Mózes) a kõszikla, melybõl víz fakad. A Második Törvénykönyvben (5Mózes) a legnagyobb próféta. Józsué könyvében az Úr seregének vezére. A Bírák könyvében a szabadító. A Királyok könyvében a megígért király. Nehémiásnál a nemzet helyreállítója. Eszternél a közbenjáró. Jóbnál az én megváltóm. A zsoltárokban az én pásztorom. A Példabeszédek könyvében õ a minta. A Prédikátor könyvében a cél. Az Énekek énekében õ az, aki megelégít. A prófétáknál az eljövendõ békefejedelem. Az evangéliumokban õ az, aki eljött, hogy megkeressen és megmentsen. Az Apostolok cselekedeteiben õ a feltámadott Úr. A levelekben képviselõnk az Atya jobbján. A Jelenésekben visszatérõ Urunk.” A népszerû pszichológia és az összemosott teológia korában hitünk alapköve még mindig Krisztus szûztõl születése, bûntelen élete, megváltó halála, gyõzelmes feltámadása, közbenjáró munkája és Királyok Királyaként való visszatérése. Krisztus – nincs hozzá hasonló!

Egy bácsi is mellém szegődött, aki igencsak beszédes kedvében volt, de szívesen hallgattam számtalan történetét, nagy élettapasztalatát. Azt mondta, hogy négy nyelven beszél, köztük magyarul is, persze amikor ezt leellenőriztem, konstatálnom kellett, hogy a bácsi igencsak nagyot mondott, ugyanis pár szép szavunkon kívül semmit sem tudott.

Miután végre megérkeztek ismerőseim, elmentünk a Piramide-hoz, ami egy sírhely az ún. protestáns, vagy angol temetőben. Ez egy igen híres temető, ahol sok romantikus író, költő nyugszik, többek között John Keats, Goethe és Shelley. Az inkább parkhoz hasonlító helyen majdnem másfél órát töltöttünk, majd kilátogattunk Ostiára, egy koncertre. Kiderült, hogy Olaszország egyik leghíresebb keresztyén énekesének előadását hallgattuk, aki részt vett a San Remo-i dalfesztiválon is, valamint nemsokára indul egy egész országos roadshow-ra, melyre egy híres rádió invitálta. Szóval klassz kis este volt, ahol a srác elmesélte, hogyan született egy-két dala, milyen volt fiatalkora, s hogyan került életébe Isten. Koncert után volt egy nagy állófogadás is, ahol egy jót lakmároztunk, így erővel telve indultunk neki a közel másfél órás hazaútnak.

komment

2013.03.21. 18:02 KudaRóma

Antonio a Borgheseben (03.15.)

Nemzeti ünnepünkön (pénteken) azzal kezdtem a napot, hogy kértem Istentől a bölcsességet, a Szentlelket erre a napra, hogy kísérje utamat, bárkivel is találkozom, bármiről is beszélek. Sokszor elmondom ezt az imát, mert úgy gondolom, hogy e nélkül nagyon nehéz megélni a mindennapokat.

Ellátogattam leendő munkahelyemre, ahol megkezdődtek a munkálatok, hogy március utolsó harmadában-április első napjaiban elkezdődjön a munka. Az üzlet eléggé leharcolt állapotban van, így nem csodálom, hogy egészalakos átalakítást igényel. Egy kellemes munkaebéd keretében tárgyaltam leendő munkaadóimmal, melynek során vidám hangulat, ugyanakkor komoly (de nem terhes) elvárások fogalmazódtak meg.

Ezután – mivel gyönyörű napsütés volt végre és nem londoni időjárás, mely az egész telet jellemezte – ellátogattam a villa Borghesebe, ahol egy padra leülve irogattam, neteztem, gondolkoztam, skypeoltam. Mellettem egy nyugdíjas „fiatalember” olvasgatott. Miután lemerült laptopom, felálltam, elköszöntem, s elindultam utamra, ám két perccel később megfordultam és úgy gondoltam visszaülök a padra egy kicsit még olvasgatni. Nemsokára – már magam sem emlékszem, hogy mikor, hogyan – azon találtam magam, hogy intenzív beszélgetésbe elegyedtem a mellettem ülő emberrel, Antonio-val.

Mindenféle témát érintettünk kezdve Magyarországról, az olasz választásokon át, az új pápáig bezárólag. Igen racionális gondolkodású embert ismertem meg Antonioban, aki bár katolikus neveltetésben részesült, nem hisz Istenben. Erről is hosszasan beszélgettünk, elmeséltem neki, hogyan kerültem Rómába, meg azt, hogy Isten miken vitt keresztül, milyen „csodákat” éltem át, azonban a végén arra a következtetésre jutott, hogy sok véletlen egybeesést éltem át, ami szép, de ehhez semmi köze Istennek. Én természetesen nem így éltem, élem meg, mondtam is neki, hogy ez hit kérdése (is). Ő erre azt felelte, hogy szerinte a hit az egy ajándék, így vagy van az embernek, vagy nincs. Ebben egyetértetve váltunk el egymástól, de mondtam neki, hogy kérni fogom Istent, hogy adja meg neki ezt az ajándékot, illetve, hogy ő fogadja el ezt. Már besötétedett, s a nap helyett a hold sütött amikor én elindultam balra, ő pedig jobbra.

A buszmegálló felé haladva azt kértem Istentől, hogy hadd találkozzam még ezzel az emberrel, hadd beszélgessünk még, illetve, hogy nyissa meg szívét, változtassa meg Ő gondolkozását. Épp előttem ment el a busz, ami hazavitt volna, mérgelődtem is, mert igencsak hűvösre fordult az idő, s ismerve a helyi járatokat, tudtam, hogy sokat kell várnom a következő négykerekűre. Jött egy busz nem sokkal később, ami bár nem volt tökéletes, de gondoltam jobb a semminél, így felszálltam, mivel eléggé fáztam. Legnagyobb meglepetésemre Antonio ült az egyik ülésen.:) Amint megláttam széles mosollyal konstatáltam, s adtam tudtára Antonionak, hogy Isten milyen hamar meghallgatta imámat.  Ő persze rögtön azzal érvelt, hogy ő bizony gondolt arra, hogy nagy eséllyel összefutunk a buszon (amire zárójelesen jegyzem meg, hogy nem sok esély volt, hisz teljesen ellenkező irányba indultunk el, amikor elváltunk egymástól, valamint, hogy nekem nem is ezzel a busszal kellett volna mennem:))!

Így még pár percet tudtunk beszélgetni, melynek során megjegyezte, hogy lehet, hogy azért nincs hite, mert sose kérte ezt? Lehetséges – feleltem neki, hiszen Jézus is mondja egy helyen, hogy nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Leszállásom pillanatában bíztattam hát, hogy kérje, s Isten minden bizonnyal felelni fog. Ezután rohantam haza, mert filmestet rendeztem tésztapartyval. Mindig mókás, amikor én főzök olaszoknak tésztát, ezúttal egy egyszerű bolognai spaghetti padlizsánnak volt a menü nagyon finom szicíliai vörösborral. A film pedig a pápaválasztás hetében nem lehetett más, mint a „Habemus papam” című olasz tragikomédia, mely egy konklávét, s annak utóéletét meséli el humoros módon (ugyanis a frissen megválasztott pápa depresszióba esik, így pszichológust hívnak hozzá, majd megszökik a Vatikánból, még mielőtt bemutatnák a híveknek…)!
E tartalmas nap végén fáradtan, de örömmel tértem nyugovóra. 

1 komment

2013.03.21. 14:11 KudaRóma

03.14. csütörtök

Ezen a héten csütörtökön tartottuk az imaközösséget, s miután egész délután a weboldalakon szörföztem, jól esett egy óra elcsendesedés Isten előtt. Sok téma előkerült gyülekezeti és egyéni szinten, nagyon hasznos Isten elé vinni örömeinket, gondjainkat, kér(d)éseinket kollektív módon. Ennek végén bekapcsoltuk a TV-t, s láttuk, hogy szeretett csapatom óriási szívvel játszva ledolgozna az egy héttel ezelőtt szerzett 3 gólos hátrányát, így hosszabbításra került sor, melynek végén hősiesen küzdve ugyan, de elbuktak a srácok.

Mindenesetre emelt fővel és teli hassal (egy jót pizzáztunk) távoztunk az alkalomról, én rohantam egy születésnapra, melyet volt munkatársam ünnepelt ugyanazon bar-ban, ahol én ünnepeltem még októberben. Annak ellenére, hogy a buli előtt kb. két embert ismertem, kellemes estét töltöttem el e szellemes emberek társaságában, akik sokra értékelték kis hazámat, így nem volt nehéz új (alkalmi) ismeretségeket kötni.:) Azért írtam, hogy alkalmi, mert az olaszok szeretnek fűt-fát ígérni, meg azonnal életre szólónak tűnő barátságokat kötni, aminek persze még aznap este vége szakad.

komment

süti beállítások módosítása