HTML

KudaRóma

Friss topikok

Címkék

2012.12.25. 01:54 KudaRóma

Zárszó

img_2238_1356396744.JPG_2272x1704

Köszönöm Istennek (fenti képen látható) Szüleimet, akik nélkül nem tölthettem volna el itt e csodálatos közel négy hónapot. Köszönöm kedvességüket, szeretetüket, mellyel felneveltek, köszönöm, hogy lehetővé tették, hogy megismerjem Istent, megmutatták a Hozzá vezető első lépéseket azáltal, hogy elvittek még kis koromban templomba.

 

Nagy ajándék számomra életemnek ezen új szakasza. Köszönöm Istennek, hogy annak ellenére, hogy mindent és mindenkit magam mögött hagytam Budapesten, itt Rómában új embereket ismerhettem meg, barátságokat köthettem velük, és azt, hogy aktívan részt vehettem a gyülekezet munkájában, Isten országának építésében.

Köszönöm, hogy a munkahelyen helytállhattam, büszkén képviselhettem hazámat, s azt, amiben, Akiben hiszek. Kollégáim befogadtak, megkedveltek, általuk megtapasztalhattam egy teljesen más munkavilágot, sokat tanulva ezáltal a jövő(m)re nézve is.

 

Azáltal, hogy kijöttem, engedtem, hogy Isten kimozdítson mindennapi megszokott, kényelmes kis életemből, munkámat, barátaimat, családomat, gyülekezetemet „elvesztettem”, hatalmas űrnek kellett volna megjelennie bennem.

AZONBAN az új életkörülmények alapján keletkezett űrt Isten többszörösen és gazdagon betöltötte, „feltöltött” e négy hónap alatt, ismét fontosabb lett a Vele való közvetlen s minél közelebbi kapcsolat.

Remélem 2013-ban lehetőségem lesz ennek folytatására, A visszatérésre.

 

Soli Deo Gloria!

 

Arrivederci…

komment

2012.12.25. 01:47 KudaRóma

Az utolsó (?) nap (12.20.)

Csütörtökön, az utolsó hivatalos munkanapomon még el kellett mennem egy munkaútra kollégámmal – ismét Sienaba. Ezúttal nem volt városnézés, hanem két órás, egyeztetés majd végül megegyezés.
Az út nagyon klassz volt, ugyanis nagyon jót beszélgettünk kollégámmal. Még régebben kértem imádságban Istentől, hogy legyen lehetőségem beszélni e kollégámnak Jézusról, a hitről, Bibliáról, hit(em)ről. Ez azonban csak ritkán jött össze, de ezen az úton ő kezdett el kérdezgetni, úgyhogy adott volt a téma. Nagyon örültem, mert mindig szívesen beszél(get)ek fenti témákról. Számomra ez egy kisebb fajta csoda volt, ugyanis máskor, amikor én azt gondoltam, hogy lehet majd e témákról beszélgetni, akkor nem jött mégse össze, míg ezen a délelőttön igen. Egyik kérdés jött a másik után, személyesebbnél személyesebb témák váltották egymást. Főleg a Bibliáról, annak szerkezetéről, felépítéséről, az evangéliumokról, a különböző próféciákról, Jézus személyéről beszélgettünk. Így tehát hamar el is repült az idő, megérkeztünk Sienába, lefolytattuk az egyeztetést, majd megebédeltünk a kollégám apósánál, aki ezúttal is (mint az első alkalommal) nagy szeretettel fogadott minket, és a semmiből pár perc alatt egy egyszerű ugyanakkor fejedelmi terülj-terülj asztalkámat varázsolt elő.

 Nagyon boldog voltam, hogy utolsó napom első fele ilyen tartalmasan telt, aztán a hazaút csendesebben, már a búcsúzás hangulatában telt, mígnem megérkeztünk Rómába. Én rohantam, mert még vissza akartam menni a repülőgép indulás előtt az irodába elköszönni a többi munkatársamtól, míg a szobatársam sietett haza családjához. A búcsúzásnál átadtam neki a már reggel óta nálam lévő két ajándékot, egy kiváló üveg magyar bort, valamint egy olasz nyelvű Bibliát. Utóbbi a mai nap „forgatókönyve” után igen „mókás” ajándék volt, tekintettel arra, hogy sokat beszélgettünk a Szentírásról. Láthatóan nagyon örült mindkét ajándéknak, ennek alátámasztásaképpen másnap írt is egy emailt, miszerint a bort elfogyasztották, s nagyon ízlett a családnak, a Bibliát pedig elkezdte olvasni.

No de visszatérve az utolsó pár római órámhoz még épp időben visszaértem az irodába, s el tudtam búcsúzni azoktól, akikkel az elmúlt 4 hónap nagy részét töltöttem, különböző magyar ajándékokkal (bor, szalámi, kolbász, piros paprika) áldott ünnepeket kívántam, rendet raktam íróasztalomon, s rohamtempóban elindultam a reptérre. Ide jó időben kiérkeztem, és a szokásos fapados mizériák után megkezdtük a repülést, mely egy kisebb turbolenciától eltekintve kellemes volt; ezúttal senkivel nem beszélgettem, csak írtam a blogom, visszaemlékeztem a legfőbb, legemlékezetesebb pillanatokra és hálát adtam Istennek ezért az elmúlt időszakért, „kalandért”!

komment

2012.12.24. 00:39 KudaRóma

Hálaadás 2012 (12.19.)

Szerdán volt az utolsó érdemi munkanapom, mely vegyes érzelmekkel töltött el. Szerettem volna jól megcsinálni az utolsó, rám bízott nehéz munkát, ugyanakkor nem voltam 100%-osan motivált, szívesen csináltam volna mást e napon. Részt vettem az utolsó angol órán (melyen egy nagyon jó kis négy fős társaság alakult ki, sokat tanultam mind emberileg, mind szakmailag), elintéztem ezt-azt, s végül a munkát is befejeztem, leadtam, így nyugodt szívvel indultam az utolsó idei Bibliaórára…Előtte találkoztam volt lakótársammal, akinek végre „kifizethettem” a számlák rám eső részét (olyan volt az egész mint egy rossz krimiben: egy autóban ülve, számolva „bizniszeltünk” le a dolgokat, s búcsúztunk el „örökre” egymástól). Megérkezve a Bibliaórára különleges hangulat fogadott: minden számomra kedves barát megjelent, ettünk, beszélgettünk egy jót, majd elkezdődött az alkalom, ami ezen a szerdán nem a szokásos Márk evangéliumának tanulmányozásával telt, hanem mindenkinek előbb le kellett írnia, majd megosztania a társasággal, hogy miért hálás Istennek a 2012-es esztendőt illetően – egyénileg és közösségileg egyaránt.

Jobbnál jobb, személyesebbnél személyesebb beszámolók következtek, azonban őszintén megvallva én nehezen tudtam odafigyelni a többiek mondanivalójára, ugyanis én voltam az utolsó ember, aki beszélt, s bár em szoktam, de ezúttal igencsak izgultam.

Volt, aki esküvőjét emelte ki (amit lelkészünk vezetett le), más azt, hogy hosszú idő után munkát talált, volt, aki a családjában lévő gyermekáldást emelte ki, megint mások azt, hogy rátaláltak erre a közösségre.

Én arról beszéltem, hogy Isten meghallgatta azt az imádságomat, böjtölésemet, melyben azt kértem: mutassa meg, hogy van-e (s ha igen mi az) összefüggés olasztudásom és hitbeli tudásom illetve abbéli vágyam között, hogy olasz embereknek beszéljek Isten szeretetéről, beszéljek arról, hogy Kiben, Miben hiszek. Elmeséltem, hogy Isten milyen Igékkel, jelekkel buzdított négy hónap során (ezekről mosr nem írok bővebben, hiszen a blogom erről szólt:)), s hogy nekem nagy öröm, hogy rátalálhattam erre a klassz kis közösségre.

Beszámolóm „hídként” szolgált, hogy a második kérdéskörre rátérjünk (azaz arra, hogy milyen gyülekezeti dolgokért vagyunk hálásak). Sokan kiemelték a lelkész és felesége szerepét, odaadó szeretetét, és azt, hogy mindenkire egyénileg odafigyelnek, fontosnak érzi magát az ember bíztatásuk után. Hálásak vagyunk, hogy nagyobb helyen gyűlhetünk össze vasárnaponként, s ezáltal a dicsőítés (éneklés) is profibb szintre lett emelve; a zenekar vezetőjéért, aki összefogja ezt a nagyon fontos feladatot, valamint azért is, hogy nagy a HARMÓNIA közöttünk, szeretünk együtt lenni, érékes barátságok alakultak ki,        

Nagyon megható este volt, reméltem, hogy sosem ér véget, legszívesebben mindenkit szorosan magamhoz öleltem volna!
Azonban semmi sem tart örökké e földön, így eljött a búcsú ideje, mely végkicsengése inkább a „mihamarabbi viszontlátásra” volt, mintsem az „Isten Veled” végső lezárása. E megható pillanatok után páran még elmentünk egy diplomaosztó bulira, mely egyben szintén egy kicsit a búcsúzás jegyében is zajlott.

komment

2012.12.21. 03:53 KudaRóma

Last but not least (12.17-12.18.)

img00330-20121130-2058_1356058410.jpg_2048x1536

Hétfőn (12.17.) megkezdtem utolsó munkahetem. Zárásként még „megkínáltak” egy igen nehéz, összetett vélemény megalkotásával, mely eleinte nehezen ment, de szerda estére befejeztem utolsó „nagy művem”.:) A hét elsősorban az esték és az Igetanulmányozások miatt marad érdekes, emlékezetes.

Hétfő este vacsorameghívást kaptunk páran egy albán estre, melyet a gyülekezetbe járó albán lányok szerveztek a lelkésznek, feleségének, az egyik srácnak és nekem. Igazából az egész gyülekezetet meghívják, csak apró részletekben, ugyanis pici, de igen családias lakásban laknak. Az este az albán kultúra (főleg a konyhakultúra) megismeréséről szólt, sokat nevettünk, e jó hangulatú este igen későn ért véget.

Igei szempontból hétfőn azt tanultam, hogy van pár Ige, ami mindig jó alap lehet, ha épp krízis van az ember életében.

Íme:


Isten Igéjében ott a válasz, amire szükséged van, de ehhez el kell olvasnod!

Amikor aggódsz: "Minden gondotokat õreá vessétek, mert neki gondja van rátok" (1Péter 5:7). "Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt" (Filippi 4:6). Csak Istennél csendesül el lelkem, tõle kapok reménységet. Csak õ az én kõsziklám és szabadítóm, erõs váram, nem ingadozom." (Zsoltárok 62:6-7).  "...maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tõled" (5Mózes 31:6).

 

Amikor összetört a szíved: "Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket" (Zsoltárok 147:3). Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy" (Zsoltárok 23:4). ...aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban..." (2Korinthus 1:4).

 

Amikor bûntudat gyötör: ...mindenki megigazul, aki hisz" (ApCsel 13:39). Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól" (1János 1:9). Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú" (Ézsaiás 1:18). "...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl..." (Róma 8:39). Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem" (Ézsaiás 43.25).

 

Kedden (12.17.) tartottuk a munkahelyi karácsonyt Róma szívében a Trevi kút tőszomszédságában egy elég puccos étteremben. Nagyon finom pezsgőket és borokat szolgáltak fel, az előételek egytől egyik tengeri élőlényekhez kötődtek, majd egy tipikus római tészta (vajas tészta fűszerekkel) előételként való felszolgálását követően gnocchit ettünk ragú-val és pestoval. A főétel sülthal és csirke volt, ezen ételek eléggé közepesre sikeredtek. Közben kellemesen elbeszélgettem az egyik munkatársammal, valahogyan ismét Istenre, a hitbéli kérdésekre irányult a beszélgetés, az emberek eléggé nyitottak itt, s szinte mindenki a pápával, katolikus egyházzal azonosítja Istent.  

 

Az este „fénypontjaként” a rangidős Partner köszöntötte a munkatársakat, s békés ünnepeket kívánt (már amennyire egy ügyvéd élete békés, nyugodt lehet ebben az irodában…), majd egy hosszú, ellenben unalmas slide show következett (na jó, annyira nem volt hosszú, mint amennyire egyesek azt most gondolják…), melyet egy német Partner kommentált…egyáltalán nem viccesen…azonban ez így vicces volt:)

 

A kötelező program után hamar elszivárogtak az emberek, a táncos mulatságra kb. én maradtam volna, ezért egy pohár fehér bor elfogyasztása után nyugovóra tértem.  

komment

2012.12.21. 03:48 KudaRóma

Karácsonyi vasárnap (12.16.)

Mondanom sem kell, hogy a rövid éjszakát követően „nagyon fitten” ébredtünk, hogy a délelőtti Istentisztelet előkészületeit elvégezzük. A szokásosnál több teendő volt, több mindenre kellett nekem is odafigyelnem, de az első pár perc feszült hangulata után egy imádságot követően mindenki nyugodtan, vidáman tette a dolgát. Különleges vasárnap elé néztünk, ugyanis az egyik félig svejczi hölgy a gyülekezetből meghívta hozzánk a svejczi kulturális közösséget, s mások (így én is) hívtak ismerősöket, mivel tulajdonképpen ezen a napon tartottuk a karácsony előtti utolsó közös alkalmunkat (december 23-án már sokan otthon lesznek, köztük én is…)!

 Szép számban gyűltünk össze, számomra külön öröm volt, hogy azok, akik érkezésemkor kijöttek elém a reptérre (egy vegyes: olasz-magyar házaspár) szintén jelen voltak. Az éneklés eléggé vicces volt, ugyanis 3+1 nyelven folyt. Ismét megbizonyosodtam afelől, hogy nem a német lesz a Menny hivatalos nyelve, ugyanis ezen a nyelven énekelni, dicsőíteni Istent (főleg az olasz és a francia mellett) finoman szólva sem túl szép, csengő-bongó.

Az Igemagyarázat előtt a korábban már említett srác mondta el, hogy az utóbbi 3 hónapban miket élt át, milyen utat járt be, míg eljutott arra a döntésre, hogy átadja életét Jézusnak. A közel 20 perces ékes olaszságú őszinte, világos, átgondolt döntésről szóló beszámoló igen megható volt, szinte mindenki szemébe könnyek jelentek meg…

A prédikáció egy filmrészlet megtekintésével kezdődött. A film címe: Joyeux Noel (Fegyverszünet karácsonyra) és egy megtörtént esetet mutat be, az 1. világháború idején, amikor a németek, a britek és a franciák harcoltak egymás ellen az egyik karácsony alkalmából tűzszünetet tartva együtt ünnepeltek, játszottak, ettek, ittak, vigadtak a katonák, félretéve legalább ennek az ünnepnek az időtartamára a háborúskodást, viszályt. Természetesen az alkalom nagy része Jézus születéséről szólt, a lelkész személyes példán keresztül mutatta be, min mehettek keresztül Jézus szülei, ugyanis az ő 2. gyermeke Rómában (távol hazájától, Brazíliától) született, ráadásul nem (magán)kórházban, egyágyas tiszta, kényelmes szobában, hanem mivel váratlanul indult meg a szülés, ezért egy lépcsőházban kezdődött, majd egy mentőautóban végződött. Ráadásul komplikációk léptek fel (nem sírt fel a baba, a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett), de végül megóvta Isten a gyermeket és az anyukát egyaránt. Úgy küldte el tehát az Atya Jézust a földre, hogy egy volt közöttünk, átélt mindent, amit egy ember átélhet, s végül életét adta értünk. Sajnos nem tudom visszaadni az egész Istentisztelet alatt jelen lévő meghitt, bensőséges hangulatot (annak ellenére ez volt az érzésem, hogy majdnem 70-en voltunk), a Lélek egységét, az Úrvacsora meghittségét.

Alkalom után megkezdtem a búcsúzkodást azoktól, akikkel már nagy valószínűség szerint nem találkozom (idén). Tudtam, hogy előbb-utóbb elérkezik ez a nem túl kellemes pillanat, s mivel nem szeretek búcsúzkodni, s kapóra jött egy ebédmeghívás, ezért ezen a vasárnapon kihagytam a rendrakást és hamar eltávoztam a „tetthelyről”:)
Egy igen aranyos olasz étterembe vittek el az Istentiszteleten is jelen levő vendégeim, csupa helyi különlegességet (az ún. „polenta”-t, valamint tenger gyümölcsei kosarat) kóstolhattam meg, kísérőként nagyon finom fehér borral, végül pedig házi tiramisúval lett ez az esemény is emllékezetes.

Az az igazság, hogy kezdem megszeretni e nemes nedű világosabb változatát (ami egyes „mondák” szerint azt jelenti, hogy kezdek felnőtté válni borivás tekintetében?…:)))).  

Ebéd után eljöttek ideiglenes szállásomra, ahonnan elvittek a három bőröndöm közül kettőt magukhoz, ugyanis úgy döntöttem, hogy csak egy kis kézipoggyásszal utazom haza 20-án, ezzel is kifejezve azon vágyamat, hogy szeretnék minél hamarabb visszatérni e csodás (ám olykor fárasztóan zsongó) városba.

A délutánt a szoba/munkatárs-kollégánál töltöttem, ugyanis meghívott egy meccsnézéssel egybekötött gyermeklátogatásra, hogy megmutassa az újonnan érkezett kislányát. Igazából az, hogy már másodszor hívott meg otthonába, igen nagy megtiszteltetés, ugyanis ha valaki meghívja a másikat lakásába, azzal  mintegy beengedi magánéletébe is.

Ezután siettem, hogy időben odaérjek az Angyalvárhoz, ugyanis az estére azt a programot találtam ki, hogy nézzük meg a fiatalokkal a Szent Péter téren lévő betlehemet és óriás karácsonyfát. Természetesen csak én voltam ott időben, sokan több mint fél órát késtek…Itt az időnek nem adnak túl sok jelentőséget, lazán veszik a késéseket (amit igen nehéz megszokni, de mivel eléggé fáradt voltam, ezért türelmesen vártam, addig is csodálva kedvenc hidamat és az Angyalvárat). Maga a Szent Péter téri látogatás elég nagy csalódás volt, ugyanis a hírek és a bemutató ellenére nem volt semmi kivilágítva, még folytak a munkálatok, így egy rövid körséta megtétele után csalódottan távoztunk a térről, de miközben még a környéken sétálgattunk valaki meglátott egy mesébe illő betlehemet. Amikor kiderült, hogy ez a perui nagykövetség épületében van, s ide tilos bemenni nem hátráltunk meg, hanem mivel volt közöttünk egy perui lány, teljes bátorsággal bementünk mind a 9-en, s megcsodáltuk az igen utópisztikusra sikerült alkotást.
Mivel megéheztünk elmentünk enni egy gyrost, majd a Vatikán tövében fagyiztunk (egy nagyon finomat), hogy aztán az estét egy sörözőben fejezzük be fiú kontra lány TABU társasjátékot játszva (becsület szavamra nem én kezdeményeztem a nemek közötti versengést, mely ezúttal is a fiúk győzelmével zárult, bár a lányok keményen helytálltak. Meg kell valljam, hogy igen nehéz más nyelven magas szinten mívelni e játékot.:))

komment

2012.12.21. 03:38 KudaRóma

Költözéses meccs-szombat (12.15.)

foto3_1356057452.JPG_1280x960

Aztán szombaton elérkezett a harmadik költözésem napja is, egy kedves, szerény srác fogadott be a maradék 5 napra, meghívtam ebédre, megittunk majdnem egy üveg magyar vörösbort, így a fárasztó pakolás után kellemes pihenéssel telt az amúgy szürke, esős délután. Mint utólag kiderült, igen bölcsen tettem, hogy szundítottam egy órácskát, utána ugyanis egy hosszú este (és éjszaka), majd álmatlan hétköznapok következtek, no de erről esetleg később…

 

Nagy volt az izgalom, várakozás, ugyanis este egy 9 fős társasággal focimeccsre mentünk, nem is akármilyenre, a csodálatos INTER vendégszerepelt a Lazio vendégeként. Igyekeztünk hamar kiérni, azonban néhány késő miatt csak 45 perccel a meccs előtt helyezkedtünk el a fekete-kékbe borult vendégszektorban. Nagyon barátságos volt a hangulat, ugyanis a két csapat szurkolói „testvérkapcsolatot” ápolnak. A várakozás a percek múlásával egyre fokozódott, már a játékosok bemelegítését óriási ováció fogadta, nem beszélve a hazai csapat kabalafigurájának díszrepüléséről: ugyanis egy gyönyörű sas utazta körbe a stadiont a találkozót megelőzően. Maga a meccs első félideje igen unalmasra sikeredett, de a hangulat kiváló volt, sokat énekeltünk, buzdítottuk a csapatot; a félidőben 0:0 volt az állás. A 2. félidő annál eseménytelibbre sikeredett, folyamatosan az Inter támadott, sok-sok helyzetet alakított ki, két kapufát talált, gólt azonban csupán az ellenfél egy igen kétes támadásból…Így a találkozót követően az eredmény miatt szomorkodtunk, amiatt, hogy 45 percig nem engedtek ki a meccs után a stadionból idegeskedtünk, de a felejthetetlen közös élménynek örültünk. Hazafelé a buszon egyikünk bedobta az ajánlatot mi lenne, ha legurítanánk 1-2 sört, ezért e hirtelen ötlettől vezérelve előbb megettünk egy gyrost, majd leöntöttünk pár sört egy tabuzással egybekötve. Nem kell gondolom mondanom  ki nyerte a játékot, ami igen sokáig tartott, ugyanis hajnali 3-kor kerültünk ágyba…

komment

2012.12.21. 03:27 KudaRóma

Karácsonyi hangulathét- 4.rész (12.11-12.14.)

img00385-20121214-2102_1356056796.jpg_2048x1536

Péntektől (12.14.) egy kicsit „elvesztettem a fonalat”, mert olyannyira felgyorsultak az események, hogy nem volt időm arra sem, hogy számba vegyem őket.

 

Igeileg érdekes olvasmányban volt részem:

Hogyan változtathatsz az életeden? szólt a kérdés, és Ruth könyvének pillanatképei alapján ment végig a szerző a témakörön az alábbi Ige alapján:

Hadd menjek ki a mezõre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát!" (Ruth 2:2)

Ruth változtatni tudott a sorsán, amikor özvegyen maradt, nincstelen volt, és gyermektelen.

Amikor Isten azt akarja, hogy növekedjünk, akkor olyan valakit helyez az életünkbe, akinek teljesen különbözõ élettapasztalatai, más meglátásai vannak. Ha azt reméled, hogy téged is el fog hívni valamilyen feladatra, ismerd fel azokat, akiket a felkészítésedre küld! Akár azért jönnek, hogy felvidítsanak, akár azért, hogy vigasztaljanak, tanácsoljanak vagy helyreigazítsanak

Ruth a megfelelő helyre ment. Móáb földjén rosszul alakultak a dolgok, de Betlehemben jók voltak a kilátások. Ezért Ruth elhagyta az ismerős terep biztonságát, hitben lépett, és nem csupán túlélnie sikerült, de gyarapodnia is. Végül feleségül ment Bóázhoz, a mezõ tulajdonosához, és része lett Dávid király és a mi Urunk Jézus Krisztus családfájának. Ez ám a változás! Isten jövõdre vonatkozó tervéhez hozzátartozik a megfelelõ emberekkel való kapcsolat, és az, hogy te magad a megfelelõ helyen légy. Ezért kérd, hogy Õ vezessen!

 

A nap talán legfontosabb eseménye az volt, amikor este megtartottuk a „gyülekezeti karácsonyi partyt”. Sok-sok olasz és kevésbé olasz finomság várt ránk (fenti kép is ezt támasztja alá), a „lelki táplálék” ezúttal háttérbe szorult, inkább az volt a lényeg, hogy együtt legyünk, jól érezzük magunkat, elvégre születésnapot ünnepeltünk. Arról beszélgettünk, hogy mekkora alázat volt Istenben, hogy elküldte Fiát erre a világra úgy, hogy egy (állatokkal teli, piszkos istállóban kellett megszületnie, már-már megalázó körülmények közepette). Példaértékű számomra ez az esemény, és sok év óta először nagyon jó kis előkarácsonyom volt, s nagyon várom az ünnepeket.

 

Visszatérve a bulira volt „rablóajándékozás”, melynek az a lényege, hogy mindenki hozott egy kisértékű ajándékot, sorszámot húztunk, s ennek megfelelően választhattunk ajándékot. Azonban hogy ha nem tetszett az adott ajándék, illetve a másikét szerette volna valaki, akkor elvehette tőle, s az ajándékozás kötelező volt. Elkezdődött tehát egy ádáz „taktikai háború”, melyből mondanom sem kell, hogy én kerültem ki győztesen, hiszen a legjobb ajándékot (egy olasz vígjátékot DVD-n) én vihettem haza.:)

Ezután „jó olasz szokás” szerint „mafia” játékot játszottunk, ennek részleteibe nem megyek bele, a lényeg, hogy 3 szicíliai is volt közöttünk, s mindhárom elég hamar kiesett, ugyanis igen könnyű (s egyben ártatlan) célpontok voltak. Az este krónikájához hozzátartozik, hogy a mikulás idén Magyarországról érkezett, s nagyon jó hangulatot teremtett! Kellemes este volt, bevallom jobbra számítottam, de sokan azok közül, akikkel közelebbi barátságot kötöttem, nem tudtak eljönni…

komment

2012.12.21. 02:51 KudaRóma

Karàcsony hangulathét-3.rész (12.10-14.)

img00376-20121213-2027_1356054650.jpg_2048x1536

Csütörtökön (12.13.) úgy volt, hogy megtartjuk a második imaközösséget is, de végül egyedül maradtam, így gondoltam elkezdek elbúcsúzni azoktól a helyektől, amiket oly nagyon kedvelek. Elsétáltam a piazza del Popolora, ahol fenti buszokat sikerült lencsevégre kapnom (ha jól tudom, több magyar hírportálon is szerepeltek a fenti képen látható csillogó-villogó autóbuszok).

 

Ezután elbuszoztam a Piazza Veneziara, ahol egy gyönyörű óriási fenyőfa volt feldíszítve, majd felsétáltam a Capitóliumra, s egy eddig sosem látott szemszögből csodáltam meg a Forum Romanumot (fenti kép is itt készült). Sok mindenért adtam hálát Istennek ezen az estén, s kértem, engedje meg, tegye lehetővé visszajövetelemet, rendeljen ki megélhetéshez szükséges munkát, áldja meg gazdagon ezt a gyülekezetet, ahova több mint három hónapon keresztül volt kiváltságom járni és résztvenni „az építésben”.

komment

2012.12.16. 15:24 KudaRóma

Karàcsony hangulathét-2.rész (12.10-14.)

img00374-20121211-1420_1355534885.jpg_1008x1344

4) El kell fogadnod, hogy a változás egyben azt is jelenti, hogy el kell engedned a múltat. Bármihez is ragaszkodsz, az végül uralni fog téged. Ha te bántottál meg valakit, vagy ha a saját tévedésed miatt ért veszteség, valld meg Istennek, fogadd el bocsánatát, és hagyd ott az ügyet a keresztnél. Ha másvalaki bűne volt, de te nem akarod elengedni, mert azt gondolod, hogy te ártatlan vagy, és elégtételt követelsz, ezzel megfosztod magad a szabadságtól, és elvesztegetsz kínálkozó lehetőségeket - ez túl nagy ár a nekem volt igazam" hamis vigaszáért. ...bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban - ez fog felszabadítani a neheztelés láncaiból, ez fogja visszaadni a jövődet. Ha most bilincsbe zár a bárcsak...", a lehetett volna", a kellett volna" miatti bánkódás, tudd, hogy Isten kész arra, hogy jövődet jobbá tegye, mint amilyen a múltad valaha is lehetett volna

 

5) A változás azt jelenti, hogy vállalod a kockázatot. Aggodalmad azonnal közbe fog szólni, és ezt kérdezi: Mi lesz, ha nem kapom meg az állást?  Mi lesz, ha csak én erőlködöm a változás érdekében, ők pedig nem tesznek semmit?" Szeretjük a biztos garanciákat. A kiszámítható dolgok kevésbé tűnnek félelmetesnek, mint az, ha kockáztatunk. De a biztonságérzetnek gyakran nagy az ára: az, hogy benne ragadunk a fennálló helyzetben. Néha az a legkockázatosabb, ha nem vállaljuk a kockázatot! Isten gyakran várja tőlünk, hogy hagyjuk el a biztonságosnak tűnő ösvényt egy olyanért, amelyik kockázatosnak tűnik. A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

 

6) A változás akkor fog bekövetkezni, ha nem engeded, hogy a kudarc megállítson. A kudarctól való félelem gyakran arra késztet, hogy felhagyjunk a próbálkozással, pedig Isten legjobb emberei közül sokan éltek át kudarcot a siker felé vezető úton. Nézd csak meg Ábrahám, Mózes, Illés, Dávid  életét! Mindannyian valamilyen személyes kudarc után lettek sikeresek. Sőt, a legnagyobb, legmélyebb változás gyakran akkor történik, ha a kudarc már próbára tett minket. Addig hajlamosak vagyunk az önteltségre, beképzeltségre, és így nem sok hasznára vagyunk Istennek. Péter elbukott egy sorsdöntő pillanatban (amikor megtagadta Jézust, a kakaskukorékolàs előtt), de növekedett, és Krisztus őt választotta arra, hogy a Pünkösd napján erőt kapott egyház vezetője legyen, háromezer lelket nyerve meg.

komment

2012.12.16. 12:20 KudaRóma

Karàcsony hangulathét-1.rész (12.10-14.)

img00372-20121211-1414_1355534542.jpg_1024x768

A hét a lassù bùcsùzàs a hullàmzò mennyiségű de egyre jobb minőségű munka jegyében telt. Mivel szobatàrsam 2 napig nem volt bent, (édes kislànya megszületett) én àlltam a frontot, elmondàsa szerint elég jòl. Kàr, hogy nem rajta mùlik ittmaradàsom, mert ő meghosszabbìtanà szerződèsem.:))

 

Kedden érdekes estém volt, ugyanis a lelkész megkért, hogy segìtsek a gyülekezet jogi helyzetének rendezésében (egyesületi formàt akar létrehozni, ugyanis itt még szigorùbb a helyzet, mint nàlunk egyhàzalapìtàs kérdésben...), ìgy volt egy egész estés megbeszélésünk, mely igen eredményes volt, ìgy ha mindent sikerül elrendezni, 2013 1. harmadàra meglehet a bejegyzés.

 

Szàmomra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ìgy alakulnak a dolgok. Ràadàsul szerdàn ìrt az egyik sràc, hogy ùgy döntött: elfogadja Isten  karàcsonyi "ajàndékàt", azaz "àtadta életét", elofgadta Jézus baràtsàgàt (ha nem érti a kedves olvasò, miről is ìrok, olvassa el koràbbi bejegyzéseim, vagy ìrjon emailt!:)) 

 

Estéim a hét első felében nem voltak tùl érdekesek, többnyire pakolàssal, ügyintézéssel telt az idő. Azonban reggeli, illetve az ebédidőben tett sétáim alatt tartott elmélkedéseim igen érdekes-értékes üzenetet, "lelki tàplàlékot" tartalmaztak. Egyik nap pl. nagyon szép idő volt (fenti kép is ekkor készült), s akkor a következőket olvastam:

 

A Biblia a változások története a Teremtéstől a Jelenések könyvéig, ahol Isten ezt mondja: Ímé mindent újjá teszek. Bármilyen helyzetben is vagy ma, a változás lehetséges Isten által. Bár már gyakran tartottál bűnbánatot, megvallottad bűneidet, és próbáltál megváltozni, Isten az, aki meg tudja változtatni azt, amit te nem - és ő tudja azt állandósítani is.

 

A változáshoz azonban meg kell értened, hogy:

1) Nem kell megváltoztatnod másokat azért, hogy a te életed megváltozzon. Boldogabb lennék, ha ő felhagyna azzal, hogy..." A dolgok nem fognak megjavulni, amíg ő nem..." Az efféle gondolatok a problémára összpontosítanak, és nem a megoldásra; figyelmen kívül hagyják a valóságos lehetőségeket, és a depressziót táplálják. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza. Ahelyett, hogy másokat próbálnál megváltoztatni, ami csak ellenállást és neheztelést szül, engedd, hogy Isten megmutassa, mi az, amit neked kell másképp tenni ahhoz, hogy jobban tudd kezelni a problémát. Ha felhagysz azzal, ami úgysem működik, és ezentúl másképp reagálsz a problémára, akkor gyakran elófordul, hogy a másik fél magától megváltozik.

 

2) Az igazi változás az Istennel való kapcsolatoddal kezdődik. A gondok miatti kesergés és csalódottság csak azt eredményezi, hogy eltávolodsz Istentől, magadra maradsz, és emiatt saját erődből kell megbirkóznod a gondokkal. Ha megadod magad Istennek, ez alapjaidban átformál, felveszi a harcot a büszkeséggel, irigységgel, sértődéssel, félelemmel, tisztességtelenséggel, mindazzal, ami a változás rossz kezelésével jár.

 

3) Feltétel nélkül hajlandónak kell lenned a változásra.

 

(folyt. köv.):)))

komment

süti beállítások módosítása