KudaRóma

Nagy élmény volt àtgondolni magamban az eddig történteket, hàlàt adni a jò és rossz dolgokért egyarànt (bizony a rosszért is lehet, mert Isten ezeken keresztül is nevel-formàl, még akkor is, ha ez nem tùl kellemes...), tudvàn, hogy Isten eddig mindig velem volt életem soràn. S ez, a mai bizonytalan helyzetben, vilàgban nagyon fontos dolog számomra, nem akarok közhelykirály lenni, de talán mindennél többet ér.

Nagyon jò, hogy van Valaki (aki történetesen a vilàg URa), Aki igy gondoskodik ròlam, Aki miatt nem vagyok (s nem is érzem magam) egyedül, még ha erről olykor meg is feledkezem. Mindenkinek csak ajànlani tudom ezt a kapcsolatot!:))

Tényleg mesés (màr-màr giccses:)) volt az egész: a naplementét gyönyörű csillagos ég követte.

Sok imatémàm volt (annak ellenére, hogy otthonròl kevés érkezik, szòval, aki akar: bàtran irjon ha van imakérése:)), köztük a kedvencem időjàràssal kapcsolatos. :) Történt ugyanis, hogy a katasztròfavédelem kiadva a narancsriasztàst előre figyelmeztetett òriàsi eső, szélvihar vàrhatò egész hétfőn, tehàt az lenne a legjobb, ha senki nem mozdulna ki otthonròl...Tavaly hasonlò volt, akkor több halàlos àldozata volt a viharoknak, igy gondolom előre akartak mindenkit figyelmeztetni. Kértem tehàt Istent, akiről azt irja ugyebàr a Biblia, hogy a természet URa is, hogy kerülje el ez az òriàsi baj a vàrost és òvja meg az embereket...

Vidàman, nagy békességgel a szìvemben tàvoztam a tengerpartròl, ahol még egy làbmàrtòztatàsra is vàllalkoztam, s a vìz egyàltalàn nem bizonyult hidegnek!:)

Mivel csütörtökön kaptam egy nehéz feladatot, ezért pénteken igyekeztem még jobban koncentrálni, azonban nem teljesen értettem mit is kell csinálni, mert amikor odaadtam ellenőrzésre délután a "remekművem", a munkatársam azzal adta vissza igen komoly, borús arckifejezéssel, hogy ezen van mit dolgozni még…! „Jó gondolat”, gondoltam magamban, de nekem már se kedvem, se energiám nem volt ehhez, gondolataim egész máshol jártak. Mindazonáltal újra nekirugaszkodtam, hát kíváncsi leszek az eredményre…

Már alig vártam, hogy félnyolcat üssön az óra, ugyanis ekkor a távozás mezejére léptem, s a munkatársakkal egy aranyos kis kocsmában fogyasztottuk el az „aperitivo”-t. Végre kicsit kötetlenebbül lehetett elmélyíteni velük a kapcsolatot, nemcsak munkáról volt szó (hanem leginkább a „magyarok dicsérete” zengett), hanem az élet egyéb érdekes dolgairól is beszélgettünk.

Mivel az olaszok jó sokat szeretnek beszélni (a semmiről) majdnem este tizenegy óra volt, amikor kis utcákban való barangolás után rátaláltunk egy híres étteremre, ahol még vacsorázni akartak a többiek. Én már akkorra teljesen tele voltam a sok kis pizzától, amit az italok mellé fogyasztottunk, de nem hagyhattam, hogy a magyar virtus szégyenben maradjon, ezért én is rendeltem egy jó nagy adag „carbonara” tésztát, s érdeklődve vártam milyen lesz. Kissé csalódnom kellett, noha nagyon finom volt, azért az én általam elkészített szénégetők pasta-ja sokkal finomabb!:) Aki nem hiszi, az csapja fel a Gábor-féle legendák könyvét, s ott több száz oldalon olvashat e gasztronómiai csodáról.:) A vacsora mellé járt rosszfajta jófajta házibor, s egyre növekvő jókedv. :)

Vacsora után nem ért véget az este, hanem még egy kocsmában megittunk egy „kilépő-italt”, amit ne kérdezzetek mi volt, mert valami borzalmasan rosszízű, ám méregdrága alkohol volt. Ezt követően szép lassan elfogyunk, még a Campo dei Fiorin egy kocsmába bemenve lejtettem 1-2 táncot (épp aktuális kedven zeneművemre), majd az estét a Piazza Navonan egy padon ülve, merengve az élet nagy dolgain, vidáman zártam, s szép lassan hazaballagtam arra gondolva, hogy összességében jól telt ez a „sz.”nap is.

ui.: azért ezt a fotót tettem be, mert ez az egyik kedvenc helyem (Angyalvár, Angyalok hídja) Rómában!:)

Szerdán (10.10.) este ismét nagy lelkesedéssel mentem házicsoportra, ahol ezúttal már annyian voltunk, hogy alig fértünk be az amúgy elég nagy nappaliba. Először a vasárnapi Istentiszteletről beszélgettünk, kielemeztük a pozitív (s a negatív) dolgokat egyaránt, majd volt egy rövid Bibliatanulmányozás, ezúttal azt a történetet vizsgáltuk meg, amikor Jézus vámszedőkkel s egyéb bűnös emberekkel eszik, beszélget, vállal közösséget, s ezen a farizeusok mennyire kiakadnak.

Talán a nagy létszám oka folytán sem volt olyan jó ez a mostani alkalom, kevesen beszéltek sokat (s még csak nem is én….gondolhatjátok akkor milyen lehetett:)), így kicsit szomorúan jöttünk haza a többiekkel, azzal a véleménnyel, hogy amennyiben ilyen népszerű lesz ez az amúgy nagyon jó kis szerdai alkalom, akkor máris újításokat kell bevezetni!:)

A csütörtök (10.11.) nemigen volt színes (hacsak nem fekete, kijózanító), így menten rátérek a péntekkel kezdődő hétvégére, de előtte felelek egy „nézői kérdésre”:))!

Szóval nem olyan az ittlétem, mint amire számítottam, annál sokkal jobb, egyben ugyanolyan!:) Hogy mit is jelent ez?

Nos egyrészt (ami szinte mindennél fontosabb volt) nem voltam benne biztos, hogy találok egy megfelelő gyülekezetet sok érdekes, kedves, vicces emberrel, de végülis így másfél hónap elteltével már azt gondolom, hogy megadatott ez. Nem állítom, hogy ez a tökéletes közösség, mert mint mindegyiknek, ennek is sok hiányossága van, érezni, hogy emberek alkotják, olykor felületesek, stb., de számomra ez most a megfelelő közeg az épülésre, építésre lelkileg-testileg egyaránt.

Ezen kívül azt is szeretem (néha), amikor egyedül fedezek fel, csinálok dolgokat (persze csak mértékkel, mert alapból társasági lény vagyok:)), ismerem meg saját magamat és azt az Istent, akinek köszönhetően ma itt lehetek.  

Másfelől viszont tudtam, hogy nehéz lesz a munka – mivel ilyen közegben még sosem voltam – s hogy ezt hosszú távon nem fogom, nem tudom, s nem is akarom csinálni, ugyanis látom munkatársaimon, hogy megy tönkre a (magán)életük (igazából ilyen nincs is nekik), hajszolják a szakmai sikereket, pénzt, melyet el is érnek, de olykor ebben kimerül egész mivoltuk.

Szóval összességében jó itt lenni, megpróbálok a jelennek élni (máshogy nem is tehetnék:)), egyelőre nem látom nagyon a jövőt, max. 1-2 hétre előre.:) Ez egyrészt jó, izgalmas, másrészt kétségbeejtő  (kéne hogy legyen. Egyelőre nem az, kíváncsian várom az előttem lévő időszakot) :))

Mivel mint írtam (főleg hét elején) nem sok érdekes dolog történt, ezért volt időm kedvenc mondataimat, mondásaimat (nem mind bibliai) 1 csokorba gyűjtöttem, íme:

-         „Ha magaddal van bajod, használd a fejed; ha másokkal, használd a szíved!” (ismeretlen szerző), de akár én is kitalálhattam volna, mert ez nagyon-nagyon tetszett, főleg azért mert szeretném, ha ez minél jobban jellemző lenne rám (persze a többi is ami most következik, de ez volt  kedvencem, ezért tettem első helyre:)))

„a "A kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Azt hiszem ez (volt) az, amin a legtöbbet kell „dolgoznom”, hogy megvalósuljon életemben. Persze mivel egyedül erre semmi esélyem, inkább Isten kegyelmét és segítségét kérem a megvalósításban:)) Vele sikerülhet! Igazából csak vele sikerülhet.:))!

-       

  „Ha a saját véleményedet többre értékeled, mint a családodat vagy a barátaidat, akkor a véleményedet fogod védeni és a kapcsolataidat le fogod rombolni.” (ismeretlen szerző) Azt hiszem ezt a szakmámból adódóan van hova csökkentenem a saját véleményemből:))!

-         "Elvi kérdésekben légy sziklaszilárd, az ízlés dolgában ússz az árral” (Thomas Jefferson)

-         „Légy nagylelkű másokkal, hiszen Te is kegyelmet kaptál Istentől” (ismeretlen szerző)

-         „A legbiztonságosabb hely – az egyetlen hely – ahol érdemes lenni: Isten akaratában van!”

jó Jó elmélkedést kívánok, akinek van kedve írjon, szívesen levelezek ezekről:))