KudaRóma

Tartottam magam a „jófiúi” elhatározásomhoz, úgyhogy csütörtökön egész nap itthon voltam, ki sem mozdultam, csak olvasgattam, telefonálgattam, olasz filmeket néztem, tésztákat ettem, takarítgattam, valamint kiváló magyar zenéket hallgattam egy intim barátom jóvoltából,…

Mivel a betegséggel együtt jár a napfordulás is, ezért szerdán hajnali 4-kor feküdtem le, s 11 után arra ébredtem, hogy munkatársam hív. Kérdezte hogy vagyok, mi újság, én meg beszámoltam neki, de láthatóan nem érdekelte annyira :)! Na mindegy, megpróbálom forradalmasítani azt,…

Kedden másodszor is megpróbáltam eljutni a munkahelyre, de még mindig ramaty állapotban voltam, a lázmérőm közben eltörött, de úgy köhögtem mint egy csacsi, szóval maradtam itthon. Mint a hegymászók a hegycsúcstámadást, én úgy kíséreltem meg a háziorvos ostromát, de…

Vasárnapra nemcsak a templomi feladatok, teendők miatt akartam meggyógyulni, hanem hogy hétfőn már munkába tudjak újra állni, hogy ne hiányozzak annyit...,mert ez mégse jó reklám nekem…:(, meg egy hétnél többet nem tudom mikor voltam utoljára beteg… Nem voltam nagyon jól, de…

Pénteken bár még beteg voltam, be kellett mennem egy kis időre dolgozni, mert az egyik ügyvéd megkért, oldjak meg egy feladatot, s mivel egész héten nem voltam bent, s úgy éreztem (tényleg csak érzés volt, a tények nem ezt támasztották alá), hogy jobban vagyok, ezért bementem.…

A csütörtöki napot – gondolva a már korábbi bejegyzésben ismertetett Újlaki módszert alkalmazva – átaludtam, de nem sokat használt azon kívül, hogy teljesen megfordult a napom, s nappal alszom éjjel meg hánykolódom, fent vagyok… ! Este csak egy rövid vásárlásra merészkedtem…

…ahonnan csak másnap délután kászálódtam ki, hogy egyek valamit, aztán újra az ágy volt az út. Zúgott a fülem-fejem átadtam magam a köhögés nagy élményének is, röviden szólva hivatalosan is megállapítottam, hogy lebetegedtem… Ennek ellenére – mivel nagyon rossz,…

Kedden már-már szokatlan volt nem úgy kezdeni a napot, hogy átgondolom, megszerkesztem, leszervezem, hogy kivel, mikor találkozom a vendégek közül, hisz az utolsó vendég is a reptér felé vette az irányt a délelőtt folyamán. Így én „jobb híján” megjelentem munkahelyemen,…

E nem épp eseménytelen (és pihentető:)) hosszúhétvége után bevallom őszintén nagyon nehéz volt hétfő reggel visszarázódni a munkába, elkezdeni egy új munkahetet, főleg annak fényében, mert ismerőseim nagy része még mindig a városban volt. Első körben a…

Ezen édes pillanatok után ismét osztódott a társaság, hárman az esti labdarúgó mérkőzés (Roma-Palermo) helyszínéül szolgáló stadion felé vettük az irányt. Sörözéssel hangoltunk az esti meccsre, melynek csupán annyi volt a különlegessége, hogy egy jóbarátom (nagy?) vágya…