KudaRóma

Vasárnap nagyon kellemes nap volt. Egyrészt hét ágra sütött a nap, másrészt sok jó, szép élménnyel gazdagodtam ezen a napon.

A délelőtti Istentisztelet "kalandosan" indult, ugyanis ezen a héten a lelkész és felesége, valamint több, a az előkészületben résztvevő személy elutazott egy konferenciàra, ìgy kevesebben voltunk az előkészìtés soràn szorgoskodòk, ehhez hozzàjött az is, hogy a terem nem volt a bérbeadò àltal megfelelően elrendezve. Volt tehàt kb. 20 percünk, hogy minden a helyére kerüljön, kis csùszùssal teljesìtettük is a "küldetést".:)

Az alkalmat ezùttal a zenekar vezetője tartotta, s természetesen a karàcsony(i ajàndék) volt a központi téma hàrom bibliai versre felfűzve.

Az 1.: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért" Jézus az összes emberért adta életét, mindenkiért, nemcsak baràtaiért, hanem ellenségeiért is. Mégpedig azért, hogy nekünk adja az örök élet ajàndékàt.

A 2.: Jézus mondja: "én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek" Itt a hangsùly azon volt, hogy Jézsus bőséget akar nekünk adni! Mint amikor elmegyünk karàcsonykor a nagyihoz (vagy haza), és terülj-terülj asztalkàm vàrja az embert.:)

A 3.: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék" Az ajàndék kész van, INGYEN kapjuk Istentől (màsképpen ugyanis, ha fizetni kellene érte nem is ajàndék lenne...), neked "csak" el kell fogadnod. KEGYELEM àltal kapod, nem azért, mert tettél illetve tehetnél érte bàrmit is. S ez a legszebb az egészben: nem kell "görcsölve"

Egy karàcsony Jézus nélkül olyan, mint a szülinap ünnepelt nélkül.

Istentisztelet utàn az egyik csalàd meghìvott ebédre, ìgy - az időközben megérkező lelkésszel - egy igazi ròmai csalàdi vasàrnapi ebéden vehettem részt. Nagyon örültem ennek, nem is tudom mikor vettem részt utoljàra ilyen "rendezvényen":) Na majd remélem karàcsonykor pòtolom, ha csalàdom is ùgy akarja!:)) A nagyon finom (és tipikus) olasz ebéd alatt természetesen szinte végig én beszéltem-meséltem mindenki legnagyobb örömre vagy bànatàra, azonban vittem ajàndékba jòfajta magyar bort és kolbàszt, szòval mindenki nagyon jàrt.

Vendégségből "hazatérve" végre volt kis idő egy vasàrnap délutàni szundira, erőgyüjtésre (ami kellett is), hiszen este nagy meccset jàtszott az Inter (s így én is:)). Haverjaimmal beültünk egy aranyos kis kocsmàba (mely Lancelot névre hallgat), ahol òriàskivetìtő is volt. A hely igazi diàkkocsma, de különlegessége, hogy kicsit visszavisz a gyerekkorba, ugyanis tele van bérelhető, jobbnál-jobb társasjátékkal. Ám hogy a lényegről el ne feledkezzünk: izgalmas meccsen természetesen az Inter nyert a Napoli ellen (2:1):))

Fenti képet pedig azért tettem fel, mert az olaszoknál már december 6 és 9 között (ádvent 2. vasárnapja környékén) szokás felállítani és díszíteni a karácsonyfát (hogy aztán január 6-án mindenki leszedje, s kidobja). A város tele van szebbnél szebb fákkal, kivilágítással. Nos ez nem igaz a Spanyol térnél lévő fára, mert mint fenti kép is mutatja a tetején zöld lézer van...

Idétlen...:)

Szombaton végre jól kialudtam magam a fárasztó hét után, a sarki (napsütéses) hideget a jó meleg kis lakásban „vészeltem át”, ráadásul ünnepnap volt, tehát nem sok minden volt nyitva.

Késődélután meglátogattuk a már 4. napja ittlévő barátokkal kedvenc bazilikámat (a Szent Pált), majd kimentünk EUR-ba. Ez az 1960-as – 1970-es években épült „kerület” egy kicsit Washingtonra emlékeztet, sok nagy kockaépülettel Róma egy teljesen másik arcát mutatja. Mivel tényleg nagyon hideg szél fújt, barátaimmal beültünk egy kávézóba, ahol megittam életem legdrágább forrócsokiját (át sem merem számolni Ft-ra mennyi volt:)), ellenben olyan keserű volt, hogy kb. 5 csomag cukrot beleöntöttem, mire ihatóvá vált.:)

Mindenesetre ezen érdekes italélmény után ellátogattunk a Giardini degli aranci-ra, ahonnan az egyik legszebb kilátás tárul a városra (itt van a híres kulcslyuk, melyről már korábbi bejegyzéseimben beszámoltam). Most első ízben sötétben jártam itt, egészen más, különleges élmény volt.

Azután egy rövid „igazság szája” kitérő után meglátogattuk a tiramsú helyet, ugyanis vendégeim teljesen „beleszerelmesedtek” e valóban csodás desszertbe, ami itt tényleg különösen finom (mondom ezt én is, aki nem vagyok nagy kedvelője az édességeknek).

Mostanság (így e szombati napon is) igencsak változatos napokat élünk időjárásilag, hol 15 fok van és süt a nap, hol leszakad az ég, hol kb. 0 fok van. Ez a kép egy eső előtt/után készült munkahelyi szobám ablakából), halványan látszódik egy szivárvány is (pedig egyáltalán nem volt meleg...:)).

Napi elmélkedésem során a következőket olvastam:

„A pusztában Isten mannát küldött népének, hogy táplálja őket. A manna minden reggel csodálatos módon ott volt: ...és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni." (2Mózes 16:17-18). Észrevetted már, hogy vannak az életben olyan időszakok, amikor Isten áldásai rád szállnak... és kísérnek téged?

Aztán vannak olyan idők is, amikor Isten ahhoz ad éppen elég" világosságot, hogy a következő lépést megtedd. Ilyenkor arra tanít, hogy napról napra (sőt néha óráról órára) bízz benne; tedd próbára Igéjét, és meglásd, hogy Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul... (Jeremiás siralmai 3:22-23).

Másutt ezt olvassuk:

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az õ gazdagsága szerint dicsőséggel (Filippi 4:19). Azt akarja, hogy bízd magad Őrá, az Adományozóra, és ne az adományra; hogy bízz Benne, hogy be fogja tölteni minden szükségedet; hogy számíts rá, hogy jó dolgokat fog kihozni rossz helyzetekből is. Nem akarja, hogy feszült és ideges legyél, hanem, hogy: imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6).

Azt akarja, hogy ne gyötrődj többé azon, hogy egyedül vagy, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled (5Mózes 31:6); hogy ismerd fel, hogy nem számít, mi mindent hoz az élet, sosem kell megkérdőjelezned az Õ szeretetét, mert az ...örökkévaló..." (Jeremiás 31:3 Károli).”

Nekem ez most szintén egy megnyugtató szakasz volt, nem azért, mintha izgultam volna, hogy nem tudok mit enni, hol lakni, ugyanis erről mindig gondoskodott Isten. Egyszerűen csak jó időről-időre fenti kiemelt Igéket olvasni, mert megerősítik az embert, főleg jelenlegi helyzetemben, hiszen még mindig nem tudom, hogy alakul a 2013-as év (eleje…) :)

Csütörtökön (12.06.) megtartottuk a szokásos heti „munkaebédünket”, melynek most szakmailag, s nemcsak gasztronómiailag volt értelme (noha Mikulás alkalmából a nagymamám híres sütijét kínáltam körbe az irodában, s mindenkinek nagyon ízlett, s külön mondták, hogy üzenik Édesanyámnak, a mű elkészítőjének, hogy finomra sikeredett eme édesség).

Különböző „minisztériumokat” alakított a részlegvezető ügyvéd, én az egyik ilyen minisztériumnak vagyok az "államtitkára" (a bíróságon is „titkár” voltam, így e szerep nekem lett kitalálva) s egy nagyon jó kis prezentációt állítottunk össze, de nem kerültünk sajnos sorra, így csak a főnök dicséretét kaptuk meg, de jövő héten előadhatjuk terveinket.:)

Még az értekezlet előtt sikerült „kattintanom” fenti fényképet a konferenciaterem teraszáról, mely a Spanyolország teret (fura ezt így leírni, a Piazza di Spagna valahogy jobban hangzik:)) mutatja be, közepén egy nagyon magas Szűz Mária szoborral, melynek szombati ünnepe (Immacolata) kapcsán erre fele járt a pápa is, s városszerte óriási ünnepséget tartottak Mária tiszteletére. Olyan nagy ünnep ez itt, hogy amennyiben hétköznapra esik december 8-a, úgy az munkaszüneti nap (legnagyobb pechemre idén szombatra esett…)!

Munka után elmentem zenészbarátaimmal egy közeli étterembe, ahol nagyon finom (nápolyi) pizzát készítenek, s egy kancsó bor mellett egy nagyon kellemes estét töltöttünk el, szép helyeken sétáltunk (Forum romanum, Colosseum…), s élveztük a lassan-lassan karácsonyi fényekbe boruló Róma látványát.

Pénteken (12.07) aztán majdnem „borult a bili” a munkahelyen, tényleg elég nagy volt a feszültség, így igyekeztem minél több terhet levenni az újdonsült kétszeres Apuka munkatársam válláról kis sikerrel.

Hogy kicsit levezessük ezt a feszültséget, elmentünk ebédelni a Spanyolország térre, tipikus római ebédet fogyasztottunk el: óriás szendvicsek mindenféle földi jóval (sonka, sajt minden mennyiségben) megpakolva! Csak ajánlani tudom, ha valaki erre jár.:)

Este pedig bevezettem barátaimat a római tiramisú különleges világába, „Pompi”-nál ezen édesség mellett még meg is fagyiztunk és nagyon kellemes diskurálást folytattunk az eladókkal, majd megnéztük az Angyalvárat és a karácsonyra készülő Szent Péter teret (a karácsonyfa már áll, de még díszítés előtt van, a betlehemet is majd 14-én világítják meg). Még mindig hatalmas és lélegzetelállító ez a tér, egyre nehezebb betelni grandiózus voltával, szépségével...

Mivel éjjel 2-re értem haza, s reggel kelni kellett az Istentisztelet miatt, ezért nem volt sok idő az alvàsra, de egyàltalàn nem voltam fàradt, sőt ezuttal villàmgyorsan végeztünk az előkészületekkel. Advent 1. vasàrnapja lévén meggyùjtottuk az 1. gyertyàt (fenti kép a Piazza Navona-n készült a karácsonyi vásár alkalmából), majd Keresztelő János születéséről szólt a prédikáció.

Arról beszélt többek között az Igehírdető, hogy a készülődés, várakozás időszaka ez, és ahogy Keresztelő János előkészítette annak idején Jézus életét, munkáját, úgy most a mi feladatunk, hogy hitelesen mutassuk meg az embereknek Isten szeretetét, képviseljük Jézust itt a földön.

Alkalom után jó sok emberrel sikerült beszélgetnem, ezeket mindig nagyon élvezem, mert nagyon sok téma előkerül, ilyenkor csak úgy „repül az idő”.

Az egyik sráccal elmentünk egy belvárosi pub-ba, mert meg akartuk nézni együtt az Inter-Palermo meccset, s mivel ő szicíliai és a Palermónak szurkol, jó kis „csörtét” vívtunk egymással, ám mind a szópárbajt, mind a meccset „én” nyertem,  így hát örömmel és teli hassal távoztam egy jó adag lazacos tészta és csirkemell elfogyasztása után, melyet egy eredeti olasz fagyival hűtöttem le. Hazaérve már csak egy forró fürdőre, s maximum egy könnyed otthon megnézett bugyuta filmre vágytam, ehhez képest csörgött a telefon, s egy haverom kérdezte, van-e kedvem megnézni egy filmet. El akartam utasítani a meghívást, ehhez képest a válasz ami a számon kijött az volt, hogy „persze, menjünk”, így nemsokára már egy moziteremben találtam magam – életemben első ízben itt Olaszországban –, s egy nagyon jó kis moziestet csaptunk: Ben Affleck rendezésében az Argo cimű filmet néztük meg. Érdekes, izgalmas, változatos, olykor lassú történet (természetesen „based on true story” mint manapság minden amerikai film), mindenkinek ajánlom, aki „feszült kikapcsolódásra” vágyik, és érdeklődik a (kül)politika, közel-kelet iránt. Mozi után megettem az első római kebabomat (azaz gyrost), mely óriási volt, s majdnem olyan finom, mint Budapesten a Bakáts tér melletti.:) Végül a zuhogó esőben tértem haza, s örömmel vártam a következő hetet, mivel ez a hét(vége) is igen tartalmasra sikeredett...

Innen egy rövid pihenőt beiktatva àtsétàltunk a Piazza Navona-n talàlhatò Ròma mùzeumba (az ùn, Palazzo Braschi-ba), itt mindenféle, a vàrossal kapcsolatos festmény, szobor volt làthatò, valamint egy interaktìv 3D-s kiàllìtàs, aholis megcsodàlhattuk, hogy milyen volt akkor s milyen most Ròma, illetve annak fő nevezetességei.

Végül betértünk egy minimùzeumba, ahol görög-ròmai-egyiptomi relikviàk voltak kiàllìtva, érdekes volt a 3 nagy kultùràt összehasonlìtani, még akkor is, ha nem volt egy nagy kiàllìtàs.

Ezutàn fàradtan, de annàl több élménnyel gazdagabban a folyamatos égi àldàs àltal kìsérve hazatértünk otthonainkba.

Elérkezett a szombat, immàron decembert ìrunk, s délelőtt òriàsi vihar közepette kocsival àtköltöztem ròmai ittlétem màsodik lakàsàba. Ez a hely szebb környéken van, de maga a lakàs sokkal kisebb, nincs terasza (ez hiànyzik:)), de az àgyam kétszer akkora mint az előző helyen. Itt sem egyedül lakom, mert a hàzaspàrnak, aki befogadott, van egy egyetemista fia és ő nem utazott el Brazìliàba. Kedves sràc, nem zavar sok vizet, sokat gitàrozik és énekel, s mivel jò zenei tehetséggel àldatott meg, jò őt hallgatni.

Délutàni csendespihenőm utàn este pàr ismerősömmel "nyakunkba vettük a vàrost" és nekiindultunk a "koncertek egy mùzeumi éjszakàban" elnevezésű program keretében kultùràlòdni: mùzeumokat làtogatni.

Elsőként a Capitoliumi mùzeumot néztük meg, ugyanis a többség még nem volt itt, én pedig nagyon szeretem az e mùzeumban talàlhatò szobrokat, szòval kb. 2 òràt töltöttünk el e kincsesbànyàban, s egy zongora koncertet is meghallgattunk. Közben elkezdett szakadni az eső - s mivel tudni kell a ròmaiakròl, hogy nem szeretik a csapadék ezen formàjàt (sem, a havazàst meg egyenesen ki nem àllhatjàk) - nem volt nagy tömeg sehol, lehetett élvezni a kiàllìtàsokat, nem tolongtak egymàs hegyén-hàtàn az emberek.

Ezutàn àtsétàltunk a Trajanus fòrumàba (piacàra), mely Ròma egyik legrégebbi megmaradt és feltàrt épületkomplexuma.  A császárok fórumai közt ez volt a legnagyobb és legdíszesebb egyben időrendben az utolsóként felavatott (fenti kép is itt készült). Itt is volt egy koncert, egy erős hangù olasz énekesnő produkciòjàba kukkantottunk bele, közben megnéztük az épületben talàlhatò kiàllìtàst és a csodàs panoràmàt, mely innen làthatò: valòban lélegzetelàllìtò làtvàny volt!

Péntek (11.30.) este pedig végül ùgy döntöttem, hogy az eső ellenére megnézem a karàcsonyi fényeket (fenti kép is ezen esemény alkalmàbòl készült), vàsàrt, de kissé csalòdnom kellett, mivel épp csak kezdték őket feltenni, s a vàsàrban is csak pàr ember lézengett.... Igy hàt végül hazatértem, hogy eltöltsem utolsò estémet ebben az összességében jò albérletben, és kellemes borozgatàs közepette befejeztem a pakolàst… 

Folytattam az elmélkedést az Istennel való kapcsolatról, s a következőket olvastam:

Az Istentől való függés is kell, hogy jellemezze a Vele való jó kapcsolatot. Jézus mondja: „A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit õ tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon" (János 5:19). Jézus tudta, hogy Atyja nélkül semmit sem tehet, ezért nem is fárasztotta magát azzal, hogy ilyesmivel próbálkozzon. Mi sokszor úgy viselkedünk, mintha minden rajtunk múlna. Jézusban soha fel sem merült, hogy ne tudna megtenni valami olyat, amiről Isten már biztosította, hogy képes rá. Ha tudod, hogy valamit Isten mondott, akkor bármilyen akadállyal vagy ellenséggel bátran szembe tudsz nézni. Isten soha nem fog olyan feladatot bízni rád, amihez nem lesz szükség az Õ bölcsességére és megtartó erejére. Sőt, valójában minden, amit Isten tesz az életedben, arra lett tervezve, hogy növelje, nem pedig csökkentse a Tőle való függést.

A harmadik dolog, ami Krisztusnak Atyjával való kapcsolatát jellemzi, az engedelmesség. Jézus ezt mondta: ...ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." Jézus nem mérlegelte, még csak nem is vette fontolóra a saját akaratát semmilyen ügyben. Ehelyett egyetlen dologra összpontosított: arra, hogy Atyja akaratát cselekedje, se többet, se kevesebbet. Figyeld meg ezeket a szavakat: ahogyan Tőle hallom"!

Isten nem akarja megnehezíteni az életedet, nem akar görcsössé tenni, nem akar kényszerzubbonyt adni rád. Ő olyan Atya, aki a legjobbat akarja gyermekeinek.

A hét màsodik fele tehàt szép csendben elcsordogàlt, két alkalommal voltam ebédelni munkatàrsaimmal: a szokàsos "steak hely" mellett (ahol végig a magyarokat ugrattàk..., persze én jòl védekeztem, visszavàgtam, tehàt nem kell félteni a magyar virtust:)) egy kedves kis 1920-as évekbeli konyhàra emlékeztető "pasta"-zòban ettünk helyi specialitàst. Pénteken pedig a "szokàsos" munkaebédet tartottuk meg, de a kajàlàson kìvül ö semmi értelme nem volt a talàlkozònak...

Csütörtökön (11.29.) megemlékeztem arról, hogy 3 hónapja érkeztem az olasz fővárosba. Hihetetlen, milyen hamar elrepült ez a három hónap…Fenti "pillanatképpel" szeretnék megemlékezni e csodás három hónapról.

Ezekben a napokban az Istennel való kapcsolatról tanulgattam. Mégpedig többek között azt, hogy Isten azt szeretné, ha olyan kapcsolatom lenne Vele, amilyen Jézusnak volt. Ezt a kapcsolatot egyrészt közvetlenség, bensőségesség kellene, hogy jellemezzen. Elég közel vagy Hozzá ahhoz, hogy meghalld, ha szól hozzád? Elég közel ahhoz, hogy észrevedd, ha olyat tettél vagy mondtál, ami elszomorította Őt? Elég közel ahhoz, hogy érezd jelenlétének melegét? Valójában annyira vagy közel Istenhez, amennyire vágysz rá, amennyire eltökélted magad rá. Mennyire vágysz Istenre? Dávid azt mondta: Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem..." (Zsoltárok 63:2). Vágysz Isten Igéjére? Az Ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát" (Jób 23:12 Károli).