KudaRóma

Sok idő telt el legutòbbi bejegyzésem òta. No nem mintha nem törtent volna semmi érdekes, hanem leginkàbb időhiàny miatt nem ìrtam. Egyik hétvégén Bracciano tavàhoz kiràndultam, két màsik hétvégén  (hosszù idő utàn) kituntetett jelentőségu vendégeim voltak, ìgy nekik mutattam be Ròmàt – kicsit màsképp, eltérően a megszokottòl. Aztàn elbùcsùztattam két ùjabb szàmomra kedves baràtot, akik hazatértek szulohazàjukba, voltam otthon is kicsit, s nem utolsòsorban nagyon sok a munka. Alàìrtam ugyanis ùjabb egy évre ahhoz a céghez, ahol 2013 àprilisa òta dolgozom, részben azért, mert màrcius elején elértük végre elso sikerünket, ezen a héten pedig meg volt a màsodik eladàs is. Pénz persze csak jùniusban érkezik, a szerzodés alàìràsàval. Bizakodjunk…

S bàr sok a munka, most azonban gondoltam leìrok pàr sort, màr csak azért is, mert itt 3 hosszùhétvége is kovetkezik, nekem azonban ez nem olyan, mint otthon, ahol elutaztam, bàr pròbàlok 1-2 kiruccanàst szervezni, de szinte minden helyi ismerősöm hazamegy, csalàdi körben tölti e napokat. No de talàn jobb is ez  ìgy, hiszen ismét megtapasztalhatom azt a bìztatàst, amelyet ma reggel olvastam: “Hiszen mindig veled vagyok, Istenem!
    Kézen fogva vezetsz, tanácsoddal igazgatsz,
    végül dicsőségedbe fogadsz be engem!
 Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz,
    ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?
 Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy,
    de Isten mindig erős kőváram marad,
    ő az én örökségem örökké!” (73. Zsoltàr 23-26.vers)

Bejegyzésemhez fenti képet vàlasztottam, melyet egy màrcius végi éjjelen készìtettem. Nem ìgy akartam beilleszteni, de a rendszer nem engedte màsképpen. Bàr ìgy utòlag nem is bànom, hiszen a képek mindig jòl fejezik ki, mi is van az emberben...!:)

 Ma reggel megérintett a "MAI IGE" mai elmélkedése, ebbol idéznék egy részletet. 

A „kapni” azt jelenti, hogy elfogadjuk, amit nagylelkűen ingyen ajándékoznak nekünk. Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a küszködéseinktől, nem pedig azért, hogy újfajta erőlködésre hívjon, immár a keresztyénség zászlaja alatt. Meg kell értenünk, hogy Isten ajándékait kegyelemből kínálja, és hit által tudjuk elfogadni őket. Egy bibliatanító így ír erről: „Mindig tenni próbáltam valamit, Istent pedig ki akartam hagyni a dologból. Megpróbáltam megváltoztatni magamat, a családomat, a körülményeimet, még a gyülekezetemet is. Isten azonban sosem engedte, hogy nélküle is sikert érjek el. Ha hagyná, akkor magunknak tulajdonítanánk a dicsőséget. Végül megtanultam imádkozni azért, amire szükségem volt, és hagyni, hogy Isten az ő módszereivel, az ő menetrendje szerint adja meg azt. Mikor végre eljutottam idáig, akkor beléptem az ő nyugalmába.” Ahhoz, hogy te is így tudj élni, meg kell értened, milyen fontos vagy Istennek, és meg kell tanulnod számítani kegyelmére. Az igazság az, hogy ő nagyon is szívesen segítene neked, ha végre felhagynál azzal, hogy mindent egyedül akarsz megoldani.

Szerintem nemcsak érdekes, megszìvlelendő, hanem alkalmazandò is:) Isten ugyanis az, Aki munkàlkodik.  Fenti képes idézet is ezt tàmasztja alà, Isten ezt népének mondja, amikor kiszabadìtja  őket az egyiptomi fogsàgbòl. Maga a nép làtta, hogy mit cselekedett Isten: felemelte népét, sasszàrnyon hordozta , s magàhoz emelte őket.

 Jò elmélkedést, szép napot mindenkinek!!

"Törjön össze a szìvem azon dolgok miatt, amik összetörik Isten szìvét" (Bob Pierce)

Törted màr össze Isten szìvét? Egyàltalàn lehet ilyet csinàlni? Azt olvassuk a parancsolatokban, hogy ő "féltőn szerető Isten", Aki annyira szeret minket, hogy "egyszulött Fiàt adta értnk, hogy Aki hisz Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Allj meg egy pillanatra, s gondolkozz el ezeken, hogy milyen a kapcsolatod Vele, hogy mivel, miért bànto(tta)d meg Mennyei Atyàdat, s hogy esetlegesen min/mit kellene vàltoztatnod életeden.

Fenti Pierce idézet még egy màrcius eleji Istentiszteleten hangzott el, egy brazil vendéglelkész tartotta az alkalmat, aki feleségével Spanyolorszàgban fog nemsokàra gyulekezetet alapìtani, s ellàtogatott hozzànk, hogy tapasztalatokat gyujtson. Pàran veluk töltöttunk egy estét, hogy meséljunk emlékeinkröl, tapasztalatainkròl. Jò kis alkalom volt arra, hogy visszaemlékezzunk az elmùlt 2 évre (nekem màsfél), hàlàt adjunk Istennek a jò és rossz dolgokért, botlàsokért òvò kezéért.

Néha egyéni szinten is jò lenne ezt gyakrabban gyakorolni, nem pedig folyton panaszkodni (ami amùgy is automatikusan megy).

Megtartottuk az elsö idei kertipartyt egy parkban, nagyon jòl sikerult, egész tavasziasra vette itt a figuràt az idöjàràs.:) Tényleg döbbenetes làtvàny és étkezési élmény, amikor az olaszok nekiàllnak egy-egy ilyen eseményt megszervezni, finomabbnàl finomabb ételek kerulnek elö, kellemes borokkal és jò tàrsasàggal. 

"Sokszor nem tudod megvàltoztatni a problémàkat, de meg tudod vàltoztatni a mòdjàt annak, hogy hogyan szàllj szembe, küzdjél meg vele. 

Ne mondd Istennek, hogy milyen nagy a te problémàd, hanem mondd el a problémàdnak milyen nagy a te Istened!"

Fenti 2 mondatos idézet a mùlt heti Istentiszteleten hangzott el, s az Igehirdető azt fejtegette, hogy gondjaink, nehézségeink mindig lesznek, de hogy Isten ezeknek a tudatàban van. Arra bàtorìtott minket, hogy mondjuk el ezeket Istennek, adjuk àt neki problémàink terhét. Nem a legegyszerűbb dolog ez nekem, de érdemes ezt is kipròbàlni.

S ami a legfontosabb: a gondokat, terheket nem kell egyedül hordozni, ott vannak/lehetnek segitségünkre baràtaink, csalàdunk is, akik tàmogathatnak. Mondhatod azt, hogy neked nincs senki ilyen ember az életedben, de arra bìztatlak, hogy emögé ne bùjj, max, ìrj nekem privàtba!:))

Egyebekben telnek-mùlnak a napok, hetek, lassan valòban kitavaszodik, 10 òràt dolgozom kb. naponta (persze a siestàt nem hanyagolom el:)) mindenféle esteket szervezek tovàbbra is (focimeccs és filmnézés, koncerten is voltunk a Magyar Intézetben, valamint egy kerti partyt is tartottunk a minap, ahol volt minden mi szem-szàjnak ingere:)).

Lakòtàrsam végül elköltözött mùlt héten (ez nem volt tùl vidàm pillanat a hétben), most nagy hirdetéshadjàratban vagyunk, ugyanis ha nem sikerül kiadni a szobàt màsnak, nekem is ùj lakàs utàn kell néznem...

Szép, napsütéses hetet minden kedves olvasònak!

Mostanaban azon gondolkoztam, azt tanul(manyoz)om, hogy hálát adok egy-egy kialakult nehéz, rossz helyzetért Istennek, még akkor is ha ez nagyon nehez, hiszen az Ige többször ír arról, hogy "mindenért hálát adjatok" ill. hogy " akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál". A "minden" szót valóban minden helyzetre lehet/kell érteni.

Persze lehet mondani, hogy akkor ez így nem öszinte, de ha mélyen belegondolsz - kedves olvasò -, és elmondod öszintén Istennek ennek nehézségét, akkor Õ nem fog képmutatónak tartani!

Szóval az a tanácsom, hogy próbáld ki ezt, persze azzal az alappal, hogy tényleg érdekel Isten válasza, Rá bízod magad teljesen, hiszel abban, hogy Õ az egyedüli, Aki a lehetetlent, a nagyon nehéz, keserû dolgokat is a javunkra használja, célja van vele.

Erre jó bibliai példa amikor Jézus 5000 embernek ad ételt bõségesen,jóllakásig annak ellenére, hogy a helyzet több mint reménytelen, hisz a rendelkezésre álló étel kb. 2 embernek elegendõ. Vagy egy másik, sokkal dúrvább, amikor halott embert támaszt fel.
Mindkét esemény elõtt hálát ad Istennek a kialakult helyzetben, helyzetért, s ezután történik a  változás, érkezik a megoldás. Mondhatod erre, hogy no de az Jézus volt, Aki elvégre Isten. Csakhogy ugyanezeket as apostolok is gyakorolják, csinálják.

Nem azt mondom, hogy ez "A" módszer, s ezzel gyõzhetjük meg Istent, hogy változzon (kilátástalannak tûnô) helyzetünk, hanem ez is egy szemléletmód, mely segíthet Istenhez közel kerülni, meglátni Ôt valójában, elfogadni a kialakult állapotot, s az Õ kezébe tenni azt.

Õ làtja a teljes képet (mint fenti teljes ròmai làtképet:)), mi max. a mozaikokat...

Tudom, eléggé furàn hangzik. De elvégre: mit veszìthetsz?!;))

Így hát csak annyit mondok: próbára fel, kedves olvasò!;)

S kozben hallgasd azt a szàmot, mely mostanàban a kedvencemmé vàlt, s sokszor hallgatom:

https://www.youtube.com/watch?v=TCunuL58odQ

(Ne a klippet nézd, pontosabban a klippet NE nézd, csak hallgasd es csukd be a szemed:))Így hát csak annyit mondok: próbára fel!;)

Fenti kérdés minden ember életében megjelenik - szàmtalan alkalommal... Az én életemben, ròmai "kalandozàsom" soràn is meg-megjelenik, sokféle formàtumban.

Az elkovetkezo idoszakban pàr hozzàm kozel àllò ember hagyja el a vàrost, mely nem fogadta magàba… Vagy mégis… Màr magam sem tudom. Hogyan tovàbb?
A héten visszakoltozik szulovàrosàba azon lakòtàrsam, akivel majd’1éve egyutt lakom... Furcsa lesz nélkule, elvégre 4 helyen is laktunk ezen idoszakban. Sajnàlom, hogy elmegy, de az élet màr csak ilyen…
Két-hàrom hònap mùlva visszakoltozik hazàjàba 1 màsik szàmomra kedves csalàs, akiknek véget ért ròmai kuldetésuk (az Apuka az amerikai haditengerészetnél dolgozik.. Ez is az élet része… Hogyan tovàbb?

A gyulekezet egyre novekszik. A hàzicsoport egyre fejlodik, jò kis beszélgetések, épìto vitàk àltal novekszunk. Am a koordinàlòtàrsam, 3hònapon belul valòszìnuleg szintén befejezi ròmai pàlyafutàsàt. Egyszer mindenki elmegy...Vagy mégse?! Hogyan tovàbb?:)

Ugy néz ki, hogy a héten sikerult nyélbe utni az 1. Igazi uzletet a cégnél, ahol dolgozom. Azonban eléggé “Tamàskodò” mòdon ezt csak akkor tudom megerosìteni, amikor az adàsvétel végbemegy. Ez pedig csak jùnius elején fog bekovetkezni. Addig marad a robotolàs?! Hogyan tovàbb?

A héten volt egy “kuzdelmem” a vezetoséggel is: mivel 3-4 havonta haza kell mennem egy kis idoszakra, àprilist szemeltem ki eme tervem megvalòsìtàsàra. Igenàm, de a repjegyàrak a Hùsvét kozeledtével megduplàzòdtak az eddigiekhez képest. Igy hàt kértem Istent, hogy mutassa meg: hogyan tovàbb? Mikor menjek, mehetek, legyen ùjra “normàl/olcsò”àrù a repjegy. Màsnap megnéztem az àrakat, s talàltam egy hetet, amikor igen kedvezo volt az àr, ìgy jeleztem a vezetoségnek eme szàndékom (akik természetesen nem tàmogattàk az egy hetes hazautam), végul megegyeztunk, ìgy eleget téve honpolgàri kotelességemnek hazamegyek szavazni, csalàdozni, baràtokkal lenni aprilis elején. Valòban megtapasztaltam azon Ige jelentését, hogy: “Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van”.
(Eme dontésemet fenti képen làthatò parkban hoztam, tavaszias kornyezetben, s a "Hogyan tovàbb?" cìmet adtam neki:))

Amùgy a napok telnek-mùlnak: szulinapi bulikban, karaoke esten, Bibliaòràn, film,- és jàtékesten, focimeccs-esten voltam az elmùlt héten. De a kérdés tovàbbra is: Hogyan tovàbb?

Isten tudja… Ugyanis: “Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”.  Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek. Továbbra is úgy éljetek és tevékenykedjetek, ahogyan azt tőlem láttátok, hallottátok, tanultátok és elfogadtátok, akkor veletek lesz a békesség Istene.”

(Az idézetek Pàl Filippibeliekhez ìrt levelbol vannak)

Hivatalosan tél van, szürkeség. Olykor valòban ez van. Mindenféle értelemben. Esik, nem làtjuk a napot, a kiutat, a reményt. S talàn akkor, amikor a legnagyobb a sotétség, megérkezik a remény napsugara. Jò idő lesz, élvezzük a napfürdőzést.
Aztàn ùjra szürkeség, majd teljes sötétség.

Ilyen az emberi élet àltalàban - lelkileg, fizikailag, szellemileg egyarànt. S talàn ilyen ez az időszak az én életemben is...

Talàn épp ezért kell ragaszkodnom, ragaszkodni Istenhez. Mert Ő, akàr jòl mennek a dolgok, akàr amikor màr-màr feladnànk, ott van. Csak annyit kell tenni, hogy Hozzà kiàltok, kiàltunk. Azonban még ez az "apròsàg" sem megy mindig...

De Ő ekkor is türelmesen vàr, addig is a hàttérben ott van òvò vagy ha kell, akkor intő kezével...

Főleg akkor, amikor azt érezzük, hogy tàvol vagyunk mindenkitől: Tőle, szeretteinktől.

S akkor érkezik 1 mondat, mellyel arra hìvja fel a figyelmet, hogy nem a "megfelelni akaràs" kell, hogy irànyìtson, mert Ő elfogad olyannak, amilyen vagy(ok). Majd érkezik 1 dal, amely megpecsételi: az  Övé vagy(ok): https://www.youtube.com/watch?v=WcwGxf3Bqf4

S ekkor jöhetnek-keveredhetnek az öröm és a bànat könnyei. De Isten ezeket is kedvesen letörli arcunkròl. Jézus utàn elküldte a Vìgasztalàs Lelkét, ez àllìt helyre.

Mosolygok, örülök, ugyanis egy hete ùj csalàdtaggal ajàndékozott meg Isten: ismét nagybàcsi lettem, s mindenki egészséges.  

örülök, mert noha vannak problémàk a mindennapjaimban, Istennel sikerül megoldani azokat, a lelkész tovàbbra is szàmìt ràm, bìzik bennem, s ez erőt ad.

örülök, mert  a Szentlélek egy kedves Igével erősìtett meg az elmùlt hetekben: "Mivel Isten az, aki a kegyelme által indítva ilyen szolgálatot bízott ránk, nem veszítjük el a bátorságunkat, és nem adjuk fel! " (2. Kor.4:1)

Persze: vannak nehézségek, de keressétek az örömöt IS mindennapjaitokban!
Még ha azok olykor sötétek is...

"Isten mindent meg fog tenni  annak érdekében, hogy elvezessen az igaz imàdathoz"

Az elmùlt héten a lelkész az egyiptomi 10 csapàsrol beszélt. Isten ezen csapàsok àltal mutatta meg mindenhatò erejét (a fàraò varàzslòi csak eleinte tudjàk utànozni Mòzes és Aron csodatételét), hogy O nem csupàn "egy isten", hanem az Egyedul Igaz Isten. A fàraò annak ellenére, hogy ember volt istennek gondolta magàt, àm el kellett ismernie végul, hogy csupàn egy ember. Isten hatalma olykor érthetetlen, àm azok, akik szeretik Ot, òvò kezét is megtapasztaljàk. Lehet ellenàllàst, visszautasìtàst is vàlasztani, hiszen szabadsàgunk van rà. Azonban annak természetes kovetkezménye a pusztulàs, halàl. Lehet azonban a szeretetet, imàdàst is vàlasztani, s annak az orok élet az eredménye - Istennel, szeretetben.

Te szereted-e Istent? Engeded-e, hogy irànyìtsa életed, vagy mindig a sajàt fejed utàn mész?

A "miért" kérdése ùgy hatol be az emberi szívbe, s szùrja azt àt mint egy horog (Peter de Vries)

Sokszor tesszuk fel a kérdést magunknak, màsoknak, de foleg Istennek: "Miért"? Megannyi alkalommal vàdlò, kétkedo, elkeseredett szìvvel, hangnemben. Am jò tudni, hogy Isten egyrészt meghallgatja az ilyen jellegu kérdéseinket, màsrészt meg is vàlaszolja azokat. Lehet, hogy nem az àltalunk aktuàlisnak vélt idoben, alkalommal, lehet, hogy vàrnunk kell, nem is keveset, de egy biztos: a kérdés eljutott Hozzà. S bìzz Benne: O tudja a vàlaszt.

Eppen ezért bàtorìtok mindenkit: kérdezzen Istentol bàtran! S lehet, hogy màr a kérdés feltétele utàn megkonnyebbulést kapunk, megnyugszunk, nem lesz màr olyan nagy a félelem.
Merj kérdezni: "Mièrt"?