KudaRóma

A vasárnapi Istentiszteleten a lelkész virágvasárnap eseményeit elevenítette fel, amikoris Jézus élete utolsó hetének kezdetén szinte királyként ünnepelve vonul be Jeruzsálembe. Az alkalmon előrehívott a lelkész és bejelentette, hogy a mai naptól én vagyok a gyülekezet "hivatalos programszervezője", úgyhogy a templomban megtartandó események rendszere nálam fut össze. Nekem ez öröm, úgyhogy szívesen vállaltam a feladatot. Ezen a vasárnapon továbbá lehetőségem volt felolvasni az alapigét, a felajánlásokról beszélni-összegyűjteni, s az áldást elmondani. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy olyan lelkészt ismerhettem meg, aki ennyi bizalmat fektetett belém.

Alkalom után délutáni meccsnézés keretében átnéztük az egyesület alapító-okiratát, melyet 19-én vitatunk meg a közjegyzővel. Már nagyon várom, hogy – sikeresen – lezáruljon e fejezet a gyülekezet életében.   

Késő délután tangóestre voltam hivatalos (senki ne aggódjon nem mint táncos, hanem mint néző), ám olyan eső zúdult Rómára, hogy nem lehetett kimozdulni a lakásból, így otthon maradtam, majd miután csillapodott a zuhé, elmentem megnézni egy haverommal szeretett csapatom esti meccsét egy ír kocsmába. Az eredmény szomorú volt, ám az estet legalább megmentette az, hogy egy jót beszélgettünk az egyik pincérnővel, aki Liverpoolból érkezett Rómába olaszul tanulni, s akit meg is hívtunk templomunkba mondván a Biblia nyelvezete könnyű tanulást biztosít.:)

Hétfő délután volt az első próba munkadélutánom, ami abból állt, hogy leendő főnökömmel meglátogattuk egy kliensünket, aki el akarja adni a gyönyörű lakását. Közel másfél órát töltöttünk el a most nyugdíjba vonult hölgynél, akinek részletesen elmagyaráztuk a lakáseladás szerződéskötésének feltételeit, illedelmesen végighallgattunk fél élettörténetét miközben megkínált bennünket limoncellóval (ő ettől egy kicsit be is csiccsentett). Rögtön alá is akarta írni a szerződést, de miután annyira hangsúlyozta, hogy ismerősei a lelkére kötötték, hogy alaposan gondolja át a dolgot, kért egy hét haladékot, amit mi készségesen támogattunk. A leendő főnök elégedett volt aktivitásommal, rögtön látta, hogy ráéreztem e műfaj lényegére, elmondott egy-két részletet együttműködésünket illetően, mely március végén, április elején fog indulni, a pontos nap attól függ, hogy mikor fejezik be a bérelt iroda felújítását.

Este próbáltam hamar lefeküdni aludni (mondanom sem kell, hogy sikertelenül:)), ugyanis korán kellett kelni a másnap kezdődő pápaválasztási ceremónia nyitóünnepségére (melynek egyik főszereplője a fenti képen látható gyönyörű alkotás a Pietá, egy kicsit másképp/más oldalról!)

Végül 20:13-kor előlépett az új katolikus, első latin-amerikai (sőt: Európán kívüli) egyházfő, akinek természetesen olasz gyökerei vannak (legalábbis az olaszok ezzel vigasztalják magukat, ha már egyszer nem sikerült újra olaszt ültetni a trónra. Porta comaro nevű, 2000 lelkes településről származik, dédszülei innen vándoroltak ki Argentínába).

A „szegények bíborosa”-ként is becézett jezsuita rendhez tartozó Bertoglionak bőven lesz lehetősége e becenevét hitelesíteni, „öregbíteni” (pl. a vatikáni múzeum, vagy egyszerűen csak a templomokban található mérhetetlen mennyiségű kincs értékesítésével, az ezekből befolyó bevételek szétosztásával:)), hiszen még mindig tart a gazdasági válság /mely Argentínában és Olaszországban is igen mély nyomokat hagy(ott)/. Milyen érdekes, „véletlen” egybeesés, hogy épp egy ilyen nehéz időszakban választottak ilyen vezetőt, aki nevét a puritán Assisi Szt. Ferenc tiszteletére, az ő útján, nyomdokaiban kívánja járni, ám mint ahogy a mondás tartja: „Isten útjai kifürkészhetetlenek!”:)

Egy egyszerű: „Jó estét kívánok”-kal kezdte beszédét a 76 éves Buenos Aires-i kardináls, mely egyszerűséggel rögtön megnyerte a tömeg szimpátiáját, s ezt csak tovább fokozta „kicsi viccével”, amikoris elmondta, hogy majdnem a világ végéről választották meg őt kardinális testvérei Róma püspökének. Rövid beszéde alatt többször imádkozott, kért imát, egymásért, s őérte is, s ez szintén nagyon szimpatikus gesztus volt a sokaságnak. Végül Róma csodálatos városának evangélizálását tűzte ki egyik fő céljául, azaz hogy minél többen megismerjék az Atya Isten szeretetét, Jézus értünk, bűneinkért való kereszthalálát és a Szentlélek erejét, melynek személy szerint én is nagyon örültem, hisz én is e céllal érkeztem az olasz fővárosba, tehát egy irányba haladunk.:)

Valóban szimpatikusnak tűnik, sok sikert kívánok neki küldetéséhez.

„Köszönöm a kedves fogadtatást, hamarosan találkozunk” - búcsúzott igencsak közvetlenül a tértől a Vatikán új lakosa, aki – saját szavai szerint, mint már említettem – majdnem a világ végéről jön.

Talán „elhozza” a világvégét is…?;-))

Az egész tér egy nagy, vidám szurkolótáborhoz hasonlított, mindenféle zászlóval, rigmusokat skandáló, örömteli, egyben várakozó arcokkal (mintha csak a karácsonyi ajándék tartalmának megismerését vártuk volna), s csengő-bongó harangokkal. Szép lassan megjelent a svejczi gárda, felsorakozott a hadsereg, a rendőrség, a carabinierik zenekara és elkezdték játszani az olasz himnuszt, melyet a téren lévők nagy része teli torokból üvöltött énekelt! A zengő tér hangja tényleg hátborzongató volt, hatalmas, felejthetetlen élmény. 

Az előkészületek továbbra is lassan haladtak, szép lassan felkapcsolták a villanyt a teremben, ahonnan várták, hogy az újonnan megválasztott egyházfő kilépjen a tér színe elé. 20 óra után pár perccel előlépett a francia bíboros, aki bejelentette a híres mondatot: „Habemus papam!”, akinek születési neve Georgium Marium BERTOGLIO, neve pedig Ferenc.

Őszintén szólva furcsa egy bejelentés volt, ugyanis a téren nem lehetett tisztán hallani a nevet, így rövid és zavart ujjongás után szinte döbbent csend alakult ki. Kicsit olyan volt a helyzet(komikum) mint a Bryan élete c. Monty Pyton filmben, amikor azok, akik messze álltak Jézustól, rosszul hallották a boldogmondásokat (úgy mint „boldogok a sajtkészítők…, boldogok a heringek…”). Két-három név keringett a térnek azon a részén, ahol én álltam, aztán szép lassan kikristályosodott a név. Azonban a névhez még mindig nem társult látható, mozgó ember: újabb előkészületek hosszabbították meg az amúgy sem rövid várakozást…

Érdekesség, hogy még a délutáni (!!) televíziós közvetítés alatt arról beszélgettek az olasz újságírók, hogy a brazil kardinális az utóbbi napokban elkövetett pár súlyos hibát néhány megnyilvánulásával, ezért csökkentek az esélyei, hogy pápává válasszák, de sebaj, mert van egy másik nagyon erős jelölt az argentin Bergoglio személyében, aki 2005-ben a nagy ellenfele volt Ratzingernek (sőt, néhány hang szerint az argentin jelölt visszalépett a német javára, de ezek csupán vatikánus urbánus legendák…:))!   

Szép lassan besötétedett, és új térbarátokra tettem szert: egy fiatal római házaspárral ismerkedtem meg, akikkel hamar „egy húron pendültünk”, ugyanis miután megtudták, hogy magyar vagyok, elkezdték dicsérni vízilabdánkat, kiemelve, hogy szerintük a legnagyobb pólós Tibor volt. Benedek Tibor. Nehéz lett volna vitatkozni e meglátással, főleg mert kiderült, hogy a srác vízilabda játékvezető, felesége pedig szakmai ellenőr vízilabdameccseken. Nagyon aranyosak voltak, mert már 19 órát ütött az óra, s drukkoltak, hogy legyen már végre valamilyen eredmény, mondván nemsokára menniük kell meccset vezetni, ráadásul a lány egyre jobban fáradt, ugyanis májusra kisbabát várnak, akit Mátyásnak fognak nevezni (a név jelentése „Isten ajándéka”, s mivel nekik ez a kisbaba nagy ajándék Istentől, a gyermek nevével akarták emlékeztetni magukat minden napra e névvel).

Gyorsan meghallgattatott kívánságuk, ugyanis 19 óra 06 perckor felszállt a várva várt füst. Én rögtön elkezdtem kiabálni, hogy „fehér füst, fehér füst!” , de a körülöttem állók csitítgattak, mondván ez bizony fekete (s valóban, lehet, hogy az első másodpercben annak tűnt, mert még a délelőtti szavazás utóterméke hagyta el a kéményt). Végül azonban nekem lett igazam (s mint az este későbbi részében kiderült nemcsak ebben…:)), így az esernyők szőnyege elkezdett mozgolódni – velem együtt (fenti kép épp ezt az eseményt ábrázolja, bár tudom, nem egy world press foto felvétel, de ennyire tellett...)!

Pár perc alatt igencsak előkelő helyen találtam magam (kb. a 20-25. sorban), így kiválóan láttam mindent. Azaz csak vártam, hogy lássak, ugyanis hosszú perceken át semmi más nem történt, csak sokan kiáltozták: „Éljen a pápa, éljen a pápa!” Én erre a következő kiáltással reflektáltam: „Ki a pápa? ki a pápa?” – ezáltal sokak arcára mosolyt fakasztva.:)) Megismertem a mellettem állókat, várakozókat, együtt fotózkodtunk, múlattuk az időt, latolgattuk a pápa nevét, mentek is rendesen a fogadások…!:)) Mondtam is nekik, hogy tuti szemüveges lesz és Francesco nevet fogja választani, s akkor majd Francesco király után Francesco pápa is lesz Rómában (ugyanis Totti, a Róma labdarúgócsapatának kapitánya, ikonja, bálványa). 

17 óra körül egyedül érkeztem a Szent Péter térre, ugyanis füstbe ment terv volt, hogy rávegyem angoltanáromat, olasz és angol ismerőseimet, hogy a rossz idő ellenére tartsanak velem, mondván szerintem ma este bizony jó esély van sok fehér dolog meglátására (mint füst, ruha, stb.:)), s ilyen lehetőség bizony az ember életében nem minden nap adatik. Érkezésemkor már elég sok esernyős gyülekezett (mint a fenti kép is bizonyítja) a nagy eső alatt; én a tér közepén található obeliszk tövében „cövekeltem le”. A percek lassan peregtek, az esőcseppek ellenben egyre gyorsabban.

Gondoltam hát, hogy hasznos időtöltés végett elkezdek ismerkedni, és szóba is elegyedtem három olasz hölggyel, akikkel kellemesen elbeszélgettünk a tér történéseiről. A legnagyobb „izgalom” ebben az időben azonban csak az volt, hogy egy (szürke-fehér színű) sirály rárepült a füstöt hozó kémény tetejére, s 37 és fél percig el sem szállt onnan, amikor pedig ezt megtette sokan azt hitték, hogy a madár azért szállt el, mert melegszik a szerkezet, és érkezik a várva várt füst…! Azonban a hölgyek cigarettájának füstjén kívül semmilyen más füst nem gomolygott a téren, így 18 óra után már mindenki bizonyos volt: a negyedik választás is eredménytelenül ért véget. 

18:30 után pár perccel az egyik hölgy kapott egy telefonhívást, mely szerint nemrég bemondták a TV-ben, hogy megvan a pápa, s nemsokára érkezik a fehér füst. Mindannyian megmosolyogtuk a hírt mondván, hogy ha szavazás titkos, a tegnapi „extra omnes” bejelentés után pedig mindenkit kiküldtek a Sixtus kápolnából, akkor hogyan kerülhetne ilyen horderejű hír idő előtt a napvilágra…??

Miután tegnap (azaz már ma) hajnali 3-ig emésztgettem a kommenteket, melyek tegnapi ártatlannak és szellemesnek szánt bejegyzésemre érkeztek (ezért ehelyütt ismét és utoljára szeretném hivatalosan megkövetni mindazon katolikus és pápaváró testvéreimet, akik megbántódtak soraimon), ma nem láttam esélyét és értelmét a délelőtti füsttúrának, annak ellenére, hogy már 8-kor felkeltem, hogy odaérjek.

Ám a lélek (azaz pontosítok: az ÉN lelkem, mielőtt valaki ismét félreértene) visszahúzott az ágyba (mert úgy számolgattam, elmélkedtem, hogy ma délelőtt nem lesz fehérség a Sixtus kápolna felett), tehát aludtam tovább. Így hát az olasz közszolgálati TV-ből figyeltem a 10:30-11 óra közötti időintervallumra ígért esetleges fehér füstöt – eredménytelenül. Ezért 11 órakor útnak indultam, hogy megnézzem a 12 órára ígért jelet, azonban valószínűleg Dugovics Títuszra tekintettel (mégiscsak az ő tiszteletére szólnak a harangok) a nap fele előtt 20 perccel megszületett a mai első, s legfontosabb hír, miszerint a földkerekség jelenlegi legfontosabb füstjének színe fehér...ööö ...azaz szürke...nem, nem: fekete! Hogy miért vagyok/voltam ilyen bizonytalan? Azért, mert először fehéres volt a színe majd szép lassan befeketedett. Lehet, hogy ez már egy jó előjel a ma estéhez? Persze a föld többi füstjének fel sem tűnik, hogy mi történik (max. a szürkéknek), nekünk azonban fontos jelzés, ugyanis azt jelenti, hogy a fehér elvesztette a lehetőséget arra, hogy legalább döntetlenre hozza a „fumata” csatát, ugyanis így már 3:0 a meccs állása (igaz, a mai első fekete találat láthatatlan volt). AZONBAN végül úgyis a fehér fog győzedelmeskedni ebben a füstháborúban, mert a Jó mindig győz a gonosz felett, a fehér mindig legyőzi a feketét (mint például a Gyűrűk Urában is:))

Miután nem értem oda a térre, hogy lássam a fekete jelenséget, már a metrómegállótól nem messze visszafordultam. No esetleg délután-este hátha meglátjuk kikukucskálni I. Ferencet/ II. Pétert (?) fenti bálkonról.

Ma este megtartották a pápaválasztás 1. fordulóját. Bár én próbáltam meggyőzni a téren lévő olasz (és magyar) embereket, hogy a füst színe fehér, de sikertelenül jártam...

Amúgy vicces volt élőben, a Szt. Péter téren megélni a „nagy eseményt”, még akkor is, ha nem a várt remélt eredményt hozta. Amikor megjelent a hatalmas gomolygó fekete füst a kéményen (képet ld. fent), sok ezer ember jajgatása harsant föl, s egyszerre kezdett oszlani a népes sereg.

Csak egyet nem értek az egészben: ha egyszer mindenki azt mondja, hogy a Szentlélek ihletésével szavaznak a konklávé résztvevői, akkor hogy-hogy nem sikerült elsőre kijelölni azt az embert, aki irányítani fogja katolikus testvéreinket? Egy lelkes, hozzáértő (mindenhez értő…legalábbis ő ezt hiszi:)) blogolvasóm azt mondta, hogy talán azért, mert ez egy demokratikus Szentlélek!;) Ki tudja….lehet, hogy igaza van. Így mindenesetre megmaradt az esély a magyar pápára (1 a 115-höz legalábbis biztos, hogy magyar lesz!:))

Folyt. köv. holnap, hátha akkor nagyobb lesz az egyetértés….(bár nehéz az eredményességi küszöb, ugyanis a szavazatok 2/3-át el kell érnie annak, aki pápa akar lenni. Legalábbis az első 35 körben…aztán változik a felállás…de erről majd akkor, ha esetleg aktuális lesz, addig is javaslom mindenkinek, hogy nézze a híreket Magyar Televízió csatornáin…!!!!

Egy lelkes blogolvasóm szerint kimehetnék egy táblával a Szt Péter térre: "Matolcsyt Pápának" felirattal, és tuti indexes hír lenne belőlem!Amúgy is - mint köztudott -  rendbe kéne tenni a vatikáni pénzügyeket.

Bár lehet, hogy mégse jó ötlet, mert akkor valószínűleg unortodox pápa lennék, nem?? Jaj, mint látható, olvasható: nagy itt a bizonytalanság.

Ám ha E. Péter lesz a pápa akkor lehet, hogy tényleg viszi a MAGYAR Nemzeti Bank (új) elnökét!:)

Közben itt kb. 2 órája ömlik az eső! Valaki Fentről nagyon könnyezik, vagy csak el akar mosni valamit...

A választüók 16 óra 30 perckor vonulnak be a szavazáshoz.

Amúgy szerintem tuti, hogy szemüveges lesz a pápa (és piros fehér ruhája lesz, amikor először előbújuk a vöröses kárpit mögül...)

Közben egy - a Szt. Péter térre néző - balkonról egy femminista csoport rozsaszín füstöt gyújtva követeli a női bíborosi rend létrehozását. 

S végül egy rossz hír a focikedveló pápaválasztóknak: sem a barcelonai, sem a milanoi bíboros (akik nagy focikedvelők) nem nézhetik a mai Barcelona-Milan BL meccset, ugyanis nem TV-zhetnek a konklávé alatt. Bár ha még ma megválasztják az új pápát, akkor 19 óra körül, akkor 20:45-re odaérnek a képernyő elé (vagy magángéppel a Camp Nou-ba...):)